Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-11-26 / 48. szám

fl . A szép szőke Bárczy Kató életében egyszerre két nagy for­dulat történt. Fellép a Vígszínház soron következő újdonságában és még karácsony előtt férjhezm­egy Willa Gézához, a Lana Bt. ügyvezető igazgatójához. — Minden vágyam teljesült —­ mondja és lehunyja kék sze­mét. — Nagyon boldog vagyok. Ez volt az álmom: a Vígszínház . . — Mit érzett, amikor először belépett a Vígszínház kis­­kapujábl? — Hát ez borzasztó nehéz volt. Először is nyolc perért késtem. Amikor megálltam a Vígszínház előtt, rettenetesen féltem. Az volt az érzésem, hogy most rögtön vissza kell fordulni, elszaladni és lemondani az egész színészetről. — Mitől félt ennyire? — Mindentől. A kollégáktól, a színháztól... tudja Isten .. — Elég erősnek érzi magát a Vígszínházhoz.? Úgy érzi, hogy bele tud illeszkedni a »vígszínházi együttesbe«? — Én belül elég felkészültnek érzem magam. Csak azt nem tudom, hogy lesz e erőm leküzdeni a többi dolgokat... — Mire gondol? — Az intrikára, az irigységre. Én nagyon ismerem a színhá­zat. Gyönyörű, amikor felmegy a függöny, — de ami mögötte van . .. — Hogy fogadták a vígszínháziak az új kollégát? — Nagyon-nagyon kedvesen és szeretettel, az igazgatóság és a kollégák is. Nagy hálával tartozom a Vígszínház igazgatóságá­nak és Horváth Árpádnak, aki­­­nél egy éve tanulok. — Milyen az első vígszí­­nház­i szerepe? — A harmadik női szerepet játszom. Mezeyvel van egy na­gyon szép jelenetem. Higyye el ezt őszintén mondom, nem is mernék, nem is akarnék na­gyobb szerepben bemutatkozni. Meggyőződésem, hogy a nagy szerephez fokozatosan kell el­érni. — Nem fél a kritikusoktól? — De nagyon félek. Pedig szeretem az igazságos kritikát, amiben nem sok részem volt. A Márkus Park beli szerek­­lésemről például teljesen ellen­tétesek voltak a kritikák. Vol­tak, akik nagyondícsértek és vol­tak, akik csapnivalónak tartottak. Sokat kosaim hetek Egyed Zol­tánnak, aki »nagy tüzet, csinált« mellettem. — És most mondja el azt, hogy mit érzett akkor, amikor meg­kérték a kezét? — Végtelen boldogságot. Ezen a pályán sok rossz éri az embert. Most jött egy férfi, aki nemcsak a színésznőt és a nőt látta be fnnem, hanem úgy érzi, hogy megtalálta az élettársát. Igyekezni fogok, hogy úgy legyen. — Ha férfihez ment, tovább fog játszani? — Van bennem vágy, hogy továbbjátsszam. Persze, sok min­den frü­gg a körülményektől. — Mikor lesz az esküvő? — December huszadikán. Tekintve,­­hogy a premiert elhalasz­tották, lehet, hogy ugyanakkor lesz, a vígszínházi fellépésem is. Jaj, még nincs lakásunk. Annyit szaladgálok és képtelen vagyok találni. Olyan árakat mondanak, hogy elájul az ember. Jó lenne cserélni valakivel, két garszónlakást adnánk egy kétszoba hallásért — Megírjuk, hátha így sikerül. — .Amíg nem találok lakást, majd így lakunk tovább a garszónban. Pedig borzasztóan szeretnék konyhát, komoly, ren­des háztartást. — Talán még főzni is tud? — Bizony, még hozzá remekül. — Azt majd a férj fogja eldönteni. Szóval ha a lakás meg lesz, teljes lesz a boldogság? — Nem. Még van egy nagy vágyam. Ha az beteljesül, akkor leszek igazán boldog. — Mi az? — Egy kisbaba ... F. B. LAVEN DEI? WATE« UVONDER WATE« JILKIJUX\|^

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék