Filmkultúra, 1983 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1983-11-01 / 6. szám
mozognak, ahogyan a korlátlan szabadság happeninges élménye megengedi: a Föld kerek, nincsenek határok, csak dimenziók. Ez az irreális és szubjektív szabadságérzés azonban nyomban erős szabályokba ütközik, a szabályok erejét pedig a szereplők saját bőrükön tapasztalják. A kispap, kiszolgáltatottságában feletteseinek és az eklézsiának; a funkcionárius: naponta megszenvedett fizikai létében; János: Maritól való elszakadásában. Álom játékában, amikor csak félig képzeletben tud kisfiának tűzijátékot rendezni a rábízott és szociálisan feleslegessé váló fegyverekkel. Valamennyien érzékelik a korlátok meglétét - még a kisfiú is, akitől elveszik a kamerát - és fel kell fogniuk a szociális és biológiai közmegegyezés rendjét. És ekkor ösztönösen vagy öntudatlan létük spontán igazolására hazudnak valamit. Az álpap azt hazudja, hogy különleges missziót töltött be, és csak itt Magyarországon tudta betölteni hivatását, most valahol egy kikötőben már várnak rá barátai. A funkcionárius érzelmesen azzal áltatja magát, hogy élnek még, benne élnek fiatalságának nagy ideáljaihoz fűződő eszményei. Kizárólag a hazugságban kórosan szenvedő tüdőbajos lány képtelen erre az egészséges önáltatásra, amikor megfogadja a csuhás tanácsát, és minden hamis gondolatra tűvel szúrja meg magát. Az érzékelésnek ezzel az empirikusan együgyű módjával figyelmezteti magát az igazságra. Kitűnő a dialóg igazságirányú redukciója, amelyet logikusan és észrevétlen követ Johanna Heer plánozása, ahogyan egyetlen beállításban közelít a kertből a kékesen hideg szobába és ott a tűre a vallomást tevő lány kezében, majd a remegő pillájú arcra. A lány sír. Képtelen vagyok valakit vagy valamit elveszíteni, ezért akartam két férfival élni. - A szívem mélyén azonban egyedül őt őriztem. - Őriztem őt. - Igen, a szívemben. (A lány felsikolt.) - Igen, a szívemben. (Megszúrja magát.) - Nekem is van szívem. (Köhögési rohamot kap, és mintha a roszszullétet akarná elkerülni, az ajtóhoz menekül.) - A szívem .. Később a várostól búcsút vevő és üldözői elől menekülő kispap benéz a kórházba, ahol a beteg lány tüdejét gyógyították, ott tudja meg a végső visszaszámlálás eredményét. A halált. Szíven szúrta magát. A tűvel átszúrt vérző szív vizuálisan is megjelenő képe pedig nem pusztán vallásos citátum, profanizált keresztény szimbólum; a film eklektikus anyagában - a szálkeresztek fonalán - fontos és magányos pont. Érzelem, őszinteség és magányosságában átélhető valódi tragédia. Mert Attila, a józan csillagász hiába dől oly nagy biztonsággal a galakszis mozgó és egzakt világát kémlelve a korlát láncainak. Földi autóbusz útjait járva nem tudhat meg semmit az emberekről, miközben ez a lány legalább önmagát meg