Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-08-13 / 33. szám
FÉLTÉKENYSÉG Irta: Dr. Weninger Antal A nagy szerelmek kínzó tövise, de természetes velejárója a nagy féltékenység. Felületesek, lélektanilag avatatlanok ,betegséginek nevezik ezt is. Az orvos azonban tudja, hogy a féltékenység téveszme egész más fán terem és alig van köze a szenvedélyes, természetes és odaadó nagy szerelmet kísérő féltékenységhez. Paranoiások, iszákosok szenvednek leginkább az elmekórtan körébe tartozó féltékenységi téves eszmékben, de ezeket az állapotokat nem lehet egyszerre említeni sem a szerelmi önvédelem csodálatos, sajgó, mardosó, vérző sebével. A féltékenység érzése igen hasonlít a lelkiismeretfurdaláshoz. Fájdalmas, a kétely örvényeibe néző, az ember egész lényét feldúló belső forgószél, kavargás, emésztő tűzben fetrengő állapot ez. S minél mélyebb, forróbb, egész életünkre kiható élmény a szerelem, annál perzselőbb, pusztítóbb, nyomasztóbb a féltékenység is. Egy német szellemeskedés szerint: „Die Eifersucht ist eine Leidenschaft, die mit Eifer sucht, was Leidenschafft“ (A féltékenység olyan szenvedély, amely buzgón keresi azt, ami szenvedést okoz). Ez a szójáték azonban melléfog a tények helyes megítélésében. Ellenkezőleg áll a dolog: a féltékeny ember inkább nyugalmat, biztonságot keres és menekül a pokoli szenvedéstől Ezért szünet nélkül esküket követel, nagy fogadalmakat, örök lekötöttséget. A csapodár férfi egyszeribe feladja szabad elveit és a hűségnek, a hitvesi tisztességnek és a női becsületnek legbuzgóbb apostolává szegődik. A könnyelmű, tarkamúltú nő máról-holnapra élesen elítél minden szabadosságot és a tündöklő erény ékszereivel kérkedik. Erkölcsi szempontból tehát a féltékenység kétségtelenül hasznos és tisztító szenvedés. De természetes, mondhatnám biológiai szemszögből is roppant célszerű ösztönféleség, hiszen a szerelmes párt védi, félti és isteníti. Nagy hiba tehát, ha lélektani naivságban élők elítélik a féltékenységet, vagy haragusznak partnerükre ezért a megható gyengeségükért. A féltékenység nem is gyengeség, hanem erő, védőpajzs, tisztító, nemesítő tűz, amely csak értelmetlen partner esetében öli meg a szerelmet. Legyen boldog az, akit féltenek, mert a féltékenység biztos jele a szenvedélyes érzelmeknek. Akiből kihalt a féltékenység, aki közömbös a másik fél dolgai iránt, az már nem szeret szerelemmel! Az igazi nagy szerelmeket kísérő féltékenység felöleli a múltat, jelent és jövendőt. Elkalandozik egészen az első csak többnyire öntudatlan, ártatlan eseményéig és végigszenvedi az elődöket, mint vetélytársakat és méltatlan bitorlókat. A jelenben kiterjed az egész emberiségre. Ha csak néhány kedves szó is esik más felé, más nembelihez címezve, az már fájdalmat okoz a túlérzékeny lélekben. De vannak olyanok is, akik azonos nembeliekre, sőt kedvenc állatokra is féltékenyek. Ezzel azonban nincs vége a kin lehetőségeinek. A féltékeny képzelet előretör a jövőbe is: „rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, hogy elhagyod ött a nevemet? Mi lenne, ha a sors elszakítana tőle? Kitartana-e mellettem? Elég mély-e ahhoz, hogy az emlékekből éljen?" Vigasztalásul a féltékenyeknek csak annyit mondhatunk: az a szerelem, amely elszakadás, egy-két évi távollét miatt megszűnik vagy hűtlenségre ad okot, nem éri meg a féltékenység drága tizét! Az igazi szerelmet viszont nem kell félteni időtől és távolságtól, legkevésbbé vetélytársaktól. Andre Maurois beszéli el, hogy Spanyolországban egy ízben öreg parasztasszonnyal találkozott, akinek csodálatosan sugárzó lénye és méltósága első pillanatra megkapta (ne higyjük, hogy az emberi értékek és a felsőbbrendűség csak a magasabb osztályok sajátja!). Ez mesélte neki a következőket: „Ó, nekem nincs okom panaszra... Igaz, hogy az életem tele volt fáradsággal, de húsz éven keresztül szerettem egy férfit, ki viszontszeretett engemet. Azután megházasodtunk és ő néhány hét múlva meghalt. De én mégis megkaptam általa mindent az élettől és ötven év óta kizárólag az emlékeimből élek." Íme, az igazi, nagy szerelmek egyedül méltó stílusa! Akit végtelenül szeretünk, az örökké a mienk. Lehet ezen nyárspolgári tapasztalatok alapján mulatni is, lehet naivságot emlegetni, — mert fuzsitos észjárástól, anyagias világszemlélettől, pénz- és vagyonimádattól, társadalmi külsőségektől hályogosan ez lehetetlennek tűnik, — de Szolvejgok léteznek és az örök szerelem lehetősége sem mese A féltékenység jogos, igazolt, szent érzés. Ne beszéljünk lekicsinylőleg róla! A kérdés mindig csak az: megérdemli-e a partner? Mert ha nem, ha felületes és tartalmatlan félről van szó, aki azt hiszi, hogy megfogta az Isten lábát, amikor rangos férfit kerített magának, akivel csak az élet szegényes, sajnálatraméltóan üres külsőségeit éli, valódi, mély tartalom nélkül, — akkor bizony esztelenség ez az emésztő tűz, amelyet tanácsos mielőbb kivemni Amikor a házasság csak hozományt jelent és a férfi csak fejőstehenet, — amikor csak üres csillogásra, áltekintélyre, rangos-módos fényűzésre rendezkedik be valaki, akkor komoly háttér, lelki élmény és őszinteség nélkül csak céltalan pazarlás a szent lángolás. Az emberi jóság, a világölelő szeretet és önzetlenség erényei nélkül egész életünk céltalan, üres komédia. Aki ezt nem érti és nem ebben a szellemben él, az elvész. Az rossz ember, bármily csiszolt és ápolt is a mosolya, modora és előkelősége. Nem érdemes féltékenykedni olyanokra, akikről kissé drasztikusan mondja a nép: ha a Dunába köpne, megdöglenének a halak . .. ELIDA Maxivroxolt cetron és COLD CREAM