Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-09-19 / 38. szám
TOLNAY KLÁRI Különös színésznő ez a Tolnay Klári: nem fogyókúrázik, nem hízókúrázik, nem intrikál, nem nyilatkozik, nem ír, nem sportol, nem pletykázik, nem pletykáznak róla. Gondoltuk, elmegyünk és kifaggatjuk egy kicsit, hogy is él egy ilyen »csendes sztár«. A délibáb utcai lakásban Ráthonyi Zsuzsika adja tudtunkra csengő hangon, hogy nitt a mama, itt a mamait és már rohan is keresztül a virágos öltözőszobán, egyenesen az ágyig, ahol a mama az igazak álmát alussza. Zsuzsika felébreszti mamáját, és »kezdetét veszi« az interjú. — Hogy élek? Tulajdonképpen három életem ván. Feleség vagyok és mama, színésznő (és filmszínésznő). A három életből legkevesebb idő a tcia-életre jut. Talán csak ünnepnapokon, amik nekem dupla ünnepek, mert Zsuzsikám svesztert »kimonos«, és ilyenkor sajátkezűleg etetem, fürdetem a kicsikémet. Különben jóformán egy percnyi időm sincs. Ha filmezek, reggel ötkor kelek, tízre visszarohanok a színházba próbálni, háromra újra a gyárba, este játszom, színház után már vár itthon a szabó és kezdődik a ruhapróba. Ha pihenni akarok, Csobáncra menekülök, a szőlőnkbe. Ott aztán embert sem látni. — Mit szeret jobban, a filmet vagy a színpadot? — A filmről le tudnék mondani a színpad kedvéért, a színpadról a film kedvéért soha. — Érdekes szerepel a szezonban? Zsuzsi, Csipszi és Klári a babaágyban ... Megjött az ősz, kezdődik a hervadás, Kint a tarlón portyázik már a vadász S a zsúrokon elhencegnek az urak, Hogy lövik le tucatszámra a nyidat. Ráthonyiék fázósak, már féltenek Zsákmányukat széjjelosztják kedvesen. Délig nem jött fia nyál se, restellem.. No, mondottam, ezt majd én is megteszem. Unatkoztam rettentőn a leshelyen. Lesz is pánik erdőn, mezőn, avaron. Ültem, mint egy gőzhajó a zátonyon. Amikor a nyulacskákat zavarom. Végre jön egy nyúl, a puskát ráfogom.