Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1942-04-24 / 17. szám

MMMMH cm­cc AKINEK KOMOLY SIKERE VAN A „JELZŐTŰZ“-BEN A »Jelzőtűz« főpróbáján Melanie szerepében egy ifjú színésznő tűnt fel. Első jelenete után zizegtek a sz­őlapok a nézőtéren, a kritikusok és a közönség kezében. Ki ez a kislány? A kislány neve Feleky Sári, nem egészen ismeret­len a pesti színpadon, játszott már az Andrássy Színházban, tavaly a »Nehéz ma férjhez menni« című vígjátékban. De először a »Jelzőtűz«-ben figyeltünk fel rá, csillogó kék szemére (színpadon fe­ketének látszik), csengő hangocskájára, melyben a szívét éreztük dobogni. Meginterjúvoltuk Feleky Sárit, mondja el eddigi életét, »karrierje« történetét. — Ez életem első interjúja, kicsit iz­gatott vagyok, hol is kezdjem? No majd segítünk. Hány éves? Kivágja: — Huszonegy! ! — Hol tanult? — A Színiakadémián. Utána egy évre vidékre kerültem, Bánky társulatához, Szegeden, Debrecenben, Pécsett és Kassán játszottam, a »Noszty fiú«-t, a »Süt a nap«-ot és Pünkösti rendezésé­ben a »Makrancos hölgy«-et. — Szülei? — Édesapám Fetser János, Rima­szombaton jószágigazgató. Hét éves korom óta élek a szüleim nélkül, egyik nagynénim nevelt. De most már »önálló« vagyok. — Mennyit keres? — Kétszáz pengőt havonta. — Hol lakik? — Albérletben a Werbőczy­ utcában. — Kétszáz pengő nem sok pénz. Hogy él belőle egy »önálló« színésznő? Kis lakás. Kevés ruha. — És koszt? — Piros lesz és halkan mondja: — nem mindig. De ezt ne tessék megírni. Mégis megírom és eszembe jut Góthné, aki egyszer azt mondta nekem, »szeretem azokat a fiatal, csinos nőket, akiknek nincs autójuk, villájuk és bundájuk«. — Hogy került Pestre? — Tavaly játszottam először Pesten és már filmeztem is az »Elkésett levek­ben. Mit tagadtam, az első filmem nem nagyon jól sikerült, de azért nagyon szeretnék megint filmre kerülni. Játszot­tam még leventeelőadásokon is a »Süt a nap«-ot, meg a »Holicsi Cupidó«-t. — Mit szeretne? — Jó színésznő lenni és hogy szeres­senek a kollégák. És egyszer majd férj­hez is szeretnék menni. — Mi a fájdalma? — Hogy szüleim csak ritkán lát­hatnak a színpadon. Az édesapám egy­szer látott a »Süt a nap«-ban, édes­anyám pedig most a »Jelzőtűz«-ben. — Mit szeretne eljátszani? — A »Cézár és Kleopatrá«-t. — Most bizonyára örül a sikernek? — Nagyon örülök, hogy a direkció nem csalódott bennem és hálás vagyok a jó Istennek, hogy segített. Én minden fellépésem után kicsit letörök. Félek az emberektől... különösen a filmvilágban. — Ne féljen Sárika, nem is olyan rosszak az em­berek. — Elmosolyodik és csendesen megszólal. — Köszönöm. — Mit? — Az első interjút. Kedves, szerény kislány ez a Feleky Sári. Majd elrontják! Faragó Baba Ez Sárdy János, a filmbonviván Déli tizenkét óra. Két matrózruhás fruska vár az autóbuszra. Az egyik nagy titokzatosan oda­hajol a másikhoz: Láttad Sárdyt a mostani film­jében? Nem tagadom, én beleszerettem. Csak egy­szer együtt lehetnék vele... — Hogy akkor mi történne, nem tudom, de tény az, hogy már há­rom autóbusz is elment és a két bájos gimnazista lány még mindig ott állt a hirdetőoszlop előtt, amelyről Sárdy János nézett le oly igézően. * Ki volt Sárdy? Dunaföldváron ta­nító, az egyik »külvárosi« elemi is­kolában. Sokak szerint jó pedagógus volt, de azért pedagógiájának voltak ellenzői is. ■ Nem akart a gyerekekre fegyelmet erőszakolni, hanem inkább azt szerette volna elérni, hogy tanulói maguktól jöjjenek rá bizonyos szabá­lyok szükségességére. Persze ezzel né­­hányan visszaéltek. Megtörtént egy­szer az, hogy valamilyen okból ké­sett az előadásról és a kis nebulók kint ácsorogtak a folyosón. Az egyik tanítónő rájuk kiáltott, hogy miért nem mentek be az­ osztályba? Pap­p Mariska, a kis szöszke parasztlány derekára tette két kezét és így vála­szolt: Mi a Sárdy tanító úrhoz já­runk, nekünk mindent szabad. * 1936. Sorakozó a pécsi laktanya­udvaron. Egyszerre csak elkiáltja magát az egyik őrmester, Sárdy kar­­paszományos, lépjen elő és a kezébe nyom egy nagy levelet, amelyen ez a címzés volt: Sárdy János úrnak, a Magyar Királyi Operaházi tagja. Még szalutálni is elfelejtett Rohant ki a pálya­udvarra úgy »komiszban«, hogy aláírja szerződé­sét álmainak palotájában, a pesti Operában. És most?! Nincsenek sztári allűrjei. Kedves, közvetlen, mindig mosolyog. Mindegyik rajongó­jának külön levélben válaszol. Múltkor délután a közeli leányiskola egész hatodik osztálya kivo­nult a lakásához és a bérház folyosóján türelme­sen várakozott rá. Végre jó félóra múlva meg­jelent az »ideál«. Két ceruza végét is elkoptatta, amíg elkészült az autogramm­adással. Szeretik. Egyik hangversenye előtt történt például az, hogy egy ismeretlentől ajánlott levelet csapott, amelyben kérve kérte, hogy ne lépjen fel a hang­versenyen, mert annak nívója nem méltó hozzá. * Harmincéves lehet. Kicsit szélsőséges. Mi is az élet célja? — néz maga elé elskomorodva. Saját bevallása szerint Tolsztoj hatásától még most se tud szabadulni. Aztán egy félóra múlva feleségétől meg­kapja André Maurois »Az élet művé­szete« című munkáját és reggelig nem tudja letenni. Másnap a legap­róbb örömöt is ho­­sannáz­va fogadja­­ és az életet a legszebb élménynek­­ kiáltja ki. Egyébként néhány évvel ezelőtt meghitt baráti körben még arról ábrándozott, hogy fess aggle­gény lesz és amúgy gavallérosan el­kíséri a kislányokat a cukrászdába. Nem vár soha nagy örömöket, ha­nem mindig az életnek egy egészen picinyke részét akarja megkapni, de azt szépen és igazán. Néha furcsá­kat mond, hogy például az emberek-­­ nek a gondolkodás a legnagyobb el­lensége. Erre felesége erélyesen te- m­inti, vigyázz, ez az újságba kerül és­­ még azt mondják, hogy léha vagy. Pedig nem léha és nem felszínes. Csak még amolyan »tavaszi«. Milyen is legyen húszon túl és negyvenen­­ jóval innen.* Pályájának kulisszatitkai szóba kerülnek. Ki-­ estt elkeseredetten beszél az intrikákról és a ve-­­szélytelennek látszó és nagyon is veszélyes sakk-­ húzásokról. A többség csak a tehetségteleneket­­ szereti, mert azokra nem kell irigykedni. A leg­boldogabbak a közepesek — ők mindenkinek ked­vesek. De aztán Sárdy az annyira utánozhatat-­ lan mosolyával odaköszön valakinek. Nem figyel­­­tem meg, nem tudom, az illető nem rivális-e? Horváth Zoltán megőrzi az egészségét, e formák karcsúságát, az izmok frisseségét. A hölgyek, akik féltő gonddal vigyáz­nak ,vonalaikral el­­sem képzelhetik mindennapi programjukat egy kis tornázás nélkül. De van még valami, ami szervesen hozzátartozik a női szépség fenntar­tásához és fokozásához és ez a haj okos és célszerű ápolása. A szép és ápolt haj szebbé teszi a nőt, vará­­zsossá, vonzóvá formálja az arcot, amelynek szebb kerete nem is lehet a gondosan kezelt hágnál. A hölgyek már tudják, hogy a leg­tökéletesebb hajápolószer a Wu 2 Hajifjító Cream, mely a szép haj titka. Egyszerű eljárással gyógyítja meg a száraz, törékeny hajat és vissza­adja rugalmas hajlékonyságát. A Wu 2 Hajifsító Cream-pakolás tü­­körfényessé teszi a fakó, fénytelen hajat. Szőkített és festett hajnak új éle­tet ad. A merevszálú (sprőd) hajat sely­messé és lágyanomlóvá formálja. Korpa képződést, hajhullást és fej­­bőrviszketegséget megszüntet a Wu2 Hajissító Cream! Beteg hajnak gyógy­szer, egészséges hajnak tápszer! Már egyszeri használata is biztos ered­ményt hoz. Tegyen egy próbát Ön is Forgalomba hozza: Vienna lerakat, Budapest

Next