Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-09-24 / 39. szám
BERNÁTH AURÉL A szolnoki Művésztelep lakóiról szóló cikksorozatomat, talán vele kellett volna kezdenem. Egyéni beszámolóm sorrendje nem jelent semmiféle értékítéletet. Bernáth nem volt odahaza, mikor Szolnokra érkeztem, ahogy Vidovszky Béla bácsit is csak az utolsó percben csíptem el. Kerényi Károlynak és Fényes Adolfnak színét sem láttam. Amit nem láttam, arról nem írhatok. A Bernáth portán cédula fogadott: „Gyilkostó, Berecz-villa“. A címváltozás a postásnak szólt, de engem jobban izgatott. Kíváncsian vártam, hogy a magyar postimpressionizmus magyar nagymestere, Gyilkostóról, második hazámról, miként vélekedik? Bernáth Aurél a hűvös közvetlenség és tartózkodó figyelem elegáns modorában közölte velem, hogy a Gyilkostóra leánykája, a szép írja: Ignácz Rózsa jéges, vöröshajú kicsi Marik egészsége miatt ment el, — s hogy inott egy karcolatot az Esti énekesről. Hűvössége lassan fölenged és felolvassa a karcolatot. A kutyafáját! Szeretnék úgy festeni, — ahogy ez a festőművész írni tud ! Karcolata a barbár énekesről szól, aki, mint valami félbemaradt énekesvadzseni, saját magától megmámorosodott üvöltő hangon botfülekkel, felmegy a Gyilkostó gigantikus hegyei közé, — s a nyomorult! — versenyt áriázik a természettel. Hangja egyre sértőbben, egyre duhajabban hangzik ... Azt hiszem, hogy Bernáth Aurél egész művészi hitvallása benne van ebben a szellemes karcolatban — kritika formájában. — Volt egy festőnk, — mondja később, halovány arcában finom, gúnyos mosollyal, — aki az Etnát „természetes nagyságban“ akarta megfesteni ... S a Gyilkos tó? Egyszerre megélénkül: — Nem szeretem az olyan tájakat, amelyek felkínálják magukat! — Csak ennyit mond s míg mondja, Gyilkostó harsogó pompáját túl soknak, túl panorámának, művész szemet bántóan giccsesnek látom én is, hűtlenül. Csak a sziklákat szerette ott fent igazán de — turistaszemmel nézte azokat is, nem a festőével. S mikor így elhárított magától minden érzelmet a Gyilkostó iránt, — megmutatja két vázlatát. Gyilkostóról készült mindkettő igazi Bernáth-stílusban. Az erkélyről, vagy egy sarokból nézhetett valahonnan egyetlen részletet, — a tó csücskét, a szerpentinét kezdetét. A részt látta meg, s a részben tökéletesen felvázolta az egész vidék egész hangulatát. Kíváncsian várom, mi minden derül még ki a Gyilkostóról, ha a képeket befejezi.? Csak egyetlen képreprodukciót hoztam el tőle. A kis Maritit,húsvéti ajándékok között Bernáth Aurél egyik legszebb alkotása ez Itrrnáth Aurél: Marili húsvéti játékukkal