Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)
1944-01-06 / 2. szám
Amikor Wagnert barátai unszolták, hogy írjon már valami könnyűt, »közeledjék a közönséghez«, Wagner nekifohászkodott és könnyű darabként, megírta a Trisztán és Izoldát. Valami ilyesféle történhetett most Máraival is. Jó, gondolhatta, most majd azt nyújtom a nyájas olvasónak, amit szeret: kémtörténetet. (Persze az is lehet, hogy Márai majd odaírja ennek a cikknek a margójára, mint egykor Arany János egy ilyen »azt gondolta az író« kezdetű mondat mellé »Gondolta a fene !«) A regény zúgó sodra nem a kémtörténetből kapja erejét, a feszültség, mely hatalmában tartja az olvasót, mint a koffein-injekció, nem onnan származik, hogy egy szép lány meg akarja kaparintani egy férfi »hadifontosságú« titkát. Mindez mégis szervesen beletartozik a történetbe és Márai eddigi legnagyobb regényírói bravúrja (most nem a mondanivalóra és nem is a mesére gondolok, hanem ami a regénynél ennél több : a szerkezetre, a kompozícióra), hogy a háború moraját és a lélek neszeit, népek foga csikorgását és két ember összecsapását úgy tudja keverni, egymásbafonni, összekuszálni és fölfejteni, hogy ismét a zene birodalmába kellene menni méltó hasonlatért. A regény meghökkentően kezdődik: a magasrangú állami tisztviselőhöz, a miniszter bizalmasához, aki éppen aznap tudja a titkot: kitör-e éjfélre a háború, beállít egy ismeretlen finn leány, aki szakasztott mása a férfi nagy és halott szerelmének. Az ember először a különös helyzettől bökken meg, azután a végzet fintoraitól, majd ahogy szélesedik a regény az élet és a szerelem kimondhatatlan titkától, minden Márai-regény alapmondanivalójától. Márai ezúttal is a hosszú, kettős monológok műfaját választja, hogy alakjaival elmondassa a legszebb magyar mondatokat, amelyeket ma leírnak és a legviaskodóbb gondolatokat, amelyeket ma regényben le mernek írni. Külön érdekessége a könyvnek, hogy »benne van« a mai színházfaló, espressóba járó, önmaga elől menekülő nagyvárosi élet is. 2. Nagy meglepetés Ambrózy Ágostonnak, a Baumgarten-díjas lírai költőnek első regénye, a „Tíz perc”. Azt, hogy tud írni, láttuk a verseiből, de most kiderül, hogy tud mesélni is, ízesen, bőven fölényesen adagolva édest és keserűt, szerelmet és szép stílust, jellemeket és figurákat ! Micsoda sablonos giccset kanyarított volna kevésbbé tehetséges író Frédinek, a Rezeda Kázmér-szerű gavallérnak és Loncinak, a kis kóristalánynak furcsa szerelméből . Ambrózy soha sem érzelgős, szeretettel és mégis fölényesen mozgatja alakjait és kitűnően mulattatja az olvasót. Ez az a könyv, amin a varrólány is derül és a »Magyar csillag« olvasója is élvezi. Ambrózy következő regényéig biztosan kinövi egy-két krúdygyufás modorosságát. Kérve kérem, második könyvénél ne engedje majd meg, hogy a kiadó olyan agybafőbedícsérő, émelygős, »csizmadia és kéjgáz« reklámszöveget nyomtasson a könyv hajtókájára, mint erre. 3. Az utóbbi esztendők legbűbájosabb könyve fekszik előttem. »Miniverné nagyságos asszony« a címe, Jan Struther írta. (Világhírű is lett vele.) Svájci lapokban olvastam, hogy a könyv filmváltozata »Mrs. Minivers címmel és Great Garsonnal a főszerepben olyan siker volt, mint annak idején az »Út a boldogság felé«. Hát ha csak tizedolyan jó volt, mint a könyv, megérdemelte ! Egy negyvenéves jómódú angol asszony életét rakosgatja össze apró mozaikokból egy halkszavú, de nagy írónő. A legegyszerűbb dolgokról beszél: meghívásról és lemondásról, új naptár vásárlásáról, arról, hogy nyaralni mennek, vagy arról, hogy a konyhában valami igen büdös — és közben olyan megfigyelései, olyan hasonlatai vannak, hogy az ember beleborzong és Kosztolányi legszebb sorai jutnak eszébe. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul Heltai Jenő csodálatos fordítása is. Az a gyanúm, hogy Miniverné nagyságos asszonynak magyarul szebb a stílusa, mint angolul... Az ember végigmosolyogja a könyvet, s amikor leteszi nem csak vidámabb lett, de bölcsebb is. KERESZTREJTVEMY VÍZSZINTESI 1. Ország 14. Egyforma betűk 15. Keresztnév I0. Fordított görög törzs 17. A 18. Simson körül borbélyt teendőt végzett II. Uralma «Athénné tette Firenzét« 21. Abc része 22. ... étai hülye 23. A régi Anglia helytartóinak ilyen méltóságuk volt 24. A Monte Christo tette híressé 25. Ris kacsa álmodik itt 26. Tiszta — németül 28. A Baleári szigetek egyike 31. Medve — latinul 32. Hires német hadikikötő 33. A háború fontos féme 34. Madár 36. Kisbéka 38. Pálya is lehet 40. Latinul űzök 41. Évszak végei 42. Sokat emlegetik szelencéjét 45. Fordított lánynév 47. Tenger — angolul 46. Elfut 52. A repülőgép hangja 54. Visszasántikál 55. Folyadék 57. Fontos!Tavágy 58. Énekesek 59. Íme 60. Tol társa 61. Hordókészitő 63. Posta része 65. Imádkozzatok — latinul 67. Szántóeszközöm 69. Becslés 7. Metszővonala 73. Fél ruha 74. Az ittlevő 75. Huszonöt pengő 76. Megnyugszanak a végzetben 81. Lent 33. Karok jelzője 84. összekószáltan 87. Paripa 88. Zenemű röv. FÜGGŐLEGES: 1. Jogi személy. Ez felelős az autóbuszbalesetekért 2. Francia utca 8. Udvari szellemű 4. Tó Hollandiában 5. Az ókor egyik legnagyobb alakja 6. Zeus kedvese 7. Isten mohamedán neve 8. Orosz fejedelem 9. Angol gróf 10. Tissza: kettőzött betű 11. Zsolnay-féle edénymáz 12. Fürdőhely 13. Leporoszkál 20. Veder — németül 23. Híres mocsár 27. SU 29. Kezemhez tenni 30. Vissza: a szabó 32. Lóramfigura 35. Szigetfény 37. Tér 39. Trója utolsó királya (fon.) 43. XL 44. Ami-Ami 46. Eks 48. Bt. — németül 50. Fordított tó 51. Szeme elé kerülő 53. Kosztümöt neveztek el róla 56. Némely kés 60. Lel 62. D 64. Most 66. Beája 68. Aladárka 69. Nagyenőrü erotikus madár 70. Kétfelé 7. Elek —falun 72. Kisbornya 73. Básáti puskáját 77. Alatta levő helyre 78. Háromszor — latinul 79. (A) mén 80. Négyzete a száz 81. Hanem része 82. Csen 85. L S 86. Nem egész agg Jan Struther ebben a legszebb angol irodalmi hagyományokat követi, Dickens és Thackeray nyomdokain jár. Thackeragnak most jelent meg Vas István új, élvezetes fordításában híres könyve a »Hiúság vására*. Ez az a mű, amelyről a gimnázium nyolcadik osztályában azt tanultuk, hogy ki világ legjobb reginge*. Ettől a legtöbb ember visszariad és soha életében kezébe sem veszi. Pedig nincsen a klasszikusok között még egy, amely ennyire mai, merész, derűs is gunyoros volna ! Úgy elszórakoztat, hogy az ember észre sem veszi, hogy remekművet olvas. 5. Napernyős kínai hölgy ül a tó partján és lábvizet vesz: ez a címlapja Margaret Mackay: »Virágzik a lótusz” c. regényének. A továbbiakban azután se lótuszról, se lábtisztálkodásról nincsen szó, hanem egy félvér leány és egy angol úr szerelméről. A könyv irodalomtörténeti nevezetesség: a szerelmi regények összes közhelyei fellelhetők benne. A történet egyébként becsületes bátorsággal érint egy komoly problémát és helyenkint érdekes is. Boldizsár Iván