Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-11-13 / 46. szám
Muráti Lilihoz voltunk í meghíva ■valamelyik nap délután kettőre, ebédre*. Sem a hölgy, sem a férje nem voltak még otthon s ennélfogva jó félórát egyedül szemlélődtünk, nézelődtünk a lakásban. Kellemesen be volt fűtve, s a konyha felől ínycsiklandó illatár kacérkodott az orrunkkal. A ház Ilonkája, — amint később kiderült, — finom, betegnek való ragout-levest és ritkaságszámba menő bőrös sertéskarajt készített ebédre mindenféle gumirunggal, többek között pirított grízzel, amit nagyon szeretek. Két óra felé Ilonka már nem bírta türelemmel a dolgot és felhívta telefonon az Andrássy Színházat. Megtudta, hogy Lilinek énekórája van, de mindjárt végez és ahogy végzett, azonnal jönnek haza a férjével együtt Kimentem tehát az óriási erkélyre — Lili-lesre ... Az óriási napozóerkély nagy változáson ment időközben keresztül, amennyiben Liliké átalakította a majorságudvarrá. Tíz-tizenkét darab szebbnél-szebb csirke, tyúk, kakas és toppan garázdálkodik a nagy napozóterraszon, csak lábujjhegyen és nagyon óvatosan lehet járkálni tőlük. Megjelenésem nagy riibilliót keltett: elkezdtek rohangálni fel és alá és köziben kotkodácsoltak, csipogtak, kukorékoltak, hangosan szidalmaztak, az egyik gyönyörű sárga kakas vezénylete alatt »akiről« megtudtam Ilonkától, hogy »Tottsiusnak hívják és úrnőjének kedvence. Neki egyedül be szabad menni még a lakásba is... Közben némi akadályokkal megérkeztek Liliiék is. Észrevettem ugyanis, minta terraszról lenéztem, hogy mintegy száz méterrel a házuk előtt hirtelen leálltak, Lili kiszállt a volán mellől, Jani a kocsiból és — tolni kezdték a kocsit a ház felé. »Ahú, — gondoltam magamban — »elfogyott a benzin.« De nem az volt a baj. Miután nagy lélekreleszakadva felérkeztek a liften, közölték, hogy a benzincső eldugult... Lili rögtön telefonált a garázsba, hogy jöjjön ki egy szerelő és igazítsa magá ha váriát. A szerelő kijött és megigazította. Amíg behozták a levest, M. L. nagy »rajesur«-t rendezett a majorsággal a terra szón és e ténykedésével végleg kiérdemelte a »csirkefogó" epitheton ornansot, ÉNEKELNI TANUL, DRÁMÁRA KÉSZÜL amint a mellékelt ábra mutatja. Jani epikureus mosollyal és bölcs szenvtelenséggel figyelte neje sokadozását és hemzsegését az ebéd és a csirkék körül, majd szóba került a delikát kérdés, hogy »várjon Muráti Lili résztvesz-e a színház igazgatásában, — avagy távoltartja magát az igazgatói irodától?« , M. L. lelkendezve tiltakozott: — Eszem ágába sem jut ilyesmi. Nem az én dolgom, a Jani dolga. Jani most három napig nem volt itthon és ez alatt a három nap alatt a színemet sem látták az irodában, — nemhogy beleszóljak valamibe. Csak nem képzeli, hogy kiteszem magam annak, hogy a kollégák megszóljanak, hogy — a direktornét játszom?! Isten ments! Én a színháznak csak egy szerény tagja vagyok, — ha maliciózus akarnék lenni, hozzátehetném, hogy — rosszul fizetett szerény tagja, de nem vagyok maliciózus és nem teszem hozzá... — Miért tanul énekelni! A legközelebbi darab zenés darab lesz! — Ah, szó sincs róla. De ha már erről van szó, annyit elmondok, hogy a következő szerepemben szerelmes vagyok. Nagyon tetszik nekem. Jani írta, címe: »Egy nap a világ~. — Miről szól? Lili belekezd a mesébe, de Ádámon és Éván kezdi, mire Jani veszi át a szót. Lili közbeszól, majd ádáz éberséggel figyeli, hogy jól mondja-e el a történetet. Miután mind a kettem nagyon megkértek, hogy ne áruljam el a tartalmát a publikumnak, ezt nem is teszem, de egy kis »Auftakt«-ot azért mégis adjotó a darabtól. Tessék idefigyelni: Éppen légiriadó van, zúgnak a szirénák, egy óvóhelyen vagyunk, amelybe ömlenek be az álmukból felriasztott emberek, köztük Dili is. Kis szünet után belép egy ember szmokingban, piros szekfűvel a gomblyukában és panaszkodik, hogy éppen a Moulin Rouge-ba akart menni, ezt a tervét akadályozta meg a légiriadó. Muráti rátámad, hogy micsoda haszontalan, léha, könnyelmű fráter lehet, milyen komolytalan, hogy ilyen időkben azon jár az esze, hogy Moulin Rouge-okba járjon dorbézolni, nincs benne semmi komolyság, s leszidja a sárga földig ott az egész óvópince közönsége előtt. A szmokingos fiatalember kicsit fennhéjázóan megkérdi: — Miért ilyen fölényes? Maga mivel veszi ki a részét a mai áldozatos időkből? — Én önkéntes ápolónő vagyok — feleli a lány. A férfi elhallgat. •— Az más — mondja. — De, ne haragudjon, én páncélos százados vagyok, ma délben érkeztem a frontról tizennégynapi szabadságra és a menyaszonyommal van randevúm a Moulin Rouge-ban, a menyasszonyommal, akit hat hónapja nem láttam ... A — Az más — feleli most már a leány, s ezzel az első képnek vége is van. Így indul a darab, amely izgalmas és érdekes fordulatokon jut el a végkifejléshez, nem várt akadályokon keresztül, mert közben az történik, hogy másnap a lány éppen a vőlegényét várja, hogy elmenjenek moziba vagy valahová, amikor megjelenik a páncélos tiszt, aki elmondja, mikor látogatásának célja felől érdeklődnek, hogy búcsúzni jött. Ő ugyanis nem veszi igénybe a tizennégynapi szabadságot ,máris utazik vissza a frontra, a menyasszonya ugyanis időközben elhagyta, nincs semmi célja a szabadságának s persze, kutyául el van keseredve. Fuccs a Moulin Rouge-nak, fuccs a szép pesti napoknak, nincs semmi értelme az egésznek ... A leány elérzékenyedik s így szól hozzá: — Tudja mit? Én elmegyek ma magával a Moulin Rouge-ba, vagy ahová akarja, oda, ahol maga a menyasszonyával olyan boldog volt. Akarja? A fiú nagyon is akarja és elmennek együtt szórakozni, így indul a cselekmény, amely végül is természetesen nagyon is szívbemarkoló és könnyfakasztó körülmények között összehozza a két embert. Ahogy nekem a témát Jani, a szerző végigmondta, nekem is nagyon tetszett. Benne vibrál a háborús idők minden aktuális és lebírhatatlan izgalma, a mai élet és a mai szerelem rengeteg problémája: az az erőfeszítés, amelylyel két ember igyekszik megoldani azt a nagyon is nehéz dolgot, hogy ma, amikor élet és halál kérdései úgyszólván hajszálakon múlnak, amikor nyugalom, boldogság, bizalom, hőség és szerelem végeredményben megannyi ásatag és féligmeddig értelmetlen, illetve meg sem érthető fogalom, hogyan találhatnak mégis egymásra és hogyan tudják az életüket továbbélni egymással és egymás mellett? ... Muráti játssza az önkéntes ápolónő-úrirányt, Páger a páncélos tiszteit. Ahogy Muresi mondta, Páger is odavan a darabtól ... Nekem is tetszett Van rá tehát némi valószínűség, hogy a publikumnak is fog tetszeni . .. (Darun al Rasid) Lili meséli feketézés közben a darabot. Jani telefonál Lili telefonál és Jani mesél.. . (Eschar belv.)