Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-18 / 29. szám
SZÜLETÉSNAP Novella * Írta: Hertelendy István Bosszúsan beletúrta apró lábfejét a parázsló homokba. Fülén egy-egy cseresznyefüggő hintáit. Szemét álmosan összecsípte és rápislantott hallgatag szomszédjára, aki elterült a napsütés lélegzetet akasztó füzében. A strandot szegő nyárfasor szoborrá dermedt ezüstje szemetkápráztatóan villódzott a napban. A víz már majd felforrt iszapos medrében. Júlia felült és kényelmes lusta mozdulattal ajka közé tolta az egyik cseresznyefüggőt. Halálosan unta ezt a verőfényes vasárnapot és a szomszédját, ki nehéz álmában most fordult a másik oldalára. Pedig sokat várt ettől a naptól. Tizenhatesztendős. Úgy érezte, hogy kinőtt a rokoni virágcsokrok évente ismétlődő tengeréből, és a születésnapi torta idén reggel megszaporodott gyertyafüzére, súlyos krém és csokoládé tölteléke már többet jelentett a születésnapi gyomorrontások rózsaszínű émelygésénél, ő már nő, aki ismeri a férfinép titkát, tud bánni a maga erejével. Éppen ezért hirtelen felállt, lábfejével óvatosan oldalba lökte szomszédját és elrohant a zuhanyok irányába. A szomszéd, aki most igyekezett az éjszakai táncos-virrasztásmámorát kialudni, rekedten morgott egyet, aztán félálmában cigarettára gyújtott. Júlia hirtelen elhatározásában a telefonfülkéhez rohant. — Unom a várost, apa — mondotta a drót végén jelentkező nyugalmazott polgármesterének — menjünk ki délután Harácsra. Apa, ki élete utolsó esztendeit, lánya szeszélyeinek szolgálatában, néma fejbólintásokra rendezte be, most is bólintott. Aztán kikémlelt az ablakon, melynek sárga zsalugáterrácsán bevillogott az izzó, fehér, ürességbe bódult utca. Nagyot fújt és bemenekült a fürdőszobába, hogy legalább délutánig óvja magát a gutaütéstől. Júlia felkapaszkodott a vizet duzzasztó betongátra és haditanácsot ült Bélával, a háziúr fiával, a harácsi kirándulásra vonatkozólag. A kirándulás, mint minden kirándulás, unalmas várakozással kezdődött. Apa az autóbuszmegálló közelében sörözött, mondván: az autóbuszt Karácsig látom, a sört csak az autóbusz érkeztéig. Júlia vörös, viaszkosvászon táskáját lóbálta egy kapuszín árnyékában és az emberek rövidlátásán elmélkedett. Mennyivel kékebb ma az ég, mint máskor. A levegőnek illata van, az utca csak úgy muzsikál ebben a délutáni csöndben. És az Ádi, akit a strandon szomszédnak, a megyeházán meg közigazgatási gyakornoknak szoktak nevezni, olyan unalmas képet vág, mintha az alispánok tarokkpartijába kéne negyediknek beülnie. Aztán megérkezett az autóbusz. A motorzúgás, az országút pókháló-könnyű pora, amely elmosta a táj képét, meg a fullasztó hőség megkétszerezte az utat. Az apró fenyves mögül kibukkant a domb, pirinyó présházaival, élénkzöld szőlőtábláival. Amott, a mélyben, két vérszegény patak medre közt aludta délutáni álmát Harács. Az autóbusz fáradt recsegéssel állapodott meg a Nagykocsma bejárata előtt. Apa a dombnak tartó út első, árnyas emelkedőjén pihenőt tartott. Szürkére izzadt vászonkabátját a fűre terítette, aztán végigtörülte homlokát. Júlia a két fiú, Béla és Ádi társaságában már a szőlők kezdetét jelentő első barackfasorban járt. Állandóan beszélt. Könnyű semmiségeket, apró élceket. Belekarolt a fiúkba. Az egyik a viaszkosvászon táskát elítélte, a másik a porköpenyt. Antalits János községbíró présháza előtt állapodtak meg. Antalits nővére ugyanis Júlia anyjának halála óta — már vagy tizenhárom éve — vezette Júliáék háztartását. A harácsi kirándulások mindig holmi rokoni melegségű falusi vendéglátást jelentettek, melyeknek bősége és változatossága már több ízben keltették apában azt a gyanút, hogy számoltak az érkezésükkel. Nem szerette ezeket a rántottcsirkés, tibasültes, aprós üjteményes traktákat. Minek a hiábavaló kiadás, mondogatta, az ember nem enni jön ide, csak a jó levegőt kívánja. — No és a bort — vágta rá Júlia ked- : ■. A pattanások örökre eltűnnek!'tt. A pattanásokat és a bőr tisztátalanságait a karokon, a vállakon és a nyakon a nők és a férfiak egyaránt zavarónak, elcsúfítónak és kényelmetlennek érzik — bármilyen kicsinyek legyenek is azok. A testi kényelmetlenségeken kívül az a benyomás, hogy még a kedves legközelebbiek tekintetét is valósággal magukra irányítják. Ennek folytán jelenlétükről soha sem lehet megfeledkezni, mindenki nagyobbaknak és eltorzítóbbaknak érzi, mint amilyenek a valóságban. Úgy gondolják, hogy a környezet szemében a „hiányos tisztálkodás", vagy még ennél is kellemetlenebb diagnózist kell meglátniok. Pedig van egy egyszerű, gyorsan és biztosan ható bőrfertőtlenítő szer, amely a pattanásokat és a bőr tisztáta- tanságait, amelyek túlnyomórészt a rossz anyagbanL csere következményei, vagy a bőr túlságosan nagymérvű zsírkiválasztódásából erednek — nyomban eltünteti. PITRALON csodái a pattanásoknál és a bőr egyéb tisztátalanságainál. MAGYARORSZÁGI ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST