Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1941-08-08 / 32. szám

A Hunnia Filmgyárban e pil­lanatban két parádés magyar filmet forgatnak. Mind a két film szokatlanul bő­kezű költségvetéssel készül, gazdag szereposztással és mutatós kiállításban. A két műterem, ahol a felvételek folynak, csupa sürgés-forgás, csupa izgalom, mind a két műterem, mint óriás kazán izzik és remeg a produktív munka diadalmas üte­métől. Elkészül ez a két film , s azután a két műteremben egy ideig nem készítenek ma­gyar filmet. A Hunnia Filmgyárban szep­tembertől kezdve német filmeket gyártanak. A gyermekcipőjéből kinőtt, szárnyakat kapott magyar filmgyártás életében oly rendkívüli jelentőségű esemény küszöbén felkerestük dr. Bingert Jánost, a Hunnia vezérigazgatóját, akitől hiteles informá­ciókat akarunk kapni a szakmai körökben elterjedt hírekről. Dr. Bingert János kér­déseinkre a következő választ adta: — Szeptember 15-től a Hunnia két új mű­termét német filmgyártó cégek bérelték ki, egyelőre öt film gyártására, ami a néme­­ek gyártási tempója szerint nyolc-nyolc és fél hónapi időt jelent. Az öt film közül ket­tőt a Märkische, kettőt a Wien Film készít, egyet pedig egy később megnevezendő cég. Az első filmet a budapesti Léna-céggel együtt a Märkische készíti, a­­Kék álarc­ című revűfilmet Tabódy Klárival a fősze­repben, Martin Pál rendezésében. Ezt kö­veti egy Wien-filmprodukció, Paula Wes­sely főszereplésével. Ezt Gustav Voicky rendezi. — Tulajdonképpen mi adta az impulzust erre a nagyszabású bérleti tranzakcióra? — A német filmgyártásra természetsze­rűleg kihatással van az a gigantikus mé­retű háború, amelyet Németország vív. A technikai személyzet nagy része bevonult katonának, hogy teljesítse kötelességét ha­zája iránt. A háborús állapot ezenkívül is szükségképpen magával hozza, hogy a termelés üteme nem olyan zökkenésmentes, mint béke idején. Az óriási mértékben fej­lődő német filmgyártás természetesen nem állhat meg. A német filmgyártás tehát a helyzetnek megfelelő megoldásokat keresett és — talált is. Párizsban négy műteremben, Prágában egy műteremben német filmeket gyártanak. Ehhez jön most a két budapesti műterem igénybevétele.­­ — Úgy értelmezhető tehát az előbbi ma­gyarázat, hogy a budapesti német film­gyártáshoz mi adjuk a technikai személy­zetet! — A szereplőkön és rendezőn kívül min­dent mi adunk! Mi adjuk a hangot, a képet, az építészetet. Igen magyar szakember ta­­elhelyezkedést. Ezenkívül mi adjuk a statisztér­át is. — Hol bonyolódik le ezek után a magyar filmgyártás? — A németek a Hunnia két csarnokát bé­relték ki, az úgynevezett új műteremkom­­plexumot. A két régebbi műteremben és a Magyar Film Iroda műtermében továbbra is magyar filmeket gyártanak, ezenkívül — mint már ismeretes — megvettük és üzembe állítjuk a hosszú ideig parlagon heverő Sztár Filmgyárat, ahol két műterem van. Semmi fennakadás nem lesz. — Nem forog fenn az a veszély, hogy a legjobb magyar szakembereket, hangmér­nököket, operatőröket, építészeket, stb. a német filmgyártás veszi fel és a magyar filmekhez csak az úgynevezett második garnitúra jut? — Nem. Erre vigyázunk. A technikai sze­mélyzetet mi osztjuk be az egyes filmekhez és a szétosztás aránylagosan fog történni a magyar és német filmek között. —­ Jövedelmező a Hunniának ez a bérleti tranzakciói — Jövedelmező. Annyi bért kapunk, hogy három év alatt ki tudjuk fizetni a most megvásárolt és restaurálás alatt álló Sztár Filmgyárat. — De hiszen csak nyolc hónapról van szó. — Egyelőre. De minden reményünk meg­van arra, hogy a német cégek tovább is folytatni akarják a bérletet. Nem valószí­­nű, hogy az öt film, elkészítése után kivonul­janak a Hunniából. Van azonkívül még egy előnye ennek a lépésnek. A németek köte­lezték magukat legalább öt magyar film átvételére s ami még ennél is jelentősebb eredmény: teljesen szabaddá tették a ma­gyar film bevitelét Németországba és a né­met fennhatóságú területekre. A­ német kérdéskomplexu­n­k letárgyalása után — tekintettel az induló új filmszezon­ra — a saját filmgyártásunk problémái ke­rülnek szőnyegre. — Az amerikai filmek behozatalának és forgalombakerülésének természetszerű apa­dása folytán óriási konjunktúra vár a ma­gyar filmekre, — mondja dr. Bingert Já­nos, mintegy bevezetésként. — A legna­gyobb üzleti lehetőségek nyílnak meg a ma­gyar film előtt az elkövetkezendő szezon­ban, nemcsak vidéken, hanem a fővárosban is. A konjunkturális fellendülést ezenkívül fokozza majd az egyre jobban izmosodó, terebélyesedő filmexportunk is: egyre több filmet szállítunk külföldre s egyre újabb országokat hódítunk meg a magyar film számára. Magyarország, minthogy a fran­cia filmgyártás teljesen megszűnt, a har­madik helyen áll Európában a filmterme­lés tekintetében. Első helyen áll Németor­szág (mintegy száz filmet gyártott az el­múlt évadban), a második helyen Olasz­ország (hatvankét filmmel) s a harmadik helyen Magyarország, azzal a negyven film­mel, amelynek jelentős hányada külföldre is kikerült. A gyártási költségvetést ter­mészetesen jelentősen befolyásolja a kivi­teli lehetőség s a filmgyártó cégek már rájöttek arra, hogy nem kell félni a na­gyobb invesztálástól, mert minél bőkezűbb a film, annál inkább hoz tisztességes hasz­not. A jó szüzsé mellett a magyar film­gyártás első paragrafusának annak kell lenni, hogy lépést kell tartania a külföldi filmekkel és gazdagabbá kell tenni produk­cióinkat. — Volt valami kifogás ebben a vonatko­zásban külföldön a magyar filmek ellen? — Mindenhol, ahová magyar filmeket exportáltunk, elismerik filmjeink sajátosan magyar értékeit, de például Olaszországban kifogásolják, hogy a filmszínésznők nincse­nek eléggé öltöztetve, hogy egy-egy film­ben legfeljebb három-négy toalettjük van. Ugyanúgy kifogásolják például, hogyha ebédjelenetet veszünk fel, szegényesen van terítve az asztal. Egyszóval: tálalni kell a magyar f­ilmeket. -- A vígjátékaink, vagy a komolyabb té­májú filmjeink tetszenek inkább külföldön ? — Azt tapasztaltuk, hogy azok a bizonyos sablonvígjátékok, amelyekből sajnos, tömeg­gyártás folyik nálunk, nem tetszenek. A külföld, legalább is eddig, a színművek iránt érdeklődött. Egyébként a külföldi ki­vitellel kapcsolatban a legsürgősebben meg­oldandó kérdés valamilyen export-szervezet felállítása, mert ezidőszerint semmiféle or­ganizáció nincs, amely a magyar filmex­porttal foglalkozna. — Az elkövetkezendő szezonban hány magyar film készült — Annak ellenére, hogy a németek is itt vannak, ugyanannyi filmet gyártunk, sőt előreláthatólag többet is, mint tavaly. Szá­mításaink szerint negyvenöt magyar film készül az új szezonban. Ebből 12—14 film a Magyar Film Iroda műtermében készül, a többi a Sztár Filmgyárban és a Hunnia megmaradt két műtermében. Egyébként a németek — mint már mondottam — csak nyolc-nyolc és fél hónapig dolgoznak ebben a szezonban a Hunniában, úgyhogy a tel­jes szezont figyelembe véve, mintegy három­hónapi nyereség van itt is s esetleg az így megmaradt három hónapban a Hunnia tel­jes üzeme a magyar filmgyártás rendelke­zésére tud állani. — Végeredményben és mindent összegez­ve, az elkövetkezendő időkben hogyan látja vezérigazgató úr a magyar film helyzetét? — Soha olyan reményteljesnek, mint ed­dig... Deák Zoltán Dr. Bingert János az íróasztalánál (Escher felv.)

Next