Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1942-06-19 / 25. szám

lila: Szörényi Éva Kilenc premierem volt az elmúlt szezonban és állandóan dolgoztam a filmgyárban, tehát megérdemeltem egy kis pihenést. Tíz napot engedélyeztem magamnak Kékestetőn. Amint hazajövök, rögtön folytatom a filmfelvételeket. Három új filmre van szerződésem. Egy-két könyvön és néhány magam szedte virágon és a természet végtelen szépségén kívül semmi sem érdekel a pihenésem alatt. Kispolgár vagyok, egyszerű nyaralóvendég. Órákhosszat sétálgatok az erdőben és nézem a fák koronáin át az eget. Isteni érzés ... Fut, fut a vonat a szelíd lankák és mézillatú akácok között, már elhagyta Lepsényt, s egyszer csak nyugtalanul csavargatni kezded fejedet, összevillan szemed a partneredével, aztán felpattansz és sűrű bocsánatkérések közepette nyomakodsz az ablak felé, ahonnan percek múlva köszönteni akarod régi, régi ismerősödet. Jártál százszor és egyszer már ezen a vonalon, ismered már a táj minden részletét, ismerősöd minden bokor és fa, ami a vonat mentén hajladozik feléd, tudod, hogy most egy miniatűr kerttel, pici galambdúccal, mályvákkal és muskátlikkal felékszerezett apró őrház következik, hajszálpontosan ismered a terep minden négyzetméterét s mégse unod az utazást, mégse tudsz belemélyedni az újságba s belemerülni valami buta és céltalan diskurzusba. Csak nézed olthatatlan és múlhatatlan vágyakozással az elsuhanó tájat és várod a nagy viszontlátást. Még pár perc s ott, ott, a dombhajlat mögött, mint óriási tükör villan eléd a víz ! Ott állsz az ablaknál és ott tolong mindenki veled együtt s nézitek, elbűvölve, szívetekben és szájokban elepedő édes ízekkel a fényes víztükröt, amelyhez most egészen szorosan hozzácsatlakozik a vasúti sínpár és olyan közel suhansz mellette, hogy szinte beleér a sóvárogva kinyújtott kezed. Ott villódzik, foszforeszkál közvetlenül előtted a tó, a könnyű szellők ezüstfodrokat hímeznek a smaragd hullámokra, de megleled a szivárvány valamennyi színét, ahol árnyékot dajkál a hátán, ott mély és sejtelmes kobaltkék a víz, ahol a haldokló napfényt veri vissza, ott lángolóan bíbor, mintha vére csordulna. Emitt szelíd világoskék, mint egy kalásszőke szűz csodálkozó pillantása, amott falánkosan szürkészöld, mint a sziszegő gyűlölet. Átfogod egyetlen nagy pillantással az egész tájat, az óriási fénylő kagylót és körötte a dombok s hegyek ölelő koszorúját, beiszod mélyen magadba a világ legvarázsosabb panorámáját és boldog vagy- Boldog, ahogy újra láthatod mindezt, boldog, hogy mindaz, ami előtted van, a tiéd, s úgy érzed, csak a tiéd. Leszállsz a vonatról és ballagsz az ismerős fasoron, kedvenc szállód felé, ismeretlenül is ismerős arcok jönnek szembe veled, évek óta látod őket, igen, úgy jönnek ide, olyan éghetetlen vonzalommal, miként te is, mint a mohamedán az ő Mekkájába ... Ballagsz az árnyas allén, milyen más itt a levegő, milyen fűszeres, mákonyos, eldobod a cigarettát, nem, a nikotin ízét most szentségtörésnek véled, pedig Pesten percenként haraptál a zsongító cigarettafüstbe. Itt elzsongít a levegő, a Chanel 5-nél és Lanvinnél sokszorozottan parfümösebb finom ájer, el is határozod tüstént, hogy kevesebbet fogsz dohányozni s csak a jó öreg Dohányjövedék lelke rajta, hogy később mégis megszeged fogadalmadat. S beérsz a szállodába, vagy penzióba s sietsz körülnézni, körülszimatolni, hogy mi újság, milyenek a feltételek, amelyek árán idehozhatod a családodat, mert hogy most csak előőrsnek jöttél, csak háztűznézőbe, szobát bérelni, ellátást biztosítani, megállapodni az élet szükségszerű és apró feltételeire, hogy aztán a kijelölt időpontban újra visszatérj ide, most már családoddal, vagy ha ilyen nincs, másvalaki kedves személy társaságában. Járkálsz körül, vizslaszimattal szaglászol a dolgok után, mert Pesten teletömködték a fejedet mindenféle hírekkel a változott viszonyokról, ellátási nehézségekről s miegymásról... Na most itt vagy, most szemtől-szembe állasz a dolgokkal, most nem a hírekre, de a hideg tényekre alapíthatod ítéletedet. S mit tapasztalsz? A legnagyobb rendben van minden, el is határozod bőszen, hogy jól megcibálod a fülét annak, aki holmi sötét híreket sugdosott neked, mielőtt útnak eredtél. A vonatközlekedés igen jó, az ellátás kifogástalan, a háborús viszonyoknak megfelelő szolidabb keretekben mindent megkapsz, hiányban nincs, s nem lehet részed. A nyugalmadat senki és semmi nem zavarja meg, változatlan csöndességben és békében élvezed a napokat, amelyeket teszed-lelked felfrissítésére szántál. Nincs a legparányibb okod sem az aggodalomra, itt valóban pihenhetsz, vagy valóban szórakozhatsz, senki sem zavar, akár ezt, akár amazt akarod. Beszélsz mindenkivel, minden illetékes személlyel és a leghitelesebben tudod meg mindezt s aztán szívedben boldog békével sietsz a partra, egy miliméterre a víztől, hogy arcod a tündöklő tónak zárva kimondd a bűvös, titokzatos szót: Balaton . .. Deák Zoltán A BALATONRÓL Én nem gyűlölöm a vad virágos rétet... Hintapalinta Mi van a tarka-barka rovatban!