Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-10-08 / 41. szám

KETTESBEN Végre egy magyar film, amitől nem robban darabokra az ember, hanem egy kis jóakarattal még azt is elmondhatja a „vég“-et jelző feliratnál, hogy, ,Jia, egé­szen jól szórakoztam!“ A film arról szól, hogy Págert, aki egy kis magányos ví­­kendre vágyik, az egyik elhagyott Duna­­szigeten odacsapja a sors Simor Erzsi­hez, aki viszont egy elszabadult motor­csónakon verődik a szigetre. Páger egész­séges humora és ezüstözött művészete kissé rosszul keveredik mint cocktail a szalmaszőke Simor túlzottan is felületi művész rátermettségével. — Simor inkább szép, mint tehetséges, illetve mondjuk í­gy (ez valamivel enyhébb), nem a szí­nészi tehetség a legerősebb oldala . . . Bár kijelentem, hogy ebben a filmjében először éreztem rajta egy kis művészibb elmélyülést — például mikor fekszik a füvön és Págerral az éhségről folytat párbeszédet, ahogy Páger kérdéseire felel, nagyon kedves, vicces, — még érdekes is. A rendezés igen ügyes. Cserépynek van, érzéke a szituációk iránt, a ,Medy Kies­­ler“-jelenetben még stílus is van, — ál­talában kedélyes, ügyes kis film ez a ,Jzettesben“ című robinsoniáda, még Da­nis Győzőnek is külön sikere van egy jól megfaragott szigetlakó megmintázásával és előfordul a filmben az ehelyütt tem­perált magatartást tanúsító Kökény Ilona is, aki színészi pályájának renaissanceát érhetné meg, érzésem szerint, ha szer­ződtetne valakit, aki összes túlzásairól a legdrákóibb szigorúsággal (színpadon és filmen egyaránt) leszoktatná. Cserépynek vannak ötletei a rendezésben,­­így egész jó a családi szervírozási jelenet gyász­menetes aláfestése, (bár ez nem eredeti) de mindegy: a fontos, hogy a film nem­csak kibírható, de egyenesen élvezhető is. Semmiféle mámortúltengés és vadszamárú túlokoskodás nincs a filmben, egyszerű, egyenes, és elfogadható az egész. Bár ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy megnyerné a hollywoodi nagydíjat, vagy a velencei Biennálét. Valószínűleg azért nem kellett ezzel a filmmel gorombás­­kodnunk a kritikában, mert Matolcsy Andor szövegkönyve is formás, ökonomi­kus és tehetséges, kitűnő a zenekíséret is Pálmás Olivér munkája. (Új név!) Bizony Isten úgy örülök ilyenkor, mintha egy pirulát találtam volna az asztalon. Mégis: nem „Ópiumos hölgy“, „Szeren­csés flótás“, „Makrancos keringő“ és a hóhér tudja, hogy hívják azokat a ször­nyűségeket, amiket most már az utóbbi időben végig kellett néznünk ... * A film kísérőműsoraként kitűnő, úgy­nevezett kulturfilmet láttunk. Ady pa­lota partrain“ című versét fémesítette meg Boér Gábor. A film féligmeddig néma főszereplője az általunk piacra bö­kött Szentiványi Zoltán, akit elég hely­telenül, a jövőben Iványi Zoltánnak fog­nak hívni, holott a Szentiványi név job­ban talál erre a megjelenésben nedvdús és határozottan tehetséges színészre. Ta­lán Szentiványi az egyetlen színész egész Pesten, akire blindre fogadni mernék, hogy ha egy amerikai producer meg­látná, rögtön leszerződtetné. A rendező­nek, a fiatal Boérnak kitűnő szeme van, nemcsak Murátit­­tudná rendezni, meg Mály Gerőt, de tudja rendezni a fákat, a mezőt és az állatokat is. Tehetséges em­ber, jövője van. (e. z.) PÁRIZSI ROMÁNC Kezdjük azon, hogy nagyon jó német fémről van szó. A hangsúly ott van, hogy német. A baj pedig ott, hogy összes értékei ellenére, makacsul francia akar lenni. Egy Mauprisant-novellát gyúrtak át — a kispolgári asszony tulajdonába jutó igaz­­gyöngysorról, ami Maupassantnak több formában felbukkanó kedvenc témakom­­­plexuma — s ezt a multszázadbeli Paris környezetében, korhűen, kétségtelen for­rástanulmányok, pontos kosztüm — sőt utcaképtervek alapján viszik végbe. (Még a párisi utcák és közterek szánalmasan primitív sandtaire berendezési alkalma­tossága is előtűnik, hogy tévedés ne es­kessék!) No, de ez korántsem elég. A sze­replők ruhája megfelelne a célnak, de egész lényük, arcuk, mimikájuk, hang­­hordozásuk merően más. Elsősorban a fő­szereplő hölgy, akinek tökéletes, közép­kori fafaragások fanyar báját felidéző arca sehogyan sem alkalmas arra, hogy bárki is könnyedén, mámorító tavaszi szelekben sodródó édes és szánalmas kis asszony virágnak nézze. Mert a film, mint már mondtam a maga nemében jó. A mozilátogatók kilenctizede felüdülve fogja fogadni: végre egy hapy end nélküli eset! — annyira az, hogy a halálesetek tragikus sorozata teszi hátbor­zongatóvá s az életbenm­aradtaknak sem jósolunk semmi jót a továbbiakra. A színészek közül kétségtelenül legjobb a férj alakítója: asztmásan szuszogó, kö­vér nyárs polgár, cvikkerrel. Csupa jóság, mit sem sejtesz, felesége hűtlensége irá­nyában akkora vakság, hogy ,az ember szeretne felszólni neki a vászonra: ne arra nézzen, hanem balra, ott megy kedves neje a csábítóval! De ő makacsul nem arra néz, — a rendelés külön cso­dája, ahogyan hajszálra menő pontossággal megorganizáltak vagy öt egymásután következő helyzetet, amelyben tilos utakon járó feleségétől miliméterekre megy el a tolongásban és kölcsönösen nem veszik észre egymást. A két csábító figurá­ról már sokkal kevesebb jót lehet mon­dani: először szeretné tudni az ember, hol szedték össze ezeket a rendkívül ellenszenves arcokat, akiket a konokul kitartó korszerűsítés izgalmas pofasza­kállal látott el. Túl vagyunk azon, hogy a moziszínésznek Psylander-szerű szépfiú­nak kelljen lennie — de azért túlozni nem muszáj. Végeredményben tehát, ha a néző előzetesen hajlandó a ruhatárban hagyni esernyője és kalapja társaságában azt az illúzióját, hogy itt most valami ti­pikus párisi dolgot lát,­­akkor az át­lagon messze felül álló filmet fog látni. Gyengédebb kedélyeknek alkalmuk van tényleges könnyeket ontani, de a leg­edzettebb moziszakértőnek is el kell ismer­­nie, hogy két három perc akad, ami alatt el nem felejthető jelenetet lát. Tanúm az Ég és minden moziproducerek seregi, hogy ez manapság már nagyon sokat jelent. Tempefői amíg egy cigarettát elszív, amíg a kékes füst tovaszáll addig tart a napi szépségápolás Hormocith B. krémmel Csak néhány perc és az eredményi Fiatalság Öntudat Boldogság életre szól I A Hormocith B. krém használata egy lépés a vágyak teljesülése és az új élet felél

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék