Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-08-01 / 31. szám

Ami után minden pesti szír eped, Fölkerestem pár napja a Színetét, Ahol nézve bokrokat és pázsitot. Fű­, fa, virág szerelemre lazított. Ámor, — szóltam — és ti többi istenek, Küldjétek egy fiút, akit ismerek! S íme rögtön feltűnt egy a terepen, Pipi, — mondta — maga itt? Ezt szeretem! Andalogtunk a partmenti homokon. Térétyegtü­nk bokrok közt és romokon , mert a holdat takarták a fe­llegek Ettől kaptunk romantikus jelleget. A magyar kenyér ünnepén Mi is ott voltunk Szabadkán abban az­ órában, mikor a Kormányzó Úr a magyar milliók féltve, óhajtva várt kincséből, az új magyar kenyérből leszólt egy karéjt a nemzet asztalára. Szabadka, a legalf­öldibb város, a legen­dás bácskai bőség fővárosa, könnybe­­borult szemmel, tetőtől talpig díszbe és zászlóba öltözve fogadta a főméltóságú párt. A megszállás alatt elhanyagolt vá­ros volt a magyar érzelmű Szabadka s az ünnepektől elszokott szívek most százszoros visszhangra kelve, ujjongva ünnepelték az első magyar ünnepet és Istenhez fohász­kodva köszönték meg a húszévi rabkenyér után a szabad magyar kenyeret. Nemn ismerünk aktuálisabb, bensősége­sebb és arányaiban, kihatásaiban jelentő­sebb eseményt, mint azt a pillanatot, mely­ben az ünnepi feketébe öltözött, ünnepire fent bajuszó öreg gazda szegesre nyúj­totta a friss magyar kenyeret az ország legelső emberének, a legfelsőbb Gazdának. Két kezébe fogta a Főméltóságú Úr az aratásban barn­ul­i kérges paraszt kezeket és hosszan, melegen szorította, miközben senkitől nem hallható párbeszédet folyta­tott a névtelen dolgozóval. Kern az államfő Vigadják a kormányzói párt Bon­czos Miklós államtitkár, báró Bánffy Dániel fö­ldm­ivelésügyi miniszter, mit tőtte Tors Tibor, báró Bánffy Dánielné, Laky Dezső közellátási miniszter, Varga Józsi­f né­m és Varga József iparü­gyi miniszter

Next