Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1836-02-13 / 51. szám

402 Fillér tá­r­ fog az építésnek, áldozatok áldozatokkal halmoz­talak „az egészben uj élet mozog; ki fát, ki követ, ki pénzt ád, úgy hogy az utolsó határo­zat utáni költségvetés 43,000 váltó forintról szin­te 120,000-re emeletkedik, ’s oly lelkesedéssel űzetik a’ tárgy, hogy sem rész idő, sem a’ kapu előtti tél annak kifejlését nem gátolja többé, ’s már már ásatik fundamentum , már emelkedik fid , 's a’ község előre szíja a’ magyar színház’ rögtön sikerének örömit.“ Ez úgy lévén , gróf Széchenyi October Sí­kén a’ Társalkodónak előbb említett számában új­ra felszólítja a’ közönséget, 's az épen most töb­­nyire az ő szavaival felhozottak’ előbocsájtása után , ebben foglalja okoskodásainak summáját. „Ismét valami új incidens hathatósan taná­csolja , az időszaki színház építésével ha nem is felhagyni, felfüggeszteni a’ tárgyat mig újra ta­nácskozni lehessen arról , váljon nem volna e czélirányosb , tüstest Pest városának legszebb és legalkalmasb helyére oly színházat emelni, melly az időközit szükségtelenné tenné, ’s melly mind a’ czélnnk, mind a’ nemzet’ várakozásinak, mind a’ 19-ik század fejledtebb szellemének megfelel­ne. — Ugyan is mélyen tisztelt Nádorunk ő fen­sége a’ kereskedői épületnek átellenében fekvő telket magyar színház’ építésére szenteli. — A’ herczeg Grassalkovichi telek csak egy oldalán szabad, ’s a’ városnak oly részében van, mely­­lyet — ha Budát is számba akarjuk venni — kö­zéppontinak nevezni nem lehet. Azonban azt sem mondhatni, hogy rósz, mert jó, kivált ha e’ mos­tani pillanatot tekintjük, mivel hiszen színjáték inkább csak télen divatoz, télen pedig sokszor most még igen messze van Buda Pesttől, és mos­tanság a’ hatvani utcza körül lakik a’ legtöbb magyar. A’ fenséges nádori telek ellenben három oldalról szabad ; éjszak-nyugoti oldalához épület állittatandik, felyebb pedig majd majd díszes har­­minczad épülend; mi által hátat fordít az éjszaki viharok’ düheinek, nyűgot ellen oltalmat nyer, ’s egy magasabban fekvő harminczad által rög­tön megszűnik a’ város’ határszélén lenni; idővel pedig , ha egyet ’s mást, mi el van vetve, tán csirára hajt a’ nap , mindinkább a’ két város’ kö­zepébe jut. ’S egykor, ha a’ külföldi sűrűbben látogatja meg a’ magyart, és nem csak egy két gőzös úszkál szerényen a’ Dunán, maga megta­lálja a’ vándor a’magyar színházat, mert a’ vá­ros’ legszebb helyén lelendi azt , ’s magyarok közt magyar városban miért is keresné egyebütt? Ha a’ herczeg Grassalkovich’ telkén színház épül, az, bár mily elhatározottan nevezzük is időközi­nek , bizonyosan legalább is félszázadra teszi hátra a’ fenséges Nádor’ telkén emelendő állandó színházat. Félszázadig pedig ezen telek bizo­nyosan üresen nem fog maradni ’s ekkér okvetlen másra fordítatni ha nem kell, és most másutt épül színház ; holott a’ másik telek a’ játékszínnek minden czéljaira fordítható, ’s egy ott felépíten­dő díszes conservatorium, mind a’ tisztelt her­­czegnek hazafiai tettéről szolgálna emlékül örök­­seg, mind a’ városnak hatvani részét diszesítné, mind pedig a’ magyar színészet gyökeres mega­­lapításáról és kellő kifejtéséről kezeskednék. A’ dolog iránt transigálni kellene é s a’ t.u Pest vármegye azonban mind e’ mellett az építéssel fel nem hagyott, ’s a' falak mindinkább emelkedtek. E’ közben megjelen a’ Jelenkorhoz rendkívüli toldalék gyanánt Balla Károly úrnak nov.­lvén költ „Véleménye,a mellyben , noha a gr. Széchenyi terveinek nagyságát pártolja ’s föl­tételéhez járul, de ellenpártiakkal körül lévén vé­ve , kiknek okoskodásait legyőzni képes nem vala, ez úttal kívánja a’ méltatlanul vádlott hazafiak’ panaszát kiönteni, hogy a’ dolog azon szempont­­ból is nézessék, mellyben annak jánosi arcza nem csak előre, hanem hátra is néz. — Sajnáljuk, hogy a’ hely’ szűke e’ gyönyörű értekezésnek csak sommás kivonatát engedi. „Úgy látszik, mond az ellenpárt, hogy nem­zetünk’ jó géniusza mindig beteg, a’ rész pedig erősebb a’ vasnál, ’s ez az oka, hogy bár mindig tipegünk topogunk, előre még sem mehetünk. Ez az , mi a’ köz­jóra intézett igyekezetinket előbb agyon szokta ütni, mintsem tetté válhatnának; ’s talán ez amaz iszonyatos titkos erő, melly belénk azon axiómát szülte, kérgesítette ’s edzette „ha akarunk valami nemzetit tenni, tegyünk ollyat, melly a’ nemzet’ méltóságához illik.“ — Úgy látszik valóban, hogy a’ nemzeti érzésnek ezen nagy­ságos axiómája munkált akkor is, midőn Pest vármegye egy központi nemzeti színház’ építésére ezelőtt nehány évvel felszólítá a’ hazát; de vajmi szomorúan tapasztalá, hogy nehány nemeslelkű megyét kivéve, a’ többi siketen, némán’s jéghi­degséggel vonula félre azon tárgytól, mellynek homlokára a’ nemzeti együttmunkáló erő nagysá­ga ’s hatalma lett volna metszendő. Mit volt hát most mit tenni az e’ tárgyhoz képest csekély ada­kozással, mint újra ébreszteni a’hazafiakat? Meg­történt ez is 1816 körül, minő sikerrel, mutatja a’ számadás. — De már akkor némelly nagyszájú ’s kislelkű hazafiak, kik áldozat nélkül szokták a’ fényes hazafi nevet bitangolni, hogy a’ nema­­dakozás’ gyalázatjából kimenekedjenek , azon hirt terjeszték, mintha Pest vármegye az országnak addig kezére bízott minden kincsét elpazarlotta volna, ’s mintha egyedül Pest vármegye volna az oka, hogy a’ nemzeti nagysághoz illő

Next