Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-08-13 / 33. szám

FÉLTÉKENYSÉG Irta: Dr. Weninger Antal A nagy szerelmek kínzó tövise, de természetes velejárója a nagy félté­kenység. Felületesek, lélektanilag ava­tatlanok ,betegséginek nevezik ezt is. Az orvos azonban tudja, hogy a féltékenység­ téveszme egész más fán terem és alig van köze a szenvedé­lyes, természetes és odaadó nagy sze­relmet kísérő féltékenységhez. Paranoiások, iszákosok szenved­nek leginkább az elmekórtan körébe tartozó féltékenységi téves eszmékben, de ezeket az állapotokat nem lehet egy­szerre említeni sem a szerelmi önvédelem csodálatos, sajgó, mardosó, vérző sebével. A féltékenység érzése igen hasonlít a lelkiismeretfurda­­láshoz. Fájdalmas, a kétely örvényeibe néző, az ember egész lényét feldúló belső forgószél, kavargás, emésztő tűzben fet­­rengő állapot ez. S minél mélyebb, forróbb, egész életünkre kiható élmény a szerelem, annál perzselőbb, pusztítóbb, nyo­masztóbb a féltékenység is. Egy német szellemeskedés szerint: „Die Eifersucht ist eine Leidenschaft, die mit Eifer sucht, was Leiden­schafft“ (A féltékenység olyan szenvedély, amely buzgón keresi azt, ami szenvedést okoz). Ez a szójáték azon­ban melléfog a tények helyes megítélésében. Ellenkezőleg áll a dolog: a féltékeny ember inkább nyugalmat, biztonságot keres és menekül a pokoli szenvedéstől Ezért szünet nélkül esküket követel, nagy fogadalmakat, örök lekötöttséget. A csapodár férfi egyszeribe feladja szabad elveit és a hűségnek, a hitvesi tisztességnek és a női becsületnek legbuzgóbb apos­tolává szegődik. A könnyelmű, tarkamúltú nő máról-holnapra élesen elítél minden szabadosságot és a tündöklő erény éksze­reivel kérkedik. Erkölcsi szempontból tehát a féltékenység kétségtelenül hasznos és tisztító szenvedés. De természetes, mondhatnám biológiai szemszögből is roppant célszerű ösztön­féleség, hiszen a szerelmes párt védi, félti és isteníti. Nagy hiba tehát, ha lélektani naivságban élők elítélik a féltékeny­séget, vagy haragusznak partnerükre ezért a megható gyen­geségükért. A féltékenység nem is gyengeség, hanem erő, védőpajzs, tisztító, nemesítő tűz, amely csak értelmetlen partner esetében öli meg a szerelmet. Legyen boldog az, akit féltenek, mert a féltékenység biztos jele a szenvedélyes érzel­meknek. Akiből kihalt a féltékenység, aki közömbös a másik fél dolgai iránt, az már nem szeret szerelemmel! Az igazi nagy szerelmeket kísérő féltékenység felöleli a múltat, jelent és jövendőt. Elkalandozik egészen az első csak többnyire öntudatlan, ártatlan eseményéig és végigszenvedi az elődöket, mint vetélytársakat és méltatlan bitorlókat. A jelenben kiterjed az egész emberiségre. Ha csak néhány ked­ves szó is esik más felé, más nembelihez címezve, az már fájdalmat okoz a túlérzékeny lélekben. De vannak olyanok is, akik azonos nembeliekre, sőt kedvenc állatokra is féltéke­nyek. Ezzel azonban nincs vége a kin lehetőségeinek. A fél­tékeny képzelet előretör a jövőbe is: „rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, hogy elhagyod ött a nevemet? Mi lenne, ha a sors elszakítana tőle? Kitartana-e mellettem? Elég mély-e ahhoz, hogy az emlékekből éljen?" Vigasztalásul a féltékenyeknek csak annyit mondhatunk: az a szerelem, amely elszakadás, egy-két évi távollét miatt megszűnik vagy hűtlenségre ad okot, nem éri meg a félté­kenység drága tizét! Az igazi szerelmet viszont nem kell fél­teni időtől és távolságtól, legkevésbbé vetélytársaktól. Andre Maurois beszéli el, hogy Spanyolországban egy ízben öreg pa­rasztasszonnyal találkozott, akinek csodálatosan sugárzó lénye és méltósága első pillanatra megkapta (ne higyjük, hogy az emberi értékek és a felsőbbrendűség csak a magasabb osztá­lyok sajátja!). Ez mesélte neki a következőket: „Ó, nekem nincs okom panaszra... Igaz, hogy az életem­ tele volt fárad­sággal, de húsz éven keresztül szerettem egy férfit, ki viszont­szeretett engemet. Azután megházasodtunk és ő néhány hét múlva meghalt. De én mégis megkaptam általa mindent az élettől és ötven év óta kizárólag az emlékeimből élek." Íme, az igazi, nagy szerelmek egyedül méltó stílusa! Akit végte­lenül szeretünk, az örökké a mienk. Lehet ezen nyárspolgári tapasztalatok alapján mulatni is, lehet naivságot emlegetni, — mert fuzsitos észjárástól, anyagias világszemlélettől, pénz- és vagyonimádattól, társadalmi külsőségektől hályogosan ez lehetetlennek tűnik, — de Szolvejgok léteznek és az örök sze­relem lehetősége sem mese A féltékenység jogos, igazolt, szent érzés. Ne beszéljünk lekicsinylőleg róla! A kérdés mindig csak az: megérdemli-e a partner? Mert ha nem, ha felületes és tartalmatlan félről van szó, aki azt hiszi, hogy megfogta az Isten lábát, amikor rangos férfit kerített magának, akivel csak az élet szegényes, sajnálatramé­ltóan üres külsőségeit éli, valódi, mély tartalom nélkül, — akkor bizony esztelenség ez az emésztő tűz, amelyet tanácsos mielőbb kiv­emni Amikor a házasság csak hozományt jelent és a férfi csak fejőstehenet, — amikor csak üres csil­logásra, áltekintélyre, rangos-módos fényűzésre rendezkedik be valaki, akkor komoly háttér, lelki élmény és őszinteség nélkül csak céltalan pazarlás a szent lángolás. Az emberi jóság, a világölelő szeretet és önzetlenség erényei nélkül egész életünk céltalan, üres komédia. Aki ezt nem érti és nem ebben a szellemben él, az elvész. Az rossz ember, bármily csiszolt és ápolt is a mosolya, modora és előkelősége. Nem érdemes fél­ték­enykedni olyanokra, akikről kissé drasztikusan mondja a nép: ha a Dunába köpne, megdöglenének a halak . .. ELI­DA Maxivroxolt cetron és COLD CREAM

Next