Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-11-06 / 45. szám
Felejtsünk el néhány percre minden földi bút és kukkantsunk be déli félegy óra tájban a Zserbőba. A ,Zserbó“ pesti fogalom. Foglalkozására nézve cukrászda, de hercegi rangú és úgy terpeszkedik el méltóságteljesen a Vörösmarty-tér föfrontján, mintha királyi trónuson ülve és koronás fővel akarna dacolni az ezernyi, kis ,fispresso“-val. Mi okozza a vitán felül álló felsőbbrendűséget ? A Zserbónak elsősorban különleges levegője van, egy bíbor-ezüst színű, csokoládé-illatú, selyemtapintású kisbolygó saját kitermelésű ózondús légköre ez, amely itt gazdagon elárad és megtölt minden kis zugot. A Zserbó termei kétségkívül előkelőek és patinásak, de ha kissé rosszmásúak lennénk, úgy is mondhatnánk: ósdink. A francia ilyesmire röviden csak ennyit mond: „trés 1900“ — és ebben benne van a kort megillető köteles tiszteleten kívül a negyven év előtti korszellem diszkrét lenézése is. Pedig azt hiszem, a Zserbó szerepűjének egyik részese ez a két, vagy három elavult, hatalmas terem, melyeknek lényegén, a királyi rang dacára is fel lehet ismerni a nagyon távoli szegény rokonnak, a jobb vasúti restaurációnak halvány arcvonásait. Nagy, komor, vegyes stíl-berendezéssel és divatját múlt, szenvelgett, főúri felsőbbrendűséggel kicicomázott termek csak, ahol halkan és diszkréten tud suttogni a pletyka és viharzani a flört. Feltűnő „bútort" az egyik szalonban a kandallóba helyezett takaros műfahasáb-rakás, melynek praktikus volta (autószuggesztió) a mai fainséges világban szinte megfizethetetlen. Sajnos azonban, az autószuggesztió éppen ma nem nagyon jól működik, mert müfa dacára is elég hideg van itt! A falakat piros vászontakaró fedi be, a társaságomban levő Zserbó-habil is elárulja, hogy a bikavadító vászonlepedő alatt értékes gobelinek rejtőzködnek és valószínűleg a bombatámadások elleni védekezésből vonták be a falakat ezekkel a csodálatos, páncélpótló vörös leplekkel. Ez a terem azonban most, délben, fél egykor, elhagyott és árva, a közönség az első nagy helyiségben szorong, áll, ül, majszol és siet, mert délelőtt nem ,sikk" bemenni a vörösleples szalonba. (Kivételt csupán a délelőtti magányt kereső párok képeznek.) * Itt, ebben az első teremben állanak a pultok, roskadásig megrakva minden földi jóval. (Páris után, — onnét jöttünk! — micsodás paradicsom ez!) A pultok mögött a céghez ülő patrícius személyzet szorgoskodik, előkelőek, hidegek és szintén patinásak ezek a kiszolgáló hölgyek. Egynémelyike olyan benyomást tett, mintha még a cég létezése előtt foglalt volna helyet a Vörösmarty-, akkor még Gizella-térem csak azután építették volna köréje a Zserbót, majd az egész épületet. A sütemények jók, — mint Pesten általában, — a szendvicsek csöppek és aránytalanul drágák. Dehát ki jár jóllakni, gyomrot megtölteni a Zserbóba. Semmiesetre sem ezek a hölgyek és urak, akik egymást váltogatva érkeznek és hagyják el a helyiséget. Tartsunk kis szemlét fölöttük. A hölgyek általában elegánsak és gondtalanoknak látszanak. Többnyire hölgytársaságban lépnek be, süteményeket válogatnak, amit becsomagolva hazavisznek, de azért itt is bekapnak egyet-kettőt, holmi pesti aperitifként. Úgy látszik a liszthiány fellendítette a süteménypiac forgalmát, mert ez az ebéd előtti vásárlási lendület feltűnően nagy. A hölgyek láthatólag szívesen jönnek be a Zserbóba süteményt venni, mert közben alkalom nyitik váratlan, vagy várt találkozásokra, röpke észrevételekre, kis pletykára, divatrevüre. A tél közeledtét nagymennyiségű szőrme jelenléte jelzi itt, főleg a rókatrófeák versengenek egymással, úgy látszik ez a budapesti rókaszezon. A hölgyek fején kalap van — ami feltűnő dolog Pesten — ez is úgy látszik a közeledő tél egyik szimbóluma. A zserbóbeli kalapok kicsinyek és legtöbbször turbánszerűek, hátul libegőlebegő tasakokkal, úgy látszik idén ez a „mo tVordre“ Pesten. Ez már mindenesetre egy lépés a kalap-esztétika útján és egészen bizonyos, hogy a csinos pesti nők — a párisi nők mintájára — jóvonalú kabátokhoz bátrabb és lendületesebb kalapokat is merészelnek majd fejükre tenni. A Zserbóban szerencsére egyetlen egy ápolónő kindószerűen megkötött sálból készült fejéket sem láttam, ami mindenképpen a hely nívójának dicséretére szolgál! Az urak gyérebb menynyiségben és minőségben jelennek meg, látszik, hogy háború van!,tt mind elvitték a legények elejét!" Kevés a csinos szemrevaló férfi! Cukrászdába járni: nem is férfitulajdonság, aki ide betér, az rendszerint hölgytársaságban van és vásárlási fogyasztás után hölgyével együtt mindjárt el is hagyja a helyiséget. Sokan vannak, — főleg a nők között — akik csak röpke szemlére térnek be, bejönnek, körülnéznek, keresnek valakit,vagy legalább is úgy tesznek ezek az úgynevezett ,Jukucs-vendégek") megállapítják, kik vannak jelen, milyen ruhában, kalapban és műyen gavallérral és dolguk végeztével, az eredménytől elégedetten vagy elégedetlenül, távoznak. Valószínűleg más ,Etablissements-okban folytatják ezt a fontos déli cerclet. Közben a sütemények is fogynak, új megrakott tálcák, foglalják el az üresek helyét, egy fiatal kiszolgáló kisasszony is megjelenik a dáma-kollégák között és feltűnést kelt kihívó ifjúságával. * Fél kettő elmúlt már, gyérül a publikum. Kevesebben érkeznek már és láthatólag most már minden mellékcél nélkül, csupán vásárolni jönnek az emberek. Egy platinaróka-zsákmányos hölgy még megkésve berobog, de ebben a kora délutáni holtszezonban kissé talajt vesztve érzi magát és ta ,tnácstalanul, dolgavégezetlenül távozik. A kopasz ruhatáros leveszi délelőtti szmoking-paródiáját, helyette ünnepélyes frakk-jelmezt ölt és méltóságteljes arccal készülődik a dél-, utáni életre. Délután a nagy, piros szalonban ülik majd helyet foglalni, a Zser beillemtan így írja elő. Kigyulladnak a lámpák, megérkezik az első uzsonnázó pár, hogy Pest csodaszülöttjét, a „mandulatejes kávét" illő formák között elfogyassza. kézdivásárhelyi Vásárhelyi Klára fiua w foUIAIApR.