Filmkultúra, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

telte A megfagyott gyermek némafilmben már feldolgozott történetét, de igyekezett a kor kö­vetelményeihez alkalmazni, kiélezett cselek­ményét bonyolultabbá formálta, és konkrétabb társadalmi környezetbe helyezte. Rövidesen a harmincas, majd a negyvenes évek első felé­nek egyik legtöbbet dolgozó rendezőjévé vált. Sikeres vígjátékokat alkotott (Űrilány szobát keres, Háromszázezer pengő az utcán, Azúrex­­pressz, Karosszék stb., stb.). A negyvenes években inkább az érzelmek világát boncolga­tó filmjei váltak jellemzővé munkásságára (Mária két éjszakája. Mindenki mást szeret, a Babay József írásából forgatott nagy sikerű Rózsatabot, majd a Ne kérdezd, ki voltam és az Ópiumkeringő, Karády Katalinnal a fősze­repekben­. Ezekben a nem könnyű években is megőrizte emberi és művészi tisztességét, film­jei szelíd humora vagy érzelmessége egyaránt humánus szemléletet sugároz a mindinkább jobbra tolódó „hivatalos" szemlélet korszaká­ban. A magyar film számos nagy egyéniségét Ba­logh Béla fedezte fel, többek között Bolváry Gézát, Mattyasovszky Hanát, Bánky Vilmát, Putty Liát, Petrovich Szvetiszlávot, Lenkeffy Icát, akik közül később többen nemzetközi kar­riert futottak be. De a hangosfilm-korszakban is számos pályafutást ő indított el, Szeleczky Zita, Simor Erzsi, németországi bemutatkozása után Tasnády Fekete Mária és még sokan má­sok nála szerepeltek először filmen. A film mel­lett a filozófia töltötte ki életét, több ilyen jel­legű írást is publikált. A közelmúltban került elő, nevelt lánya és forgatókönyvírója, a jeles írónő, Szepes (Orsi) Mária jóvoltából A film lélektana című, eddig sehol meg nem jelent, egyetlen példányos kézirata. A filmkészítés gyakorlatát pszichológiai szempontból vizsgáló írás mögül egy tűnődő, érzékeny, gondolkodó­­ember portréja rajzolódik ki. A háború utolsó időszakát, a fokozódó rémségeket nehezen vi­selte. 1945. április 2-án, Leányfalun halt meg. Tetszéssel fogadott filmjeiben mindig a fantá­zia, a művészet és általában az ember szabad­sága mellett állt ki, és bár szép eszméit nem tudta mindig művészi szinten kifejezni, szüle­tésének századik évfordulóján termékeny és te­kintélyes filmalkotóként emlékezünk rá. Karcsai Kulcsár István Egyenlőség (1918)

Next