Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-04-24 / 17. szám
MMMMH cmcc AKINEK KOMOLY SIKERE VAN A „JELZŐTŰZ“-BEN A »Jelzőtűz« főpróbáján Melanie szerepében egy ifjú színésznő tűnt fel. Első jelenete után zizegtek a szőlapok a nézőtéren, a kritikusok és a közönség kezében. Ki ez a kislány? A kislány neve Feleky Sári, nem egészen ismeretlen a pesti színpadon, játszott már az Andrássy Színházban, tavaly a »Nehéz ma férjhez menni« című vígjátékban. De először a »Jelzőtűz«-ben figyeltünk fel rá, csillogó kék szemére (színpadon feketének látszik), csengő hangocskájára, melyben a szívét éreztük dobogni. Meginterjúvoltuk Feleky Sárit, mondja el eddigi életét, »karrierje« történetét. — Ez életem első interjúja, kicsit izgatott vagyok, hol is kezdjem? No majd segítünk. Hány éves? Kivágja: — Huszonegy! ! — Hol tanult? — A Színiakadémián. Utána egy évre vidékre kerültem, Bánky társulatához, Szegeden, Debrecenben, Pécsett és Kassán játszottam, a »Noszty fiú«-t, a »Süt a nap«-ot és Pünkösti rendezésében a »Makrancos hölgy«-et. — Szülei? — Édesapám Fetser János, Rimaszombaton jószágigazgató. Hét éves korom óta élek a szüleim nélkül, egyik nagynénim nevelt. De most már »önálló« vagyok. — Mennyit keres? — Kétszáz pengőt havonta. — Hol lakik? — Albérletben a Werbőczy utcában. — Kétszáz pengő nem sok pénz. Hogy él belőle egy »önálló« színésznő? Kis lakás. Kevés ruha. — És koszt? — Piros lesz és halkan mondja: — nem mindig. De ezt ne tessék megírni. Mégis megírom és eszembe jut Góthné, aki egyszer azt mondta nekem, »szeretem azokat a fiatal, csinos nőket, akiknek nincs autójuk, villájuk és bundájuk«. — Hogy került Pestre? — Tavaly játszottam először Pesten és már filmeztem is az »Elkésett levekben. Mit tagadtam, az első filmem nem nagyon jól sikerült, de azért nagyon szeretnék megint filmre kerülni. Játszottam még leventeelőadásokon is a »Süt a nap«-ot, meg a »Holicsi Cupidó«-t. — Mit szeretne? — Jó színésznő lenni és hogy szeressenek a kollégák. És egyszer majd férjhez is szeretnék menni. — Mi a fájdalma? — Hogy szüleim csak ritkán láthatnak a színpadon. Az édesapám egyszer látott a »Süt a nap«-ban, édesanyám pedig most a »Jelzőtűz«-ben. — Mit szeretne eljátszani? — A »Cézár és Kleopatrá«-t. — Most bizonyára örül a sikernek? — Nagyon örülök, hogy a direkció nem csalódott bennem és hálás vagyok a jó Istennek, hogy segített. Én minden fellépésem után kicsit letörök. Félek az emberektől... különösen a filmvilágban. — Ne féljen Sárika, nem is olyan rosszak az emberek. — Elmosolyodik és csendesen megszólal. — Köszönöm. — Mit? — Az első interjút. Kedves, szerény kislány ez a Feleky Sári. Majd elrontják! Faragó Baba Ez Sárdy János, a filmbonviván Déli tizenkét óra. Két matrózruhás fruska vár az autóbuszra. Az egyik nagy titokzatosan odahajol a másikhoz: Láttad Sárdyt a mostani filmjében? Nem tagadom, én beleszerettem. Csak egyszer együtt lehetnék vele... — Hogy akkor mi történne, nem tudom, de tény az, hogy már három autóbusz is elment és a két bájos gimnazista lány még mindig ott állt a hirdetőoszlop előtt, amelyről Sárdy János nézett le oly igézően. * Ki volt Sárdy? Dunaföldváron tanító, az egyik »külvárosi« elemi iskolában. Sokak szerint jó pedagógus volt, de azért pedagógiájának voltak ellenzői is. ■ Nem akart a gyerekekre fegyelmet erőszakolni, hanem inkább azt szerette volna elérni, hogy tanulói maguktól jöjjenek rá bizonyos szabályok szükségességére. Persze ezzel néhányan visszaéltek. Megtörtént egyszer az, hogy valamilyen okból késett az előadásról és a kis nebulók kint ácsorogtak a folyosón. Az egyik tanítónő rájuk kiáltott, hogy miért nem mentek be az osztályba? Papp Mariska, a kis szöszke parasztlány derekára tette két kezét és így válaszolt: Mi a Sárdy tanító úrhoz járunk, nekünk mindent szabad. * 1936. Sorakozó a pécsi laktanyaudvaron. Egyszerre csak elkiáltja magát az egyik őrmester, Sárdy karpaszományos, lépjen elő és a kezébe nyom egy nagy levelet, amelyen ez a címzés volt: Sárdy János úrnak, a Magyar Királyi Operaházi tagja. Még szalutálni is elfelejtett Rohant ki a pályaudvarra úgy »komiszban«, hogy aláírja szerződését álmainak palotájában, a pesti Operában. És most?! Nincsenek sztári allűrjei. Kedves, közvetlen, mindig mosolyog. Mindegyik rajongójának külön levélben válaszol. Múltkor délután a közeli leányiskola egész hatodik osztálya kivonult a lakásához és a bérház folyosóján türelmesen várakozott rá. Végre jó félóra múlva megjelent az »ideál«. Két ceruza végét is elkoptatta, amíg elkészült az autogrammadással. Szeretik. Egyik hangversenye előtt történt például az, hogy egy ismeretlentől ajánlott levelet csapott, amelyben kérve kérte, hogy ne lépjen fel a hangversenyen, mert annak nívója nem méltó hozzá. * Harmincéves lehet. Kicsit szélsőséges. Mi is az élet célja? — néz maga elé elskomorodva. Saját bevallása szerint Tolsztoj hatásától még most se tud szabadulni. Aztán egy félóra múlva feleségétől megkapja André Maurois »Az élet művészete« című munkáját és reggelig nem tudja letenni. Másnap a legapróbb örömöt is hosannázva fogadja és az életet a legszebb élménynek kiáltja ki. Egyébként néhány évvel ezelőtt meghitt baráti körben még arról ábrándozott, hogy fess agglegény lesz és amúgy gavallérosan elkíséri a kislányokat a cukrászdába. Nem vár soha nagy örömöket, hanem mindig az életnek egy egészen picinyke részét akarja megkapni, de azt szépen és igazán. Néha furcsákat mond, hogy például az emberek- nek a gondolkodás a legnagyobb ellensége. Erre felesége erélyesen te- minti, vigyázz, ez az újságba kerül és még azt mondják, hogy léha vagy. Pedig nem léha és nem felszínes. Csak még amolyan »tavaszi«. Milyen is legyen húszon túl és negyvenen jóval innen.* Pályájának kulisszatitkai szóba kerülnek. Ki- estt elkeseredetten beszél az intrikákról és a ve-szélytelennek látszó és nagyon is veszélyes sakk- húzásokról. A többség csak a tehetségteleneket szereti, mert azokra nem kell irigykedni. A legboldogabbak a közepesek — ők mindenkinek kedvesek. De aztán Sárdy az annyira utánozhatat- lan mosolyával odaköszön valakinek. Nem figyeltem meg, nem tudom, az illető nem rivális-e? Horváth Zoltán megőrzi az egészségét, e formák karcsúságát, az izmok frisseségét. A hölgyek, akik féltő gonddal vigyáznak ,vonalaikral elsem képzelhetik mindennapi programjukat egy kis tornázás nélkül. De van még valami, ami szervesen hozzátartozik a női szépség fenntartásához és fokozásához és ez a haj okos és célszerű ápolása. A szép és ápolt haj szebbé teszi a nőt, varázsossá, vonzóvá formálja az arcot, amelynek szebb kerete nem is lehet a gondosan kezelt hágnál. A hölgyek már tudják, hogy a legtökéletesebb hajápolószer a Wu 2 Hajifjító Cream, mely a szép haj titka. Egyszerű eljárással gyógyítja meg a száraz, törékeny hajat és visszaadja rugalmas hajlékonyságát. A Wu 2 Hajifsító Cream-pakolás tükörfényessé teszi a fakó, fénytelen hajat. Szőkített és festett hajnak új életet ad. A merevszálú (sprőd) hajat selymessé és lágyanomlóvá formálja. Korpa képződést, hajhullást és fejbőrviszketegséget megszüntet a Wu2 Hajissító Cream! Beteg hajnak gyógyszer, egészséges hajnak tápszer! Már egyszeri használata is biztos eredményt hoz. Tegyen egy próbát Ön is Forgalomba hozza: Vienna lerakat, Budapest