Filmkultúra, 1972 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1972-07-01 / 4. szám

állásfoglalásai az egymással folytatott vitákban jelennek meg. Más alkalmazott módszer, ahol a Petőfi szerepét játszó mai fiú szubjektív önvallomását rögzítjük, de itt sem alkalmazzuk a riporter­ beavatkozást. A viták hangadói azonosak a történelmi helyzetekben főszerepet játszó fiatalokkal A film szereplői újraélik az egyes szituációkat, és gondolkoznak Petőfiről. A SZEREPLŐ SZEMÉLYEK PETŐFI SÁNDOR SZENDREY JÚLIA KOSSUTH LAJOS GÖRGEY ARTÚR BEM KLAPKA DEMBINSKY DAMJANICH JÓKAI VASVÁRI ORLAY ARANY RADIKÁLISOK ÉS BÉKEPÁRTIAK DEKORÁCIÓS FELELŐSÖK TESTŐRÖK, A MÁRCIUSI IFJAK, A SZABAD­SZÁLLÁSI VÁLASZTÓK, KÖVETEK A DEBRE­CENI ORSZÁGGYŰLÉSEN, A FORRADALOM HADSEREGE JÁTSSZÁK: GIMNÁZIUMI DIÁKOK, FIÚK, LÁNYOK VEGYESEN, PETŐFI SÁNDOR SZÜ­LETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA ORSZÁGÚT (Nappal) 1972 nyarán Teherautó zúg el az integető srácok mellett. Az egyik lassít, ketten rögtön utánavetik magukat, a teherautó felveszi a futó srácok iramát, a be­­vezető kihajol az ablakon, röhög. — Hajrá! — biztatja a kölyköket, azok futnak, hogy majd belepusztulnak, de nem érik utol... ORSZÁGÚT (Nappal) Magas, vékony srác gyalogol az országút mellett, hosszúhajú, farmeros, tarisznyás, olyan, akit biz­tos nem vesznek fel a vasárnapi vezetők. Igazi országjáró fajta, bajuszig poros. Lerobbant kocsi az útpadkán, mellette a veze­tője szerencsétlenkedik. — Megtolnád? — kérdezi a sráctól. A srác megnyalja az ujját, megvizsgálja a szelet. — Ellenszél van ... — Megtolod? — Ellenszélben nem érdemes ... — Alig fúj... — Még fújhat — mondja a srác. — Eredj a fenébe! — veszti el a türelmét az úrvezető. — Arra megyek... — mondja srác. ORSZÁGÚT (Nappal) Bringán jön egy srác. Hátán hátizsák. — Honnan jöttél, pajtás? — kérdezik tőle az út mellett állók. — Szalontáról... — mondj a srác. — Csak nem Szalonta nagy fiához ... — A híreshez... — A nevezeteshez... — A falu jegyzőjéhez ... — Van szerencsénk... — állítanak össze egy kérdést. A hátizsákos srác szerényen mosolyog. — A nép fia — mondja egy srác. — Értünk harcolt... — Köztünk a helye — leszedik a bringáról, rá­rakják a saját csomagjaikat is. — Egy mindenkiért, mindenki egyért... — nyugtatják a hátizsákos srácot. A hátizsákos tolja a biciklit az összes cuccal. ISKOLA ELŐTT (Nappal) PÁPA, 1972 nyara A pápai Petőfi gimnázium homlokzata, hatal­mas oldalszárnyai. Az épület falán márványtábla hirdeti, hogy a költő itt koptatta az iskolapadot. Az emléktábla alatt babérkoszorúk, eső áztatta, kifakult nemzetiszínű szalaggal díszítve. Az is­kola homlokzatán napszítta zászlót lenget a szél. Régimódi iskolai csengő hangja hallatszik mesz­­sziről, mintha félrevert harang szólna, csökönyö­sen, el nem hallgatón. Hívogat, gyülekezésre szólít. A főcím első mutációi ezeken a képeken jelen­nek meg. ISKOLAUDVAR (Nappal) Az udvaron hangzavar, lárma. Az épület három oldalról határolja körül a diákok tömegét, öt­hatszáz gyerek gyűlt össze a csengőszóra. A fo­lyosók ablakain könyökölnek ki újabb és újabb csoportok. Egy energikus, nagydarab gyerek a csengőt rángatja vadul. Itt van az iskola minden diákja, s jöttek még Pestről, Félegyházáról s más Petőfi-gimnázium

Next