Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-07-16 / 29. szám
ÚŰtfá ,EVÉL 6YILK08TÓRÓL Tedves Egyed Zoltán7 Ettél-e már ordaspalacsintát ! Mert, ha nem, hiába is mesélem, hogy milyen. Ülj fel gyorsan a székely villámvonatra (váltsad meg két héttel előre a jegyedet) álmélkodj egyet rajta, hogy a dédai mezőség szortyogó során át milyen bravúrosan vezették keresztül a vonatot. Megebédelsz, uzsonnázol s már szállhatsz is át Gyergyószentmiklóson a legszebb krémszínű bérautóra. Mire tüdőd kettőt tágul a fenyves rengetegben, már itt is lehetsz velünk, a Makkay-villában. Hogy hol is pontosan ? Szemben a Gyilkostóval, mely most is olyan száz éve elsüllyedt fenyőivel, mint egy székely kopjafás űri temető. A kopasz Gyilkos-szikla alatt, melyről az erdő lesuvadt egyszer, egyetlen éjjel, mintha valami gigászi borbély leberetválta volna róla a szálkás fenyőszakállt. Mikor megérkezel, koromsötét vaji, csak a csillagok repdesnek a vállaid felett s nem tudod hirtelen, hogy hová jutottál. Ne félj semmit, alig pirkad, felkölt a házigazda. Nem hagy aludni, amíg ki nem csodálkozod magadat. Beállít szobádba csizmásan, szalmakalapban s egy akkora fejszével, mely csak a mesékben van s az ő hóna alatt. El is visz szépet látni s erejét mutogatni, útközben a fejszével erdőt irt s ott helyben utat csinál, a szó szoros értelmében a lábad alant volt most Bajor Gizi férjével, Germán Tiborral. Itt pihen Zsindelyné Tüdős Klára, ide várják Katalin főhercegnőt, Kiss Ferenc is bejelentette magát, (itt szerepel Gyergyószentmiklóson), hogy csak a neves nevezetességeket említsem, mert tudod, itt azok is érdekesek, akikről írásban nem sok szó esik. * Legfőképpen a háziasszony. Mikor egyszer régen írtam róla, azt kérdezted tőlem: hol van ! Mert ha fele olyan, mint ahogy írtam, nyomban megkéred a kezét. Nem lehet megkérni, nem is akarlak izgatni ilyen módon, mikor tudok jobb izgalmat a számodra. Tudod, mi volt tegnap az ebéd! Ide hallgass: Előétel, roston sült pisztráng. Pirospettyes, pikkely télen, szemünk előtt fogta a tóból Rainer úr, az idei pisztráng-rekorder. Leves, tejfölös gombaleves. Erdei csiperkegombából. Sültnek csőrk borjú volt, de azután következett a főszám, az ordaspalacsinta. Vannak kontárok, akik azt állítják, hogy hasonlít az orda a cukros, mazsolás tehéntúróhoz, mert csakugyan édes, csak éppen hogy juhtejből készült. Ne higyj nekik. Az ordáspadacsinta,, . világnézeti dolog kedvesem. (Én például Pesten meg se enném, de ahogy innen nézem a világot, ahogy itt átalakulok, nem ismerek ennél fenségesebb eledelt.) A szamóca még csak egy hét múlva kezd el érni. Desszert helyett egyetlen Bajorunk túróspuliszkán élt. Szalonnás, tejfeles, öntött saláta dukált hozzá. Ettél-e már ilyet? Mert persze, itt eszünk, egész nap, szakadatlanul. Ha nem turista az ember, akkor mi mást is csináljon itt ? A fellegek a lábunk alatt tekeregnek s fejünk alig néhány araszta van az Úristen székhelye alatt. Mondd Zoltán, az utóbbi időben ráérsz Te beszélgetni? Nem tárgyalni, üzletet kötni, rábeszélni, telefonozni, avagy lebeszélni. Nem céllal, hajszásan és végkimerülésig. Még csak nem is udvarolni, hiszen célzatos beszélgetés az udvarlás is. Hanem beszélgetni, szépen, ízesen, komolyan vagy tréfásan, asztal mellett, amúgy öncélúan, magyar ember módra? Mert rá — ha annak viruló, kívánatos ajka magára vonja a figyelmét! — öntől azonban nyilván azt kívánja: »... ne fesd a szádat!« De Asszonyom, leleményessége alkalmat talál arra, hogy naponta kettesben maradjon a tükrével! — Rajzolja meg ilyenkor a szája finom vonalát a huszonnégyórás Csak néhány vonás ! — És az egész arca harmonikus tötéi — Milyen öröm aztán, ha ilyenkor a férje meglepetten önre pillant és önkénytelen a bókja: »...de csinos vagy mái« kapható szaküzletekben. Árad 4.46 itt, — tudod, hogy én már évek óta, — mindig egy esztendőre kibeszélgetem magamat. De úgy, hogy tágul tőle a fejem, gyorsabban ver a szívem, barátokra lelek, megtelek témával feszül bennem, az energia. Itt élet a beszélgetés, eleven, tartalmas élet. a levegő, a havasi nap e gigászi hegyek kábító látványa, csak ráadás. Nem szereted Te az efajta, hosszú, belföldi utat? Attól tartok, hogy hiába hívlak. Pedig, hidd el, izgalmasabb, mint egy nemzetközi, svájci üdülőhely. Én legalább mindig szikrázó kedvvel, életkedvvel s tervekkel megyek haza innen. Nem lehet itt szórakozni, többet lehet annál Ez a környezet összehozza a embereket s megindítja a■ a szivedet. A margaréták két hét múlva már tenyérnyire nőnek. Gizi úgy sétál közöttük, még a hajába is tűzött egyet, mint egy éves kislány. Szeretettel köszöntelek s gondold meg a dolgot. Ordaspalacsinta még néhány hétig lesz. De lucskoskáposztát is főznek a kedvedért s San Morítzban olyat úgy se kapnál. Gyilkostó, 1993. július Ignác« Rózsa LENTHÉRIC RÚZZSAL Várjuk az ordaspalacsintát: Ignácz Rózsa, Zsindelyné Tüdős Klára, Bajor Gizi Az övétit is gyonlozkodik a másik foci feleségéten, Asszonyom