Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-10-08 / 41. szám

„Meghamisították, eltorzították a »Féltékenység« című regényemet, — a filmmel megtagadok minden közösséget" - mondja, a néty&eldf. elheveredve. ZsUf-coty­­u Az előkelő gyógy­szállóban csak nagy nehezen mondja meg a portáit, hogy me­lyik Zsigray Julianna szobája. — Miért bujt ék­ — Mert még sántítok, eltört a lábam és ettől függetlenül alaposan benne vagyok a »Két vi­lág« című regényem közepében. — Hogy törte el a lábát? — Villamosról ugrottam le, mert megláttam egy taxit. Ugyanis Hévízre utaztam és a csoma­gom már kint volt a pályaudvaron. Mikor a vil­lamosról földet értem, borzasztó fájdalom hasí­tott a lábamba és sántikálva futottam a taxihoz, de sejtettem, hogy valami nagyobb baj van, mert pokoli kínok gyötörtek. Hévizén megállapították, hogy végigrepedt a csontom és hat hétig feküd­tem. Hirtelen a lábára néz. — Félek, hogy sánta maradok ...­­— De azért dolgozni tudj — Igen. A »Két világ« nagyon izgat, mert a témáját régen dédelgetem magamban. A regény hőse két férfi, az egyik cselekedetek nélküli szel­lemet él, a másik viszont a tettek embere. Ennek a két világnak egymástól való távolságát azzal is bizonyítom, hogy a szellemi ember elgondol egy gyilkosságot, a tettek embere végrehajtja, a bűnt azonban megint csak a szelemi ember vállalja. Természetesen szerelem is van benne, a szellemi ember szerelme. Ez a gondolat lényege, a két különböző világ, az egyikben a szellem uralkodik, a másikban nem. Felszisszen. — Jajj! —• Fáj a lába? — Nem. Eszembe jutott hirtelen a tegnapi este, amikor törött lábbal elmentem a »Félté­kenység« című filmhez, amit állítólag én írtam. Délelőtt ugyanis felhívott egy kedves barátnőm és szörnyülködve ké­rdezte, hogy hogy követhet­tem el ilyesmit. — Hát nem maga írta? — Amit én a Féltékenység címmel hirdetett filmben tegnap láttam, ahhoz a világon semmi közöm nincs. — Nem értem. — Pedig így van. Hiába szerepel ott a nevem, az a film még csak rokonságban sincs a­­Félté­­kenység­ című regényemmel. A forgatókönyvet állítólag Fekete István írta, aki kitűnő író és ha­lálos biztossággal meg vagyok róla győződve, hogy egyáltalán nem rajta múlott ez a szörnyű­ség. Mert igenis szörnyűség. Ne­­hogy félreértse, egyáltalán nem a színészek játéka ellen van ki­fogásom, mert hiszen ők kitűnőek. Ellenben maga a történet semmi egyéb, mint kíméletlen erőszaktétel az írón. — Mi a különbség a film és a regény között? — Csak különbség van. Tudom, hogy egy öt­százoldalas regényt nem le­het azzal a hűséggel megfilmesíteni, ami az író számára kielégítő lenne. De viszont nem lehet teljesen elvetni a regényt, sem a mesét, az alakokat és a levegőjét! Még kevésbbé lehet mindezt teljesen meghami­sítani! — Hát mi a különbség például a regény és a film figurái között? — Hallgasson id­e. A filmben egy öreg ember felcseréli a feleségét egy fiatal lánnyal, ez a lé­nyeg. Ehhez azonban én nem tapsolhatok sem mint író, sem mint néző. Távolról sem erről szól a regény. A »Féltékenység« eredeti főhőse egy fiatal drámaíró, a­ filmben egy öreg politikus. Kerestem a drámaírót, hogy majd csak előlbuk­kan talán a vászon mögül, de eredménytelenül várakoztam rá. Ugyanis a regényben a fiatal drámaíró egy kezdő kis színésznőt talál, akiből nem lesz egyébként soha semmi. Kimosdatja és szereti. Azonban a jó módba cseppent lány min­dent kaphat a n­agykeres­etű­ írótól, csak­ éppen lelket nem. És az író beteljesedett, de reményte­len szerelmén keresztül lesz igazán író, mert szenvedéseit megírja egy drámában. A lány bele­szeret a szép­fiú színészbe és most lép a színre a regény igazi főalakja és hőse, a féltékenység. Az író lélekben erős, mert tehetsége és az alko­tás megvédik őt attól, hogy belepusztuljon. A szí­nész azonban fiatalember és interpretátor, az ő lelke nem támaszkodhat olyan hatalmas belső erőkre, mint az íróé és így a színészt megöli a fél­tékenység. A féltékenység, melyből az író kigyó­gyul, tovább él, mint önálló méreg, mint halálos ■méreg, hogy leterítse a színészt. Szinte kiált. — Mondja meg, mit talál mindebből amit el­mondtam, a filmben t­egy-e semmit? — Megtagadja a közösséget ezzel a filmmel­! — A legkisebb közösséget is megtagadom vele és mégegyszer mondom, egészen bizonyos, hogy a kitűnő Fekete Istvánon nem múlhatott ez, amit én tegnap láttam. A regényben természetesen benne van régi rögeszmém, az Alföld kertesítése is. Életem nagy része ott az Alföldön telt es gyakran láttam a föld tragédiáját és az­t¡Ég az alföld« című regényemben meg is írtam a gyil­kos aszályt. Majd minden írásomban mániáku­sa® elsírtam az Alföld szárazság miatt eltéko­­zolt kincseit. Szenczy Imre ennek a gondolatnak a megszállottja: hős, aki belepusztul ebbe az esz­mébe, de nem egy kapuzárási pánikba, egy sze­nilis szerelembe, ahogy a film eltorzította a re­gényt. A film az érzelgős rokoni szerelemmel ki­húzza az ötvenéves férfi alól a nagy eszme tán­ját és csak házasságából menekülő idős urat mu­tat, amivel a regény lelki mozzanatait fölényesen mellőzték a filmben. A fajtájáért küzködő fér­fit simán házasságtörővé degradálták! De nem akarok sokat beszélni egyéb hibákról, hiszen például a bajait felsorakoztató paraszt latinul ■beszól, mondván: tud egyi. No és mit keres a kis­polgári szekrény ugyanennek a parasztnak az otthonában? Igen mulatságos, hogy a gátszaka­dást telefonon közlik a nézővel, ellenben optikai­lag nagyon titkolják. És így tovább. A regényem­ mellékalakjaiból formáltak főszereplőket, de így viszont erkölcstelen és logikátlan. Semmi kö­zöm ehhez a filmhez és nagy örömmel állapítom meg, hogy a gyártók is erre az álláspontra he­lyezkednek, mert hiszen egyáltalán nem láttam a forgatókönyvet, arról semmiféle tudomásom nem volt, hogy mit akarnak csinálni a regényb­ől és nem hívtak meg egyetlenegy felvételhez sem és úgy látom, gondosan titkolták előttem a be­mutató időpontját is. Tisztában vagyok vele, hogy egyes gyártók félnek az írótól, aki szava­kért és jelenetekért harcol és ágál a műterem­ben, de azok a gyártók, akikkel eddig én dolgoz­tam, egyáltalán nem ilyenek voltak. Barátilag és közösen végeztük el a munkát és dicséretükre legyen mondva, teljes mértékben respektálták az író kívánságait, úgy, hogy nemcsak a regényeim figuráit, hanem a levegőjét is sikerült eddig át­menteni a filmekbe. Nem kétkedésképpen mon­dom, de a »Szűcs Mara házassága« egyike volt a legnagyobb filmsikereknek, hiszen karácsonytól húsvétig adták egyhuzamban az egyik premier­­filmszínházunkban­... — Szándékozik valamit tenni, hogy a Félté­kenység című film gyártóival szemben megvédje írói presztízsét! — Hogy mit tegyek erre vonatkozólag, most folynak megbeszélések, de az bizonyos, hogy nem hagyni annyiban, ami velem történt. A film­ben figurák és szerepek bukkannak elő, amiről szó sincs a regényben... És mondja honnan vették azt a gátat? ... És mi va­n­ a viharral? ... És hova lesz Tolnay? ... És az a politikai prog­rambeszéd... A hátam borsódzik, ha ezekre gondolok. Igazán csak nevetnem lehetne, ha ez nem volna olyan végtelenül szomorú. Be tudom bizonyítani magának, hogy igen meleg kapcsolat­ban állok olvasóimmal és éppen ezért mérhetetle­nül szégyenlem előttük ezt a filmet, hiszen kiír­ták a nevem a címe alá.... B. A. Az interjú ezúttal olyan pri­madonnát szólaltat meg, akiről eddig csak mások beszéltek. Sőt, olyat, akiről eddig csak a prima­donnák nyilatkoztak, cáfolva azt a tételt, hogy egyik primadonna a másikról képtelen jót mondani. Az interjúalanyt, nem volt ne­héz felkutatnunk. Ott találtuk egy belvárosi szálam elegáns pol­cán, szerényen meghúzódva, ké­szen arra, hogy bárkinek rendel­kezésére álljon. Készséggel pont derült felénk, amint megszólítottuk: — Bocsánat, ideje, hogy végre nyilatkozzék saját magáról is. Ed­dig csak másoktól hallottunk lel­kendező szavakat csodálatos ké­pességeiről. WC 2, a Hajissító cream, — mert hiszen ő volt a néma primadonna — szerényen igyekezett elháríta­ni érdeklődésünket. — Beszélnek hely­ettem azok a hálatelt nyilatkozatok, amelyek — amint maga is olvashatja — nap, mint nap megjelennek az új­ságok hasábjain. — No, de mégis: minek tulajdo­nítja hallatlan népszerűségét? — Egyszerűen annak a tény­nek, hogy a természetes tápanya­gától megfosztott, megrongált női hajat meggyógyítom, újjá vará­­zsolom, egyszóval »megifjitom«. A sok technikai beavatkozás (tar­tós ond­utál­ás, szőkítés, sütés stb.) kiszárítja a hajat, ezért az töré­keny, fakó, fénytelen lesz! Ezt a bajt vagyok hivatva orvosolni! Most kecsesen lecsavarja testé­ről kis fekete kalapját, hogy lát­hassuk azt a rejtélyes, hófehér anyagot, amelyet a hölgyvilág olyan rajongva emleget. — Még egy kérdést! Hogyan alkalmazzuk ezt az illatos gyö­nyörű krémet, hogy hatásos le­gyen? — Ezt már igazán tudhatná. ■.! Wu 2 Hajissító Cream-pakkolás­­sal, mosás és bedörzsölés útján. Kíván még valamit! — Igen. Kérek gyorsan egy té­gellyel ... —n­an.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék