Figyelő 19. (1885)

Kabos Ede: Csokonai költeménye a "Csók"-ról

De e szolgálatot szegődve ígérem, Ha fáradságomért megfizeti bérem. Nagy terhű kérdését ingyen nem vállalom, Legalább egy pár csók legyen a jutalom , Hogy megítélhessem magam is belőle, Jól írt-e a pennám vagy roszül felőle. * * * A csók jelent belső szíves indulatot, Szeretetre méltó titkos akaratot; Az a kedvességnek bélyegző betűje, Az ajánlásoknak pecsétlő gyűrüje; Oly áldozat neme, melyet bemutatnak Bálványimádói a szép ábrázatnak. A páros hívségre szentelt szív bélyege, Melyet a fris vérnek tüzesit melege. Oly néma szó, melyen beszélnek a hívek, Két egymás lángjától egybeolvadt szívek , Hallgatással eső titkos beszélgetés, Egy leghirtelenebb kérdés s felelgetés , Két testnek egymáshoz ütődött tűz köve, Lassacskán csattanó szikrányi mennyköve, A szeretet ízét kóstoló száj nyoma, A beteg kívánság sebkötő flastroma , A test nélkül való indulatnak képe, A szűz nyájasságnak embert fogó lépe ; Egy igen édesen tett ajak harapás, Egy orcát pirító kedves pofoncsapás ; Oly nádmézzel készült manna, melyet noha Szüntelen ennél is, nem elégít soha ; Oly gyümölcs, a melynek szedheted almáját, Mely szempillantásba elülteted fáját, S a kit már az ilyen csókig szeretgetnek, Negyedik fokára hág a szeretetnek ; Háromféle nemét esmérem a csóknak: Első az, a melylyel a feljebbvalóknak Hálát szokás adni, avagy tiszteletes, Másodikkal pedig csókol a szeretet, Már akár a buja, akár az ártatlan, Mert e tudományban egyik sem tudatlan. Harmadik és végső a színmutatásé, A mely fabrikából volt hajdan Judásé. De ez az utolsó nincsen ott szokásban, Hol két különböző nem szeret egymásban. Mivel leírása a második csóknak hibázhat, úgy tartom, ne higgjünk a szóknak. Inkább alakunkra egynéhány párt vegyünk . Ítéletet aztán a dologból tegyünk. A tapasztalás lesz legigazabb bírám, Hogy a dolgot jól-e vagy hibásan írom. Meghallásból tudtam, de ha megpróbálom, Más parancsolatra jobban eltalálom. Vagy ha voltaképen nem értem a csókot, Megkérdek még egy szép strimflikötő pókot.

Next