Figyelő 21. (1886)

Szalay Gyula: Feleletek Petőfi Sándor "A királyokhoz" című költeményére

Szalay Gyulától. Megkondítsam a halálharangot, Hogy borzadjatok hangjainál ? . . . Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé s­zeretett király ! Nem lázítok, mert nincs erre szükség Mért rázzam meg erőszakosan Azt a fát, a­melynek a gyümölcse Már túlérve, rothadásba’ van ? Ha megérik a gyümölcs, rájárul Magától a földre hull alá ...­­ Bármit mond a szemtelen hizelgés, : Nincsen többé szeretett király!­­ Petőfi Sándor, / ------' / Ara 2 pengő kr. A szerző engedelme nélküli utánnyomat szigorúan til­­tatik. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. II. * * * * * * * * * *) király Petőfi Sándorhoz. Im azt adok, mit olyan ritkán adnak Őszinte szódért nyilt köszönetet, Hogy én irántam gyülölséget hirdetsz, Midőn szivedben nincsen szeretet. De azt ne várd, hogy majd a’ gyülölségre Gyülűlséggel feleljen a’ király, Mert nemzetem királyi kebelemben Szeretetnél egyébre nem talál. És hogyha volna mégis olyan ember, Ki érzetimnek belsejébe lát, ’S ismeri most, ’s ismerte volna régen Indulatimnak tiszta czélzatát, ’S bár mostanában ostorozni gyenge ’S jutalmat adni nem dús a’ király Ne rágalmazd ocsmány hizelkedőnek,* 2) Ki engem így is szeretni talál. Lázítsd fel bár a’ népek millióit Kövezzék bűnös emberfejemet — Kinek szívében bűnös indulat nincs, Az mindenik vessen rám egy követ. ’S ha így reám a’ milliók kezéből Végetlen kőnek zápor árja szál, Boldog leend végső haláltusában Az összeroskadt büntelen király. — Megadtam im, mit olyan ritkán adnak Őszinte szóért nyilt köszönetet, ’S kívánom, hogy őszinte szódért mindig ilyen jutalmat adjanak neked, — ’) Ferdinánd. 2) Nyomdahiba: hizelkedőnek. 3d­

Next