Filmkultúra, 1972 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1972-07-01 / 4. szám
A tömeg kiáltozása közepette két srác egy íróasztalt tesz a dobogóra, a Petőfit játszó diák a — Éljen Osztrolenka véres csillaga! — hörgi egy gyerek elfúló hangon, két testőr vállába kapaszkodva felugrik az asztal tetejére, két karját a magasba lendíti. A taps abbamarad. A fiú szavalni kezdi a Nemzeti dal kezdő sorait: — „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!” ISKOLAPADLÁS (Nappal) Egy csapat diák a padláson kutat. Az egyik sarokban zászlókat találnak. A nemzetiszínű zászlót egy gyerek kidugja a padlásablakon. A többiek fölkapják a maradékot, és rohannak le a padlásról. A dekorációs iroda tagjai mindent elkövetnek, hogy a játék külsőségeit megteremtsék az iskola lehetőségein belül. ISKOLAFOLYOSÓ (Nappal) A márciusi ifjak vezetésével beözönlik a diáksereg az épületbe. A dekorációs gyerekek zászlókat osztogatnak. — Az egyetemre! — adja ki valaki a jelszót. — Gyerünk az orvosokhoz! — válaszol a tömeg. Az iskola biológiai előadója és szertára a pesti egyetem orvoskara. Az ajtókon kiözönlik egy újabb csapat gyerek. Összeölelkeznek az érkezőkkel. — A bölcsészekhez! — szab valaki újabb irányt a tömegnek. Az iskola könyvtára a „bölcsészkar”. Újabb gyerekek csatlakoznak a menethez, felemelt kezükben egy-egy könyvet szorongatnak. — A cenzorhoz! — Nem ismerek cenzort! — kiáltja Petőfi. — A nyomdába! Ki kell nyomtatni a Nemzeti dalt! A márciusi ifjak vezetői benyitnak egy osztályterembe, melyben a dekorációsok ütötték fel a főhadiszállásukat. OSZTÁLYTEREM (Nappal) Csak Petőfiék lépnek be, a tömeg az ajtón kívül bámészkodik. A dekorációs brigád vezetője játssza Landerer, a nyomdász szerepét. Üdvözli a nép küldötteit. — A nép nevében! Lefoglalom! — lép Petőfi az iskola stencilgépéhez. Jókai átnyújtja Landerernek a 12 pont szövegét, Petőfi a Nemzeti dalt. A dekorációs felelősök sürgősen munkához látnak. — Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs! — hirdeti ki Petőf a tömeg felé. — Éljen a szabad sajtó! — visszhangozzák az iskola folyosói. ISKOLAFOLYOSÓ (Nappal) A korlátra kapaszkodva egy kisebb csoportú jelszót kiált a tömegbe. — Budára! A helytartótanácshoz! S már zúdul is lefelé a lépcsőn a gyereksereg — Szabadságot Táncsics Mihálynak! PINCE (Nappal) Az iskola szenespincéjének ajtaját feszegeti a tömeg, s egy gyereket emelnek a vállukra, amint kilép a szénrakásról. — Éljen Táncsics Mihály! S a tömeg az udvar felé viszi a kiszabadított foglyot. ISKOLAUDVAR (Nappal) A negyedikesek a vállukon hozzák Táncsicsot. Az emeleti ablakokból röpcédulák ezrei szállnak a gyűlés színtereire. Az egyik padon Petőfi áll, és a Nemzeti dalt szavalja. A tömeg együtt zúgja a refrént. Jókai a 12 pontot olvassa. A tömeg a Marseillaise-t énekli. MENZÁN (Nappal) Az iskola ebédlőjét betölti a diákok éneke. A forradalom ebédel. A diáksereg veri az asztalt az előbbi dal ritmusára. A tányérok, evőeszközök csörögnek. Éktelen hangzavar van. — Vesszenek a forradalom ellenségei! — kiáltja egy megszállott fiú. Petőfiék nyugodtan nézik, amint a menza túlsó oldalán összeverekszik néhány gyerek. Egyre jobban elszabadul a pokol, már az üstökön dobolnak a merőkanalakkal, kaotikus, anarchikus rendetlenséggé bomlik az asztalok rendje. — Gyerünk! — mondja Petőfi és feláll. A testőrök alig tudnak utat nyitni neki a verekedők között. — Éljen Petőfi! — kiáltja a tömeg, amerre elhalad. — Megálljatok! — kiáltja Petőfi. — Vesszenek a rácok! — Vesszenek a tótok! — söpri el Petőfi hangját az üvöltés. — Ismeritek a jelszót! Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! — emeli fel a hangját a Petőfit játszó srác. A verekedőket már nem lehet megállítani. Ledöntik Petőfit is. A két testőr derekasan dolgozik, mire kijutnak a menzáról.