Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-01-02 / 1. szám
Mit jósoltak és mit nem jósoltak sztárjainknak A JÖVENDŐMONDÓK 1942-RE A színházi világban nagyon babonásak az emberek. Köteteket lehetne írni erről. A színész minden lépten-nyomon felsziszszen, ha olyasvalami történik vele, amit ő baljóslatának tart. Jávor Pál egyszer előadást tartott a rádióban a színházi babonákról. Leleplezte a babonás művészeket, akiknek ismertebb babonái a következők voltak: Próba közben leejteni a szerepet azt jelenti, hogy a színésznek nem lesz sikere a darabban. Ha valaki az öltözőasztalra teszi a cipőjét, veszekedést jelent. Ha rajta varrnak akár egy öltést is, belesül a szerepébe. Ha otthon felejt valamit és visszamegy érte, felbonthatják a szerződést. Tükröt eltörni, abban a színházban nem kap többé szerződést. Próba közben elcserélni az öltözőt: bukás. Viszont veszekedés a próbák alatt napi sikert jelent. A művészek hiszik is, amit Jávor annak idején elmesélt, és éppúgy hisznek, — tisztelet a kivételnek — a jósnőkben és különböző életlátókban. Manapság a rendőrség persze már nagyon szigorúan bünteti a jósnőket és megtisztította tőlük a várost, de sztárjaink javarészének megvan a maga házi jövendőmondója. Az egyik zabból, a másik zaccos kávéból jósol, a harmadik írásból és persze van köztük sokkal misztikusabb hajlamú jósnő is. Hétpecsétes titok volt például egy ünnepelt sztárunk jósnőjének címe és csak nagy utánjárással tudtunk bejutni hozzá. A jósnő nem tudta, hogy meg akarjuk írni az ő információit, de azért elmesélte nekünk, hogy 1942-ben óriási meglepetés éri majd a színházi világot. A legnagyobb meglepetés az lesz, hogy a legnépszerűbb művésznő a nyáron férjhez megy és végleg visszavonul a színpadtól. Becsületszavunkat adtuk, hogy nem áruljuk el a nevét. Körülírni azonban lehet: egyike a legérdekesebb hölgyeknek és ezidőszerint nagy sikere van egy kis magánszínházban. Másik jóslata az volt, hogy feltűnik egy színpadi szerző, akinek tehetsége messze túl fog nőni a szokásos kereteken és egyetlen színdarabjával világsikert fog aratni. Szomorú hírt is közölt: egy híres színművészünk halálát, akit a magyar színjátszás nagyon meg fog gyászolni, önmagára vessen, aki elhiszi ezeket. Kíváncsiak voltunk, hogy divatos művésznőink közül kik járnak és kik nem járnak jósokhoz, kik azok, akik nagyon kíváncsiak a jövőjükre és azok, akiket nem érdekel a holnap. Körjáratunk első művésznője BAJOR GIZI volt, aki kérdésünkre a következőket válaszolta: — A legszigorúbban elzárkózom mindenféle jósnőitől. Nem engedem meg, hogy megmondják a jövendőmet, sőt még az sem fordult velem elő, hogy grafológusnak adom volna oda az írásomat analizáltatnii. Nekem az a felfogásom, hogy olyan meglepetéseket okoz a ma, hogy nem érek rá a holnappal törődni. Soha sem jósoltattam magamnak és semmiképpen sem hallgatnám meg azt a férfit vagy nőt, aki nekem bármiféle jövendőmondással jön. Még életemben nem voltam jósnál, de megígérem, hogy nem is fogok menni. Annál meglepőbb volt MEZEY MÁRIA válasza. — Éppen egy hete, hogy felkerestem egy nagyon ismert, szakmai téren tekintélynek örvendő léleklátót. Az utolsó időben ugyanis furcsa gondolat motoszkál kíváncsi voltam, mi lesz velem, mi fog történni körülöttem és ezt a kíváncsiságot csak úgy tudtam kielégíteni, hogy legyőzve minden előítéletet, eldiskuráltam a»léleklátó« úrral. Elmondta nekem, hogy az új szezonban egy olyan szerepet fogok eljátszani, amelyben hófehér ruhában leszek és egy ravatalon fogok feküdni. Ez lesz életem legnagyobb sikere. Színházi sikert jósolt a ‘„léleklátó”, és mit csűrjem-csavartam a dolgot, azt is megjósolta, hogy — ez azonban privátügy — és igazán nem tartozik a nyilvánosság elé. —Csak nem gratulálhatunk! .. .! A következő útunk MURÁTI LILIHEZ vezetett. — Ha tudnák, hogy milyen sok pénzembe kerülnek a jósnők és a grafológusok! Olyan sok pénzt fizettem az utóbbi időben nekik, hogy ezen az összegen talán még bundát is vehettem volna ■ ■. Hogyan! Csak nem hiszik, hogy jósoltalak magámnak! Dehogy! Eszem ágában sincs! Én nem hiszek az ilyen butaságnak. Nem tudom őket lerázni a nyakamról! Elfognak az utcán, elkapják a tenyeremet, belenéznek és minden áron jósolni akarnak. A múlt héten a Váci utcában, amikor a kalaposnőmhöz mentem, elfogott egy cigányasszony, a karján egy maszatos kisgyerekkel. Legalább tizenöt nem éppen vakító tisztaságú szoknyát viselt és minden áron jósolni akart. Az még nem lett volna baj, hogy pénzt adtam neki, hogy menjen, hagyjon békén, de meg is akarta hálálni az adományt és még utánam kiabálva is jósolt. Hát ezek a passzív jóslások kerülnek olyan sokba. SZÖRÉNYI ÉVA is elmesélte nekünk a jóslásokkal való kapcsolatát. — Sose hittem a jóslatokban. Egy barátnőm tanácsára néhány héttel ezelőtt elmentem a fles város egyik kis utcájába egy házmesterlakásba, ahol»Jósoltak« nekem ... Szegény jósnő, aki nyilván nem jár se színházba, se moziba, nem tudta, hogy ki vagyok és azt jósolta nekem, hogy férjhez fogok menni, nagyon jó»partit« fogok csinálni és így tovább... Mindenfélét jósolt, csak éppen színházról és moziról nem esett szó. Az egészet röviden»/*-» lándzsának nevezhetem. Amikor beszámolok erről a tájékozatlan jósnőről, meg kell említenem, hogy én voltam a legjobb jósnő. Engem, amiért egyszer eljátszottam egy Mária nev-szerű szeripet, ilyen árét mai színésznőnek könyveltek el a filmesek. Megjósoltam, hogy akkor lesz igazi nagy sikerem a filmen, ha ezt a kaptafaszerű alakítást vígjátéki szerepekkel cserélem fel. Most bebizonyosodott! Két vígjátékot játszom, és hála Istennek, mind a kettő sikerütt! Meg is mondtam filmes ismerőseimnek: »No, ugye, én megjósoltam! .. .« Nem lett volna teljes a lista, ha nem mentünk volna el KISS MANYIHOZ, az ügyek legnagyobb szakértőjéhez, aki annak idején Aferininek, a világhírű bűvésznek volt a felesége, ő csak tudja, hogy mi az a jóslás és mi az a hókusz-pókusz! Manyika angyali nyugalommal válaszolt: — Én csak a magam jóslásának hiszek! Idegenhez nem megyek! Én vagyok a legjobb kártyavető Pesten. Ha valami kétes kérdés merül fel és tudni akarom, hogy mi leszen, mit tegyek és mihez fogjak, előveszem a kártyámat, megkeverem és jósolok magamnak. Kártyával jósolni csak egy két napra lehet, vagy legfeljebb egy hétre előre, A kártya megmondja a jelent és a közeljövőt. Igenis, hiszek benne. De csak abban, amit én vetek! Amit én vetek, azt én aratom le. Hogy mit jósoltam magamnak, ahhoz senkinek semmi köze. — Nem lehetne mégis megtudni valamit! . — Hogyne! Nem árulom el a trükkjei■ 1 met! — Legalább azt mondja meg, hol fog szilveszterezni ? Manyika megkeverte a kártyát. Végül is a makkhetes jött ki. — Itthon, válaszolta meggyőződéssel- A fLUXI VV*'