Figyelő 9. (1880)
Molnár Sándor: Kisfaludy mint drámaíró
KISFALUDY KÁROLY MINT DRÁMAÍRÓ. I. Kisfaludy Károly az irodalomtörténet legnagyobb alakjainak egyike, nem azért, mert örökbecsű műveket hozott létre, hanem azért, mivel írói nemzedéket teremtett és a nemzeties eszméket nagyszerűvé tette, abban a korban, melyben azokra legnagyobb szükség volt. Előtte az irodalom már emelkedésben, sőt mondhatjuk, hogy virágzásban volt, de abban megdöbbentően kevés volt a magyar; az irányok szétágazók; a külföldieskedés túlhajtva, tartalomban és alakban egyaránt; Bessenyei alakjaiban kevés a nemzeti, ez is minden forma nélkül, hasonlót mondhatunk a francia iskola minden tagjáról az egy Ányost kivéve, ki szorosan nem is sorozható ide; a classikai iskola elfogult nézeteivel a nemzeti iránt nem bírt érzékkel, de formája tökélyes ; Berzsenyi csak annyiban sorozható ide, amennyiben versalakjai és hasonlatai classikaiak, de erős érzékkel a magyar szellem és erő iránt; a népies iskola, mely nemzeti is volt egyszersmind, tartalmilag és formailag egyaránt remeket nem hozott létre. Ezeket nem azért mondom el, mintha bármelyik irány érdemét elvitatni akarnám — ezt nem is tehetném, — hanem, hogy lényegében rámutassak az irányok jellemző vonásaira. Ki tagadhatná el, hogy a franciás irányeszmékkel, a classikai kiművelt, bár nem magyar s nem is nyugat-európai formákkal, a népies iskola pedig nemzeti felfogással és alakokkal gazdagította irodalmunkat, szétágazó irányok voltak ezek irodalmi középpont nélkül, mert Bécset és Debrecent nem lehet irodalmi középpontnak mondani. Kazinczy német-görög classicismusa talán legkevesebb tartalmú volt általános eszméivel, de Széphalom irodalmi középponttá nőtte ki magát, melyet a még ekkor irodalmi monarcha tett azzá tekintélye, izgatása és szenvedélyes levelezése által. A tömjéne- Figyelj IX. 21