Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-07-16 / 29. szám

Félszemmel mosolyog, a másikkal villámokat szór a Vacag és Vogez és ebben az évben csak két filmszereplést vállal Nem a színházban, nem a filmgyári műteremben látogattuk meg Páger An­talt, hanem Orbánhegyen levő, olaszos, tetszetős és nem is kényelmetlen „­várá­ban", ahol valóban várúrként éli most filmtől és színháztól mentesen életét. A felvonóhidat azonban mégsem húzatta fel s így sikerült bejutnunk hozzá a harago­san szeles júliusi napon. A régi, mosoly­gós Páger helyett komolyarcú úr jön fe­lénk, s ha nem tudnánk, hogy ő a ki­tűnő magyar színész, svéd avagy izlandi színművésznek néznénk északias mérték­­tartása miatt. Bent, a lábainknál heverő Pest szépsé­geit feltáró, sokablakos sarokszobában fiatalos kinézésű, szemüveges úr hajol gé­pelt kéziratcsomó fölé. Kerecsendi Kiss Mártonnal, a „Harmincadik“ c. film szö­vegírójával tárgyalt Páger jövetelünk előtt s a kézirat, amelybe kíváncsian pis­­lantunk bele: az ,v Első„ gépelt példánya, Kerecsendi Kiss Márton első színdarabjáé. Hűvös kellemes atmoszféra van a tá­gas, teremszerű szobában, nyugodtan be­­leillene szolid eleganciájával bármelyik hollywoodi bungalowba is, csak éppen Páger Antal mokány, fekete bajuszkás arcéle ütne el a cowboy Garry Cooper vagy az ökölvivő Clark Gable nyugtalan figuráitól. Telefonon már jeleztük riportszerző cél­kitűzéseinket s Páger már jóelőre felké­szült rá, mert első kérdésünkre, miért nem látjuk filmezni? — precízen vála­szol. — Ebben az évben még nem voltam fémfelvevőgép előtt — szögezi le ő is. — Ennek oka az, hogy a hozzám juttatott filmkönyvek egyikét sem tartottam meg­felelőnek magam részére. Ezeket a filme­ket közben már úgyszólván mind meg is csinálták és az „eredmény“ ismeretes. Én mindenesetre örülök, hogy egyikben sem vagyok benne. — Most már megtört a jég? —• Valamennyire! *—• mondja Páger. — Két filmet készítenek velem ezen a nyá­ron, többet nem vállaltam. Az egyik a kettesben", írója Matolcsy Andor, ren­dezője Cserépy László. Vígjáték ez a film, amelyben nincs egyetlen „jó bemon­dás“ sem és én mégis a legmulatságo­sabb vígjátéknak tartom. A második filmem az Arany páva", rendezője szin­tén Cserépy László, a forgatókönyvet Fe­kete István írta. A történet egy vízi­malom körül játszódik le. Téma-magja: egy molnárlegényt a szerelmi vágyódás és a szebb élet utáni sóvárgás a városba hajt s a faluból felkerült gyermeklelkű embert összetöri a város. A fam­a dráma, de a legény még vissza tud ke­rülni a falujába, hogy tovább őrölhesse mindenki búzáját. Szép, költői kép, most mégis elő kell, hogy hozakodjunk azzal, hogy Páger filmbeli félreállását mással is magya­rázza a külvilág. — A legújabb hír az — jelentjük be,­­ hogy a filmgyártók megsokalták Páger Antal magas gázsikövetelését és ezért csinálják mással a filmjeiket. — Ünügy, ezt mondják ! — pattan fel most Páger; szemei szinte villámokat szórnak. — Hát idenézzenek uraim — odasiet könyvszekrényéhez és három be­kötött filmforgatókönyvet vesz elő, — a filmforgatókönyvek nagy része nálam is volt, de én visszadobtam őket, művésziet­­len voltuk miatt. Ez a három is arra a sorsra fog jutni. — Kiáltva mondja: Nem játszom ilyen filmekben! Ez az oka an­nak, hogy egyes filmgyártók azután úgy próbálnak visszalőni, hogy koholt számo­kat hoznak velem kapcsolatban forga­lomba, sőt ezeket a számokat tudatosan közrebocsátják is. — Mégis mennyi egy filmszerep­lésbeli gázsija ? — kérdezzük. — Ezt sohasem szoktam dobra venni, de nem is alkudozom miatta. Eddig még mindig alku nélkül megkaptam a film­szereplésemért azt a díjat, ami nekem jár... — De mondják uraim — foly­tatja, szavait heves kézmozdulatokkal ki­­sérten, — miért nem kérdezik meg végre egyszer filmcézárjainkat is: ráfizettek már az én filmjeimre ! Miért nem közlik már egyszer, mit jövedelmeztek nekik az én filmjeim. Hát a névtelen hírterjesz­tőknek az én jövedelmem, a művész ke­resete fáj, a film­ tőkésé sohasem ! — Miért maradt el az ,jőnek a búza­mezőkről" megfilmesítése ? Miért tiltották be ezt a Páger-filmet ? — vágjuk el a gázsi-vitát. — Ez nem Páger-film volt, a szerző­dést megkötötték velem, de én nem is játszottam volna el ezt a mai idők han­gulatának meg nem felelő filmet. Már­ a forgatókönyve elbukott a cenzúrán. — Ehelyett — úgy mondják — újabb filmet készít a vállalat Páger Antal­lal... Harag önti el Páger arcát. — Igen, készítünk, de csak akkor, ha a téma nekem megfelelő. — Egészen át­­izzik hangja, amint a következőket mondja: — Nem játszom el, Akármilyen rongy mesét. A magyar film a legutóbbi év fo­lyamán­­egyáltalán nem fejlődött, csak fejlődhetett volna, ha nem elmentek volna olyan túl sok gátat eléje. — Anyagi gátakat? — Nem, hanem művészit, amely meg­előtt mindent és kevés kivételtől elte­kintve, elveszi a film körül mozgók hitét és kedvét. — Ha a film nívója nem is fejlődött, felfedeztek új színészeket, — vetjük közbe. _ Eli­ordulhat! — mondja makacs hanghordozással, fmn csak annyit tu­dok, hogy engem nem fedeztek fel, en­gem mindig elgáncsoltak, amióta én szí­nész vagyok. Ha egyáltalán áll az, hogy felfedeztek, akkor engem saját képessé­geim fedeztek fel, amikor már mögöttem volt a becsületes megtaláló" és a „Zöld bár árny" sikere, fma akkor már a gáncsok barrikádjain átjutott Páger Antal vol­tam. Nem szeretem, ha a színigazgatók a művész sikerénél a ráeső fényből is részt kérnek ... Pillanatokra elhalkul a szóvihar. Fo­­téljeinkbe süppedtem ülünk, emésztjük kavargó gondolatainkat. — Hisz abban, hogy a művész munká­jának nagy szerepe van a világ képének kialakításában? — kérdezzük csendesen Págertől s ő ugyanolyan hangnemben mondja. — Ez már poltikum s erre azért sem lehet válaszolni, mert oly különbözők az elképzelések az ember világáról. Már Cervantes vagy Swift. . . Legyint — Mit kellene tenni a magyar film fejlődése érdekében — makacskodunk a reformeri téma körül, de Páger már nem öltözteti vasba szavait: — Jobb szándékkal készült és irodal­mikig igényesebb filmek kellenek. Ez az egész és mégis oly nagyon sok . . . — Milyen megjegyzést fűz az ,hogy nap a világ­ most zárult siker­szériájához ? — Nem szokatlan, de jó és megnyug­tató volt ez a szép siker. Elkényeztethe­tett volna az, hogy előző szerepeim: a „Földindulás“, a „Feleség“ és a „Tűzvész" is kétszáz fölötti előadásokat értek meg, de a közönség szeretete csak boldoggá tesz, mert ez a visszhang kárpótol azokért a mellőzésekért, amelyekkel néha ellenem törnek. Pedig s talán ezért va­gyok én csak művész és nem sztár — mondja kigyuló fényekkel és emeltebb hangon — nem fontos a privátélet, az intrikák, hanem az, hogy amikor fel­megy a függöny, tisztán tárhassuk mű­vészi mezítelenségeinket, a művészetbe vetett hitünket a közönség elé. Ezért áll a jövő évi színházi terveim között első he­­lyen Kerecsendi Kiss Márton első szín­darabja, amelyet az Új Magyar Színház kötött le.­­— Miről szól a darab? — Háromfelvonásos, egy díszletben, egy asztalosműhelyben játszódó, társa­dalmi színmű. A mag, a leányanya és a meddő asszony harca egy férfiért. Két nagy női és két nagy férfiszerep van benne. A leányanyát Szeleczky Zita, a meddő asszonyt Dayka Margit játsszák s az egyik férfiszerepet én alakítom. Kerecsendi Kiss Márton eddig szótalan hallgatta a szópárbajt. Most előtte tesz­­szük fel a kérdést: — Hisz ennek a kétszeresen .Alsó" da­rabnak sikerében? Páger úgy néz hirtelen ránk, mintha duellumra akarna hívni ezért a mon­datért. Azután elneveti magát, majd ösz­­szeráncolt homlokkal mondja: — Hogy hiszek-e benne? Nyolc hónapja foglalkozom vele. Ha nem hinnék benne, ezalatt már egy tucat filmet csinálhat­tam volna... Amikor elbúcsúzunk, mégegyszer, ösz­­szehúzott szemekkel megnéz bennünket, vájjon mit fognak ezek írni? Íme, meg­írtuk úgy, ahogy láttuk és hallottuk a haragos, harcos Páger Antalt. Kulcsár László Páger Bicskén, Kerecsendi Kiss Mártonnál

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék