Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1942-06-26 / 26. szám

ESTHER Nevem : Esther Aldunate de Villegas. ősrégi chilei családból szár­mazom. A nevemet még nem árultam el senkinek. Családo­mat egy egész földrész jól­ismeri. A famíliára való tekin­tettel megváltoztattam a neve­met és művésznéven szerepe­lek. Nem akartam karrierem kezdetén a chilei társaság be­szédtémája lenni. Különben is a családom ellenezte, hogy művészpályára lépjek, noha édesanyám Del Campo néven az Újvilág egyik leghíresebb énekesnője, a Teatro Colon és a Metropolitan Operaházak állandó tagja. Tehát nem Ro­­sita vagyok, hanem Esther. Bármilyen különösen hangzik, művésznevemet Enrique Ser­rano úrtól, a budapesti chilei követ és meghatalmazott mi­nisztertől kaptam kölcsön. Az ő gyönyörűen hangzó nevével indultam el a pódiumon és most már örökre megtartom a Serrano nevet, ZAMBA összes délamerikai államokat. Évekig éltem­ ott, hogy meg­tanuljam, amit meg kellett tanulnom. Aztán Párizsba költöztem, majd másfél évig portugáliai tartózkodás után végre pódiumra léphettem. Egy diplomáciai estély rádió­­előadásán szerepeltem elő­ször. Azóta, jóformán el sem hagyom a színpadot. Spa­­nyolul, portanaiul, angolul, franciaul, olaszul énekelek, zongorázom és gitározok. REVOLUCAO DE MAID Az argent­inai tangó, a brazíliai zamba, a kubai rum­ba, a portugál fado, a chilei eneca vonzottak engem, hogy énekesnő legyek. Ezeket les­tem el a benszü­löttektől a néptől és az előkelőségtől. A régi melódiákat megtanultam és anyám szigorú­ tilalma el­lenére énekelni kezdtem. Ti­zenhaté­ves voltam, amikor először indultam útra, hogy bejárom Argentínát és az Zeneszerző is vagyok. Több filmben szerepeltem, melyekben saját dalaimat énekeltem. A leghíresebbnek „R­evolucao de M­a­­­o “ volt a címe.­­Pesten már három filmben látott engem a közönség az Uránia moziban.) Ezt a filme­met is adták, nem tudom mi volt a magyar címe. Még a dalok szövegét is én írtam. FELLÉPÉSI MÓDSZER­EM Most elárulok néhány apróságot arról, mit kívá­nok én azoktól, akik fel­léptetnek engem. Mindig sötét háttér előtt lépek fel, /'e/'V/e, vagy női ét kék füg­gönyök előtt. Szerződéseim­ben kikötöm magamnak azt, h­og­y a műsor alsó fe­lét sárga, vagy narancs­színű, a műsor másik fe­lét kék vagy ibolyaszínű­ reflekt­orfényben énekel­jem. A próbák sokkal fon­tosabbak talán, mint az előadás. Mindennap pró­bálok, mindennap át­ve­szem egész előadási anya­­gomat, fellépéseim dél­előttjén pedig az aznapi műsort. Imádom, ha virá­got kapok. HOGYAN ÉLEK? Folyton dolgozom és uta­zom­. Titkárnőmet Gunderlach asszonynak hívják és a kisujjá­ban van minden, amit egy művész titkárnőjének tudnia kell. Saljapinnál tanulta, a nagy orosz énekesnek volt me­nedzsernője. Amit még nem tu­dott, arra kioktatták a doni ko­zákok, akiket áthurcolt az egész világon. Ő beszél,­k­, intézke­dik helyettem. Éppen csak hogy nem énekel. Ezt az egyet fenntartottam magamnak. Pes­tet végtelenül megszerettem, csak tejet szeretnék inni és na­gyon édesen szeretem a fekete­kávét. Azt hiszem, lakást veszek itt magamnak, őszre biztos itt leszek, ha chileb nem . . . ■r..’»» *■ * ..»'dl Teljes chilei díszben A . így utazom majd Grönlandb­a turnéra ... IMimiszt Rithy Tibor felv.) Ezt a gitárt a svéd királytól kaptam ajándékba Két tacskómmal: nevük Chripilta és Epaminondas

Next