Figyelő 11. (1881)
Abafi Lajos: Perecsenyi Nagy Lászlóról
Abafi Lajostól. Azt sem tudjuk, hogy vajon Perecsenyi „Orodiása“, amelyre úgy látszik nagy súlyt fektetett, megjelent-e vagy a méltó feledésnek adatott-e át már akkoriban. Édes Gergely úgy látszik, megköszönte a két ódát, amire Perecsenyi újból küldhetett neki verset e sorok kíséretében, ■— keskeny kis szeletkére írva, kelet és aláírás nélkül: Értelmes, tudós barátom ! Sokat tudnék én is arról írni, hogy mi csak a köz pallérozódásban napestig dolgozunk. Egészségünket, kevés keresményünket a haza díszéért feláldozzuk — sok nagyoknak ajtaján zörgetünk — de vagy a megvesztegettetett ízlés — és erkölcs — vagy ezen országunk levegője nem hozza magával, hogy mint külföldön — mások — úgy mi is ide segíttetnénk — nekem több mint 600 forintban került eddig kiadott munkám — és csak 6 krt sem vettem értek — — ezedete. Vajon volt-e Édes még tovább is levelezésben Perecsenyivel ? annak nem találjuk semmi nyomát, de nem is fájlaljuk, ha ezzel megszűnt és azért nem is kuttatjuk. Perecsenyi többi közt arról nevezetes, hogy a magyar szócsinálók közt ő volt a legszócsintalanabb, a legszerencsétlenebb, ami sokat mond, mert e tekintetben igen gazdagok vagyunk. Ide vág gróf Dessewffy Józsefnek Kazinczy Ferenchez intézett egyik levelének néhány sora, mondván: „Amit Császár András úr javasol, hogy tudniillik nyelvünk gyarapítása végett a külső eredetű szavakat mind kiküszöböljük, azt Perecsenyi valósítani próbálta; a többi közt a nótáriust vagy jegyzőt dézmásnak, a politicust csinomlónak, a praefectiót (fiúsítást) pediglen nem választásnak nevezé. Ha valaki nyelvünket koldusgazdaggá és értetlenné tenni akarja, Császár és Perecsenyi urak után induljon.“ De még arról is nevezetes Perecsenyi, hogy e két jelesünk (Dessewffy és Kazinczy) közt régtől fogva fenvolt benső barátság ő miatta szakadt meg. Kazinczy ugyanis írt egy verset Izéhez. Poéta vag's historicus, Silány versed beszkédi fagy, Mi vag’ nagyobbr biz én nem értem. Sem sírnom nem hág, sem nevetnem, Oh, hogyha én exotericus, De fáznom, izzadoznom hagy. Itt, mint sok másban practicus, A másik munka hagy nevetnem, Historico — politicus S nem sokkal többet mint nevetnem, Illustritásod meg nem sértem, Már ért az exoericus. — Fejtsd meg magad, mely félen vagy, Historizáns poeta vatio, Kettőben az nehézke, nagy ! S poetizáns historicus. Alig hogy e vers megjelent, elhitették gróf Teleki Józseffel, és Dessewffyvel, hogy az őket vágja, egyenkint. Kazinczy sietett 313