Figyelő 27. (1889)
Koroncy Imre: Petőfi életéhez
PETŐFI ÉLETÉHEZ. Szabadságharcunk megünneplése évfordulóján mindig kétszeres kegyelettel gondolunk nagy költőnkre, Petőfire, kinek Talpra magyarja volt leghathatósabb nyilatkozása azon eszméknek, melyek a forradalomban a haza- és szabadságszeretetnek ismert és névtelen hőseit nemcsak a hazában, hanem az ország határain kívül is bámultakká és tiszteltekké tevék. Kévét a költőnek nem mint politikai szereplés, vagy katonai talentum hozta a legelválhatlanabbul összeköttetésbe szabadságharcunkkal; költészetében volt a varázserő, melynek bűvölő hatása minden magyar kebelben lángoló hazaszeretetet érlelt meg. Hazafias dalai lelkesítőleg hatottak honvédeinkre, kik költőnkről már életében is mythosszerűleg szerettek beszélni; nem csoda tehát, hogy halála után, midőn az emlékét környező dicsőség fénye folyton öregbül, mindinkább talányszerűbb lesz előttünk sok jelenség életéből. Kutatjuk a sírt, hol hamvai nyugszanak, de nem találjuk. Hosszú évek során át gyűjtik már Petőfi életrajzához az adatokat, de még mindig sok a hézag, sok a puszta feltevés, mely megerősítésre vár. Egész kis irodalom keletkezett életének megírásából, költészetének méltatásából. Költészetét ismerjük egész teljességében, annak szépségei gyönyörrel töltik el lelkünket, életéből azonban, főkép diákköri éveiből még nagyon sok dolog homályos és zavart előttünk. Pedig, ha most nem gyűjtik össze az adatokat és nem tisztáztatnak egyben-másban a nézetek, — később, midőn már nem lesz senki, ki a költővel személyes érintkezésben volt, alig lesz lehetséges a nagy költő hírnevének és érdemeinek megfelelő életrajz megírása. Minthogy a nagy emberek életéből a legkisebb esemény is érdekli az olvasót, jónak láttam e sorokban megírni némely dolgokat, miket Besztercebányán és e város vidékén lakó öreg uraktól (legtöbbet Királylehotai Lehotzky Pál, Besztercebányán lakó, nyug. m. k. főmérnöktől és Kovácsi József, jelenleg balassagyarmati néptanítótól) hallottam, kik Petőfit személyesen ismerték és vele érintkeztek. Petőfi, miként Szeberényi Lajosnak »Néhány év Petőfi életéből“ című művéből, is tudjuk, 1838-ban, augusztus végén érkezett Selmecre. A grammatikai osztályokat Aszódon végezte, Selmecbányára az ötödik évi cursusra (szónoklat-költészeti osztály) ment. Összes iskolatársai közül leghamarább Szeberényi Lajossal és öcscsével Andorral kötött bensőbb barátságot. Első szállásának, melyen sok kellemetlenségei voltak, odahagyása után a Szeberényiek lakásának közelében fogadott szállást. Lehotzky Pál besztercebányai lakos, 4* 51