Filmkultúra, 1980 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

Filmszociográfia — két fejezetben Gulyás Gyula—Gulyás János­ Több mint tíz esztendeje, hogy fiatal magyar filmesek rövid programot tettek közzé a sajtó­ban „Szociológiai filmcsoportot!” címmel. El­képzelésük szerint a dokumentarizmusnak köz­vetlenül kell hasznosítania a szociologikus gondolkodásmódot. A személyes ismereteket, a fakó élményvilágot, a felszínes tapasztalat­lanságot fel kell hogy váltsa a rendszeres, szer­vezett, folyamatos és tudományos alapon nyugvó, határozott célkitűzéseket követő, ki­terjedt anyaggyűjtés. Ez a törekvés a magyar filmekben már korábban létezett tendenciák­hoz kapcsolódott, és tudatosan kívánta alkal­mazni a szociológia módszereit, kísérletet kí­vánt tenni arra, hogy a tudomány leíró struk­túráját a film követelményeihez igazítsa. Vannak változások Az azóta filmtörténeti jelentőséget nyert programot a Balázs Béla Stúdió 69 őszén el­fogadta. Innen datálódik a dokumentarista magyar új hullám indulása. Most, amikor en­nek a stúdiónak megváltozott törekvései és filmjeinek karaktere bizonyítják, ez a „hul­lám” elapadt, egy új film alkalmából mégis ér­demes a 69-es törekvések programjára emlé­kezni. A csoport tagjai filmen akarták rögzí­teni az ország szociológiai térképét, hogy a té­nyek összefüggésében vizsgálhassák a társadal­mi lét és közgondolkodás állapotát. „A stúdió csoportjának olyan szervező erővé kell válnia” - így szól a megfogalmazás -, „mely maga köré képes gyűjteni, hogy munkájába bekap­csolja a művészeti, társadalomtudományi. po-

Next