Filmkultúra, 1972 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1972-07-01 / 4. szám

mokból srácok, hogy részt vegyenek a játékban, és most várják, hogy elkezdődjön. Az épületből egy kis csoport érkezik futva. A vezetőjük kezében papírlapok. Az udvar kö­zepére kihozták valamelyik osztályból a dobogót, arra felé igyekszik az újonnan érkező csapat. A fiú rálép a dobogóra. — Csendet! Csend legyen! — kiáltja harsányan, és meglobogtatja feje felett a papírlapokat. A csengő elhallgat. A srácok a dobogó köré gyü­lekeznek, lökdösik egymást, hogy mennél köze­lebb kerüljenek. — Kihirdetem a szereplők névsorát! — kiáltja a dobogóról a fiú — Éljenek a szereplők! — kiált fel valaki a tö­megből. Nagy taps. — Arany János költő. Nagyszalontai lakos! — kiáltja a fiú a tömeg felé, s megnevez egy gye­reket, a gimnáziumot, ahonnan a szereplő gye­rek jött, s hogy hányadik osztályos tanuló. A leghátsó sorokban egy kiskrapek felemeli a jobb karját. — Itt vagyok! Utat tör magának a gyerek, föllép a dobogóra, meghajol, nevet. — Éljen Arany János! — dobja be a csengőt rázó gyerek a jelszót, és a tömeg ráfelel. A gyerek még egyszer meghajol, majd lelép a dobogóról. — Orlay Petries Soma, festő és jóbarát! — ki­áltja a papírokból fölnézve az újabb nevet a fiú, s megnevezi a szereplő nevét. Egy újabb gyerek verekszi­ fel magát a do­bogóra. Meghajol. — Éljenek a barátok! — kiálja a tömeg. (A jelenet még a főcím részének tekinthető eb­ben a formában. Bemutatja a játszó személye­ket, fölvezeti, előkészíti a tömeget.) — Vasvári Pál, a márciusi ifjúság egyik ve­zére! — s megnevezi a szereplő gyerek nevét. — Éljen Vasvári! — üdvözlik a gyerekek a meghajtó szereplőt. — Jókai Mór, író, a nagy mesemondó! — emel ki egy újabb gyereket a kikiáltó fiú a tömegből. — Éljenek a mesemondók! — kiáltja el magát egy kölyök. Most négy gyereket szólít a dobogóra a föl­olvasó. — Bem, Klapka, Dembinsky, Damjanich! A szabadságharc tábornokai — és négy fiút nevez meg a tömegből. A négy fiú katonásan, egyszerre hajtja meg a fejét. A Bemet játszó fiú karját fölemelve hárítja el magától a népszerűséget. — Görgey Artúr, tábornok! Nagy taps közepette verekszi föl magát egy fiú a dobogóra. — Kossuth Lajos, ügyvéd, kormányzó, a haza atyja! — hív magához egy újabb fiút a kiáltás. — Éljen Kossuth! — kiált a tömeg. — A kisebb szerepeket a következők kapják — kiáltja a felolvasó, és 10—15 fiút, lányt olvas föl, köztük a csengető fiúét, a saját nevénél su­tán meghajol, aztán kis hatásszünetet tart, mi­előtt újra megszólal. — Szendrey Júlia! Egy kislányt tuszkolnak a dobogó felé. A lány komolyan meghajtja magát. — Éljen a szerelem! — kiáltja egy csoport. A kiscsaj integet, vigyorog boldogan. — Petőfi Sándor! — nevezi meg a főszerepet alakító fiút is a költő neve után a kikiáltó. — Halljuk Petőfit! — kiáltják a gyerekek. Mosolyogva tör utat magának a tömegben egy fiú. Ő az egyetlen a szereplők között, akit az öl­tözéke kiemel a többiek közül. Fekete atillát vi­sel nyitott galléros fehér inggel. Öltözékét egy apró nemzetiszínű kokárda díszíti. A lányok sikítanak, közel furakszanak, mint a híres pop-énekeshez, megérintik a fekete ruha­darabot. Két önkéntes testőr siet a fiú segítségére, meg­nyitják az utat a dobogó felé. A két testőr et­től a jelenettől kezdve a film végéig egyetlen pillanatra sem hagyja el a Petőfit játszó fiút, őrangyalként áll mögötte, árnyékként követi minden lépését. Mindketten jó felépítésű, erős fiúk. (A főszereplő meghajlásával ér véget a főcím, mely a mutációs, írott első fele után átváltott a szereplők hangos bemutatásába.) PEST, 1848. MÁRCIUS 15. A fiú, aki felolvasta a szereplők neveit, lát­hatóan a játék külsőségeinek felelőse. Most is széles karmozdulatokkal vezényli a gyerekek kórusát. — Halljuk Petőfit! — kiabálja ütemes lap kí­séretében mind a hatszáz diák. A dekorációs bizottság többi tagja is serényen dolgozik. Az udvar fölött hatalmas vörös transz­parenst feszítenek ki. ÉLJEN MÁRCIUS 15 ! A jelenet szinte észrevétlenül csúszik át az 1848-as március 15-i események reprodukálásába.

Next