Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1942-07-10 / 28. szám

AZ Ú J K I! L T I­ n­­­INI S­­ T E I! Őrségváltás történt a magyar kultúra legfőbb őrhelyén. Hóman Bálint, Magyar­­ország nagy történésze lemondott és he­lyét elfoglalta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élén Szinyei-Merse Jenő, császári és királyi kamarás, titkos taná­csos, országgyűlési képviselő, a képviselő­ház alelnöke, a szuverén Máltai Lovag­rend tiszteletbeli lovagja. A magyar köz­vélemény őszinte tisztelettel és örömmel üdvözli az új minisztert, az ezeréves Ma­gijar ország egyik legrégibb, legmagyarabb, leg­dicsőbb történelmi családjának sarját. Az új kultuszminiszter ötvennégy éves. Budapesten született, Budapesten végezte el iskoláit, a kultuszminisztériumban volt tisztviselő, mint osztálytanácsos ment nyugdíjba és politikai pályára lépett. 1926 óta megszakítás nélkül Hatvan váro­sát képviseli az országgyűlésben. Évek óta alelnöke a képviselőháznak. Szigorú, pártatlan, mindig igazságos el­nöklése ma már legendás hírű. A képvi­­selőház legrégibb tagja, a népszerű Put­­n­oky Móric, mondotta néhány nappal ez­előtt róla a képviselőház folyosóján Kos­­suth Pálnak és Pálffy József grófnak: " — Ötven éve vagyok képviselő, de ez­ alatt a félszáz esztendő alatt egyetlen eg­y elnök sem elnökölt olyan jól, mint Szinyei­m­­­er­se Jenő. Szinyei-Merse Jenő, a kult­úrpolitika­s, parlamenti működése alatt igen sokszor bebizonyította, hogy kiváló szónok, nagy felkészültségű, nagy műveltségű tagja az országgyűlésnek. Parlamenti körökben el­nöki szigorával kapcsolatban sokáig emlé­kezetes marad híres esete gróf Teleki Pállal. Az Imrédy-kormány idején gróf Teleki Pál kultuszminiszter volt. Szívügye volt a nagy magyar államférfinek, — mint em­lékezetes — a táj- és népkutatás. 1938 vé­gén Budapesten nagyszabású kiállítás nyílt meg, amely a táj- és népkutatás tu­dományos anyagát mutatta be. A kiállítás — szó ami szó — nem sikerült valami fé­nyesen, a tudományos világ és a közvéle­mény egységes megütközését váltotta ki. Gróf Teleki Fál, mint kultuszminiszter, megtekintette a kiállítást és nyomban, még a helyszínen intézkedett, hogy azt azonnal zárják be. A kudarcba fulladt kiállítás ügye a kép­­viselőház elé került. Akkoriban még ősz­szel tárgyalták a költségvetést, nyolcórás ülésekben és a házszabályok szerint az in­terpellációkra csak este hat órakor tér­hettek át. Erre az interpellációra fél nyolc tájban került sor. Mindenki azt hitte, hogy az interpellációra gróf Teleki Pál kultuszminiszter röviden vá­laszol és a válasz után az ülés vé­get ér. Nem ez történt. . Gróf Teleki Pál igen érdekesen több órán keresztül fejte­gette a táj- és népkutatás lényegét és fon­tosságát. Az óra már kilencet mutatott, Teleki Pál gróf még mindig beszélt. Az elnöki emelvényen pedig Szinyei-Merse Jenő ült, aki akkor már délután kettő óta megszakítás nélkül vezette a képviselőház tanácskozását. A tanácskozásra megsza­bott idő már régen letelt, a kultuszmi­niszter azonban még újabb és újabb szem­pontokra hívta fel a t. Ház figyelmét. Szinyei-Merse Jenő, a szigorú elnök, rá­csengetett bizony a kultuszminiszterre és felkérte, hogy igen érdekes fejtegetéseit fogja rövidebbre. Teleki Pál gróf elmoso­lyodott és szót fogadott az elnöknek... Egy-két perc múlva befejezte beszédét... Szinyei-Merse Jenő most az ország kul­­túrügyeinek élére került, ő lett az ország első tanítója. Természetes, a magyar köz­vélemény páratlanul nagy érdeklődéssel és várakozással tekint miniszteri műkö­dése elé. Köztudomású Szinyei.Merséről, hogy a magyar művészetnek, irodalomnak, szín­háznak lelkes támogatója. Markáns, érde­­kes fejét ott látni minden koncerten, iro­dalmi premieren. Szereti a színházat, sze­reti a zenét, szereti a képzőművészetet, Nádor­ utcai lakásában híres, többezer kö­tetes könyvtára van. Az irodalom és a művészet iránti szeretetet őseitől örökölte, őseitől, akik Árpáddal jöttek a hazába, rész­t vettek ennek az országnak felépítésé­ben, megszervezésében, kultúrát teremtet­tek, harcoltak, életüket áldozták e földért. Szinyei­ Merse egyik őse IV. Béla király­tól kapta 1262-ben birtokát, a híres sáros­vármegyei Szinye, Újfalu és Nyerge köz­ségek határában fekvő földet. Ezt a birtok- a testet Bánk bán birtokolta, azonban hűt­lensége miatt az uradalom visszaszállt a Koronára és IV. Béla Szinyei-Merse Jenő ősének adományozta a földet. Akkoriban véres háborúk dúltak Bulgária földjén és ebben a háborúban részt vett a magyar csapatok élén Szinyei-Merse Jenő őse. Ér­dekes, hogy ez a Szinye községbeli birtok, amely Szlovákiában fekszik, még ma is Szinyei-Merse Jenő családjának tulajdoná­­ban van és a birtokot a kultuszminiszter édesapja, Szinyei-Merse József, a közigaz­gatási bíróság nyugalmazott tanácselnöke kezeli. Szinyei-Merse Jenő kamarási ősi fáján olyan neveket találunk, mint: Dessewffy gróf, Kubinyi, Pothorányi, Ürményi, Péchy, báró Palocsay, báró Szepessy, Reviczky, Ambrózy, Okolicsányi, báró Vécsey, báró Berzeviczy és Máriássy. Szinyei-Merse Jenő édesanyja a száz­éves egri érseknek Szmrecsányi Lajosnak testvérhuga, Szmrecsányi Teréz. Felesége pedig báró Ghillány Piroska, néhai báró Ghillány Imrének, a Tisza-kormány híres földmívelésügyi­­miniszterének leánya. Szinyei-Merse Jenőnek és feleségének négy gyermeke van. A legidősebb lány, Piroska, báró Podmaniczky Istvánnak a felesége. Podmaniczky István báró a le­gendás hírű Podmaniczky Frigyesnek déd, unokaöccse. Ebből a házasságból két gyer­mek­ származott, egy kisfiú és egy kis­lány, az új kultuszminiszter büszkeségei, unokái. A második gyermek szintén lány: Ma­­■ K­anne. Ünnepelt, dédelgetett tagja a ma­gyar főúri társadalomnak, gyönyörű szőke teremtés, akinek alakja gyakran feltűnt a képviselőház karzatán. A fiatal Szinyei- Merse kisasszony rendszerint olyan ülé­sekre jött el, amelyeken az édesapja elnö­­költ. Olyankor feszülten figyelve előreha­jol, szinte visszafojtott lélegzettel hall­gatja a szónokokat. A harmadik gyermek fiú, István, aki most elsőéves hallgatója a közgazdasági egyetemnek. Diplomáciai pályára készül. A legkisebb gyermek: Katalin, most végzi a líceumot. Az új kultuszminiszter végigharcolta az elmúlt világháborút. Az orosz és az olasz harctéren küzdött és mint huszárfőhad­nagy szerelt le. Harctéri pályafutásának a Film Színház Irodalom szerkesztője is szemtanúja és társa volt, amennyiben ugyanahhoz a cs. és kir. 55. hadosztály­­parancsnoksághoz volt beosztva, melyhez Szinyei-Merse Jenő, az akkori karcsú, ele­gáns huszárhadnagy. Szinyei-Merse Jenő parancsőrtiszt volt az 55. hadosztálynál, Fleischmann hadosztály-generális úr és a parancsnokság tisztjeinek kedvence. Szinyei-Merse Jenő nagy tervekkel, kész programmal jött. Munkássága nyomán­ egészen bizonyos, hogy a magyar kultúra újabb fejlődésének korszaka következik el. A magyar közvélemény sikert és szeren­csét kiván az új miniszternek. Szinyei-Merse Jenő, az új kultuszminiszter (M. F. I. felv.) A világháborús Szinyei-Merse Jenőné leány- A kultuszminiszter asszony- Szinyei-Merse Marianne huszárfőhadnagy úr­kori képe leánya: báró Podmaniczky Ist- (Várkonyi Studio felv.) (Székely Aladár felv.) Bánné, Szinyei-Merse Piroska

Next