Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1942-03-20 / 12. szám

A JÓTÉKONYCÉLÚ SZÓRAKOZÁSRÓL Az elmúlt napokban két nagyon kedves meglepetés­ben volt részem: estélyekre voltam hivatalos, ahol a szó­rakozás egybe volt kötve jótékonykodással! Híven kö­vetem a sorrendet és beszámolómat egy várbeli otthon­ban tartott ,*jó pompásan sikerült műkedvelői előadással kezdem. Más években is volt már ilyesmiben részünk, a társaságban szokásos a nagyobb összejöveteleket rögtön­zött vagy gondosan előkészített művészi programmal tarkítani, az idén azonban ez volt az első fecske. A mulatságok elmaradását persze inkább a kormány gazdasági elgondolásai indokolják, mint a kedv hiánya. Csak körül kell nézni az életben; a moziknak, színhá­zaknak és szórakozóhelyeknek talán még sohasem ment olyan jól, mint az idén. Németországban, mint hallom, a színházakba és mozikba hetekkel, sőt egy hónappal előre kell jegyről gondoskodni. A szellemi szórakozásra ezek szerint szüksége van úgy az itthoniaknak, mint azoknak, kik a front kemény harcai és nélkülözései után hazajönnek néhány hétre, vagy­­néha pár órára. Házigaz­dáink kedves ötletét tehát,­­ hogy az estélyt egy kis művészi előadással toldották meg, — általános öröm fo­gadta. Különösen, mikor a műsor áttanulmányozása köz­ben szemünkbe ötlött az igazi cél, az utolsó passzus ugyanis így szólt: »Az ibolya-szám jövedelmét a fronton harcoló magyar katonáknak küldendő szeretetadomá­­nyokra fordítják«. Magának a műsornak volt egy kis Cavalcade-jellege, mert a varieté három jellegzetes kor­szakáért állították össze. Varieté* 1890, 1910 és 1940. Mindezt persze nem hiva­tásos artisták, hanem műkedvelők előadásában kaptuk, de éppen ez a megírásra méltó benne, hogy mennyi érdekes, színes és tehetséges egyéniség él az ember kör­nyezetében, aki csak ilyen egészen kivételes alkalommal mutatja meg magát egy pillanatra. Az emberek általá­ban mind szerepeket játszanak az életben, van állandó maszkjuk a külvilág felé, sokan még önmagukkal szem­ben is színészkednek. Én azt hiszem, hogy éppen az ilyen ritka pillanatokban bújik ki az igazi lényük, amikor a maguk és mások mudattatására kilépnek hétköznapi éle­tükből. A műsor primadonna-szerepét maga a gyönyörű háziasszony, Sorg Jenőné és két nővére, gróf Gyürky Aladárné és Bárczy Hanna töltötték be. Óriási sikere volt magyar­ tánc számával báró Schell Pálné Teleki Kata grófnőnek. A férfiszereplők közül Sacelláry Györgynek, gróf Pálffy Ferncnek és gróf Gyürky Aladárnak volt megérdemelt őszinte sikere. A fősláger, az ibolya-kuplé volt, amelyet szintén a háziasszony énekelt nemcsak ki­tűnően, de hatásosan is, mert minden eladott ibolya­csokor után gyűltek a bankók a kosárban. Végeredmény­ben nem azért írtam meg mindent, mintha valami rend­kívüli élményről lett volna szó, amit okvetlenül meg kell örökíteni, de nagyon üdvösnek találnám, ha az ilyen magánszórakozásokat szerényebb keretek között is ösz­­szekötnénk a fronton harcoló katonák iránt való gondos­kodással. Amíg nem kell, ne mondjunk le az élet apró örömei­ről, de nyugtalankodó lelkiismeretünket adóztassuk meg azok javára, akik lehetővé teszik, hogy egyáltalán szó­rakozhassunk ... A második ilyen jótékonysággal egybekötött estélyt Lichtenstein Jánosné hercegné rendezte, azzal az ötlettel, hogy minden meghívott vendégnek ruhája fölé hálóinget kellett húznia, amit azután az est folyamán levetett é­s otthagyott. Másnap gondoskodás történt, hogy ezeket el­juttassák a sebesült katonák számára. A vendégek egy gyönyörű est emlékeivel és azzal a jó érzéssel távozhat­tak, hogy privát szorgalomból sok embernek csináltak örömet. Talán lassan átmegy a köztudatba, hogy min­den legcsekélyebb áldozattal is sok örömet lehet szerezni és sok könnyet lehet letörülni — Harangozó Gyula Pataky Kálmán Losonczy György■ BT Till!« / . 1 Bordy Bella Bögler Endre Tutsek Piroska RW» Fallst ZlXJU. ALilOLL

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék