Figyelő 9. (1880)
Kisebb közlemények - Hattyuffy Dezső: Csokonai Vitéz Mihály Obernyik Józsefhez
’S a’ míg élsz légy a Haza, ’s Úri Házad Bóldogíttására, ’s így a’ Nagy Érdem Tészen oszlop kőd tetejére hármas Nemzeti Czimert. Élj az élet javaira! sokáig ’S földi pályád’ annyi ezer szerentse Lepje, a’ hány füvei vágynak a’ föld Uj kebelének. S póri tested majd ha le-leszi létét S Lelked által jut az örök világra Akkor együtt ülj Koronás Előddel Mennyei fénybe. * * ’S Camillusi nagy mesjedet Ily’ hálával ölelem; Áldott lágy természet’ Attya! Hogy e’ napot elérte GYÖRGY Ki honnyunk’ igazgattya Ezerszer áldott érte ! Légyen élted hosszas Tisztel BÁNFFI! ’s sok szerentsével Egy hív Hazafi igy tisztel Tisztán érző szivével, így tiszteli Hazánk’ Fő Kormányozóját gróf BÁNFFI GYÖRGY Ur ő Excellencziáját N. Neve Napján 1807. 24-ik Április B. Kemény Miklós. Közli Báró Radvánszky Béla. Csokonai Vitéz Mihály levele Obernyik Józsefhez. A nemzeti irodalom művelői között Csokonai Vitéz Mihály kitűnő rangot foglal el, és mint költőink egyike mai napig a nagy közönség körében is nagy népszerűségnek örvend, habár a hazáért és nemzetiségért lángoló keblét hosszú s eseménydús ,85 év óta a sír enyhe takarja. Csokonainak, mint irodalmunk felkent buzgó apostolának , nemcsak, irodalmi művei becsesek ránk nézve, hanem becsesek azon adatok is, melyek sok küzdelemmel telt s hányatott életére vonatkoznak A fejérmegyei és Székesfejérvár városi történelmi s régészeti egylet régiségtárában őriztetik egy ily Csokonai magánéletére vonatkozó, élte utolsó előtti havában kelt levél, melyben már végzetes betegségéről panaszkodik, mely nemsokára halálát okozta. Ezen levél Obernyik József derecskei rektorhoz intéztetett s egész terjedelmében következő : Debretzen, deczemb. 4-én 1804. . Köszönöm, Édes Barátom, hogy rólam ollyan részvétellel emlékezik. — Igen is én még most is beteg vagyok, és annyi s olly sok rendbeli orvosságokhoz képest szólván, talán úgy mondhatom, hogy éppen semmit sem javultam. Két hónapja már miata mind az orvosságokba mind az élésmódjában a legszo Hazánk oszlopa s reménye örvendi a’ tisztelet Bennem, hogy Név napod’ fénnyé Felderült Hornyunk felett. Flora is várt Innepemre Rozsaszinbe öltözött, ’S tisztelve hajóit fejemre Egy koszorút kötözött. E’ koszorúval nevedet BÁNFFI Fejünk ! tisztelem !