Filmkultúra, 1983 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1983-11-01 / 6. szám

mozognak, ahogyan a korlátlan szabadság happeninges élménye megengedi: a Föld kerek, nincsenek határok, csak dimenziók. Ez az irreális és szubjektív szabadságér­zés azonban nyomban erős szabályokba üt­közik, a szabályok erejét pedig a szereplők saját bőrükön tapasztalják. A kispap, kiszolgáltatottságában feletteseinek és az eklézsiának; a funkcionárius: naponta megszenvedett fizikai létében; János: Mari­tól való elszakadásában. Álom játékában, amikor csak félig képzeletben tud kisfiának tűzijátékot rendezni a rábízott és szociáli­san feleslegessé váló fegyverekkel. Vala­mennyien érzékelik a korlátok meglétét - még a kisfiú is, akitől elveszik a kamerát - és fel kell fogniuk a szociális és biológiai közmegegyezés rendjét. És ekkor ösztönö­sen vagy öntudatlan létük spontán igazolá­sára hazudnak valamit. Az álpap azt hazudja, hogy különleges missziót töltött be, és csak itt Magyarorszá­gon tudta betölteni hivatását, most valahol egy kikötőben már várnak rá barátai. A funkcionárius érzelmesen azzal áltatja ma­gát, hogy élnek még, benne élnek fiatalsá­gának nagy ideáljaihoz fűződő eszményei. Kizárólag a hazugságban kórosan szen­vedő tüdőbajos lány képtelen erre az egész­séges önáltatásra, amikor megfogadja a csuhás tanácsát, és minden hamis gondolat­ra tűvel szúrja meg magát. Az érzékelés­nek ezzel az empirikusan együgyű módjá­val figyelmezteti magát az igazságra. Kitűnő a dialóg igazságirányú redukció­ja, amelyet logikusan és észrevétlen követ Johanna Heer plánozása, ahogyan egyetlen beállításban közelít a kertből a kékesen hi­deg szobába és ott a tűre a vallomást tevő lány kezében, majd a remegő pillájú arcra. A lány sír. Képtelen vagyok valakit vagy valamit elveszíteni, ezért akartam két férfival él­ni. - A szívem mélyén azonban egyedül őt őriztem. - Őriztem őt. - Igen, a szívemben. (A lány felsikolt.) - Igen, a szívemben. (Megszúrja magát.) - Nekem is van szívem. (Köhögési rohamot kap, és mintha a rosz­­szullétet akarná elkerülni, az ajtóhoz me­nekül.) - A szívem .. Később a várostól búcsút vevő és üldözői elől menekülő kispap benéz a kórházba, ahol a beteg lány tüdejét gyógyították, ott tudja meg a végső visszaszámlálás eredmé­nyét. A halált. Szíven szúrta magát. A tűvel átszúrt vérző szív vizuálisan is megjelenő képe pedig nem pusztán vallásos citátum, profanizált keresztény szimbólum; a film eklektikus anyagában - a szálkeresztek fo­nalán - fontos és magányos pont. Érzelem, őszinteség és magányosságában átélhető valódi tragédia. Mert Attila, a józan csilla­gász hiába dől oly nagy biztonsággal a ga­­lakszis mozgó és egzakt világát kémlelve a korlát láncainak. Földi autóbusz útjait jár­va nem tudhat meg semmit az emberekről, miközben ez a lány legalább önmagát meg

Next