Film-Hírek, 1993. február-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1993-12-01 / 10. szám
CASANOVA VISSZATÉR Interjú Alain Delon-nal (Giacomo Casanova de Seingalt lovag) A franciák legnagyobb bálványa derűsen öltötte magára az öregedő csábító jelmezét Eduard Niermans decemberben bemutatásra kerülő Casanova visszatér című fimjében. A film Franciaországi bemutatójának alkalomból készült az alábbi beszélgetés. - Ma Casanova szerepében láthatjuk viszont. Milyennek látja ezt a figurát? - Ez a történet egy század, egy mítosz, egy férfi „végéről” szól. Ezt tartottam szem előtt, amikor belebújtam Casanova bőrébe. - Casanova mítoszának vége vonzotta? - Igen, és az ő személyén keresztül egy egész korszak vége. A kis Elsa, aki partnerem a filmben (Marcolina szerepét játszotta), ezt nagyon pontosan meg is fogalmazza, amikor azt mondja: „Ódivatúan sminkeli magát, bőre petyhüdt, büdös a szája. Maga megtestesíti mindazt, amit utálok. Ezzel rámutat arra, hogy egy mítosznak vége. - Casanováénak? - Természetesen. - Talán Delon mítoszának is? - Azoknak, akik ebben reménykednek, még várniuk kell egy kicsit. Ami Casanovát illeti, őt száműzték Velencéből, s kirekesztették az úri körökből. Csak egy reménye maradt: hogy hazatérhet még halála előtt. A XVIII. században egy ötvenhat éves férfi aggastyánnak számított. Casanova öregnek, fásultnak érzi magát, s tudatosul benne, hogy már nincs sok hátra az életéből. Ellenállhatatlan szükségét érzi, hogy visszatérjen gyermekkorának színhelyére. Casanova nem kíván megátalkodott hódítóként vagy szoknyavadászként viselkedni, ennek nincs jelentősége. Az én felfogásom szerint itt nem a csábítás problémájáról van szó, hanem egy kihívásról önmagával szemben. Amint meglát egy nőt, meg akarja hódítani és az ágyába szeretné vinni. Egy szép napon azonban - a film főtémája ez - egy olyan nővel akad össze, aki viszszautasítja közeledését. És ezt nem tudja felfogni. Zavarba jön, pánikba esik, hiszen a lány különös módon reagál. Ekkor Casanova megkísérli a lehetetlent, de nem hiszem, hogy szerelmes lett volna ebbe az utolsó hódításába. Ha az lett volna, a film másképp végződött volna. - Ne áruljuk el sem a végét, sem pedig azt, milyen módot eszelt ki Casanova, hogy elérje célját ennél a szépségnél, aki ellenáll neki, ugyanakkor jegyezzük meg, hogy ez egy igen bevált és elterjedt szokás volt a XVIII. századi hódító férfiak között. „A történet, amelyet Schnitzler elképzelt, a mítoszon túl Casanova igazi arcát mutatja meg. Egy olyan férfit, akiben magamra ismertem.” Alain Delon - Ez akkoriban mindennapos volt. Elektromos áram nem volt, csak gyertyák. A jelenetet így meglehetősen nehéz volt megmutatni, hiszen egy igen intenzív szerelmi pillanatról van szó. Az ideális az lett volna, ha teljes sötétségben forgatunk, de ez természetesen lehetetlen. A Casanova visszatér úgy cseng, mint Delon visszatérése egy igazi nagy szereppel, amely eléggé élesen különbözik attól a kissé homályos képtől, melyet legutóbbi filmjei után hagyott bennünk. Ne is folytassa. Tudom, hogy a sajtó a „Casanova visszatér, Delon visszatér” és ehhez hasonló címekből fog megélni. Ez a cím fog az újságok címlapjára kerülni. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy én igazából sohasem „mentem el”. Soha nem hagytam abba a munkát. Mégiscsak harmincötéves karrier van a hátam mögött, és azt állítani, hogy ez a film Delon visszatérését jelenti marhaság. Pályakezdésem óta 1987 volt az egyetlen olyan év, amikor nem forgattam filmet, akkor is azért, mert a saját kedvtelésemre szerettem volna felvenni egy dalt, a „Mint a moziban” címűt, s végigkísérni a klipet egész Európában. Filmsztárként nem is olyan sokára a kerek századik filmemet ünnepelhetem. - Még mindig nem csömörlött meg ettől a sztárságtól? - Nem, ez ritkán adatik meg, s csak keveseknek. Javasolhatnék egy másik címet? - Persze. Eddig volt színész, producer, rendező, miért ne lehetne újságíró? - Nos, én mondjuk azt a címet adnám:,,Delon visszatérése egy olyan szerepben, amilyenben igazán szívesen látjuk.” A Premiere magazin nyomán fordította: Bényei Márta 1993 december FILM-HÍREK