Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-10-22 / 43. szám

VÉDÖBESZÉD, ELMONDJA: PELSÖCZY IRÉN — Igaz. A férjem úgy érezte, hogy na­gyon egyedül van. — Mondja meg őszintén, a színháznak szerepe van a válásban? — Nagyon sokban. — Megérte? Egy pillanatig riadtan hallgat és azután * mentegetőzve mondja. — Én nem érzem magam hibásnak. A férjemmel a legnagyobb békességben vál­tunk él, a legjobb barátok vagyunk. — Amikor elhatározta, hogy színésznő lesz, így képzelte el? Valóra váltak ál­mai? — Ez relativ. Még mindig egy álom­szerű állapotban élek, még mindig nem hiszem, hogy mindez igaz, ami velem van. A film válóraváltotta álmaimat. Hatodik filmemet forgatom és ma már tizenkettő­ezer pengőt kapok egy filmért. — Tyűha! És mit csinál ezzel a sok pénzzel, csak nem dorbézolja el? Nevet. — Dehogyis, most rendeztem be újra a lakásomat. — És a színház? Adós maradt az ál­mokkal? — Még nincs szerződésem. — Miért nem szerződött újra az trj Ma- Színházhoz? Hosszú csend. Majd halkan: — Háromszázhúsz pengőt kínáltak. Én ötszázat kértem. Olyan sok ez? Nem lehet mondani. Milyen szívbéli van még? — Nincsenek szívbéli pana­szaim, talán csak az, hogy az emberek szeretik bántani egy­mást, divatot csinálnak ebből. Közben a külföldről nemrég hazatért híres filmrendező-iró jön asztalunkhoz és kérdezős­ködik a „dorbézolás" felől. Pelsőczy „mártir-arccal” fel­teszi a lemezt: „Nem tehetek róla, esküszöm mindenre, nem volt semmi. . .” * ügy látszik, nekünk még­sem a „tiszta igazat” vallot­ta, — mert amint lapzártakor értesülünk — a rendőrbíróság 30 napi elzárásra és 3000 pengő pénzbüntetésre ítélte. Faragó Baba Néhány napilapban olvastuk, hogy sőczy Irént éjszakai csendháborítás dorbézolásért háromezer pengő pénzbün­tetésre ítélték. Háromezer pengő! Ez már jókora dor­bézolás lehetett — gondoltuk. A napok­ban azonban Pelsőczy nyilatkozott: ó nem dorbézolt. Mi az igazság, kérdeztük szabadon Pi­randello után. Legjobb, ha maga a „váa^L lőtt“ mondja el a tényállást. Ragyogó őszi napsütésben, egy duna­­parti kávéház terraszán találkoztunk a Bulgáriából néhány nappal ezelőtt haza­tért ifjú sztárral. A bulgáriai filmezés úgy látszik, jót tett neki. Kissé meghí­zott, ragyog és friss, simán hátrafésült hajával, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki dorbézolni szokott. A szája viszont i Joan Crawford-szerüre van festve és ka- 4 bát ját óriási vörösröka-gallér díszíti... Rögtön védőbeszédbe kezd: — Nem tehetek róla, esküszöm denre, nem volt semmi! Azon a bizonyos estén öten voltak lám, köztük egy házaspár és a Másnap reggel utaztam Szófiába, egy búcsúbeszélgetésre jöttünk össze, ittunk és talán egy üveg gint- A amelyben lakom, modern, a falai véko­nyak. Minden szó áthaUatszik egyik la­kásból a másikba. Lehet, hogy egy hangosabban beszélgettünk, de semmi­­esetre sem ,Ráborítottuk a csendet“. — Mi történt hát mégis azon estén? — Az egyik szomszéd úgy találta, hogy túlhangosak va­gyunk. Először cserepet dobott le az erkélyemre, majd egy kancsó vizet öntött le. Hát hallott Ilyet? — Ez tényleg túlzás, elég lett volna a cserép is. Folytatódik a személyes vé­dőbeszéd. — De különben sem va­gyok még jogerősen elítélve. Azután a bizonyos este után másnap háromezer pengőről szőlő büntetőparancsot kap­tam, ezt megfellebbeztem. — Reméljük a legjobbat. De más is hallottunk. Igaz, hogy válik? Illír, a will lull (Eschrr ídv.í *Pipi lesz az új szezonnak csillaga Ez volt első cikktémámnak anyaga. Riportomhoz a szerkesztő gratulált És Luisa Barzitänak titulált. S ami most jött, nem ióslá meg Pythia: Utálatos vetélytársnőm, Lívia így szólt hozzám, míg hálásan vigyorgott: »Köszönöm a rólam irt ézép riportotU FILM-SZWHAZ-:RODALOk Kiderült, hogy szerkesztőm a kis hamis Líviának cikket ígért ugyanis, De nem kellett róla sort sem impa. Csak a cím tett Pipi helyett Lívia.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék