Film Színház Irodalom, 1944. január-április (7. évfolyam, 1-16. szám)

1944-01-06 / 2. szám

Amikor Wagnert barátai unszolták, hogy írjon már valami könnyűt, »közeledjék a közönséghez«, Wagner nekifohászkodott és könnyű darabként, megírta a­­ Trisztán és Izoldát. Valami ilyesféle történhetett most Máraival is. Jó, gondolhatta, most majd azt nyújtom a nyájas olvasónak, amit szeret: kémtörténetet. (Persze az is lehet, hogy Márai majd odaírja ennek a cikknek a margójára, mint egykor Arany János egy ilyen »azt gondolta az író« kezdetű mondat mellé »Gondolta a fene !«) A regény zúgó sodra nem a kémtörténetből kapja erejét, a feszültség, mely hatalmában tartja az olvasót, mint a koffein-injekció, nem onnan származik, hogy egy szép lány meg akarja kaparintani egy férfi »hadifontosságú« titkát. Mindez mégis szervesen beletartozik a történetbe és Márai eddigi legnagyobb regény­írói bravúrja (most nem a mondanivalóra és nem is a mesére gondolok, hanem ami a regénynél ennél több : a szerkezetre, a kompo­zícióra), hogy a háború moraját és a lélek neszeit, népek foga csikorgását és két ember összecsapását úgy tudja keverni, egymásba­­fonni, összekuszálni és fölfejteni, hogy ismét a zene birodalmába kellene menni méltó hason­latért. A regény meghökkentően kezdődik: a magasrangú állami tisztviselőhöz, a miniszter bizalmasához, aki éppen aznap tudja a titkot: kitör-e éjfélre a háború, beállít egy ismeretlen finn leány, aki szakasztott mása a férfi nagy és halott szerelmének. Az ember először a külö­nös helyzettől bökken meg, azután a végzet fintoraitól, majd ahogy szélesedik a regény az élet és a szerelem kimondhatatlan titkától, minden Márai-regény alapmondanivalójától. Márai ezúttal is a hosszú, kettős monológok műfaját választja, hogy alakjaival elmondassa a legszebb magyar mondatokat, amelyeket ma leírnak és a legviaskodóbb gondolatokat, amelyeket ma regényben le mernek írni. Külön érdekessége a könyvnek, hogy »benne van« a mai színházfaló, espressóba járó, önmaga elől menekülő nagyvárosi élet is. 2. Nagy meglepetés Ambrózy Ágostonnak, a Baumgarten-díjas lírai költőnek első regénye, a „Tíz perc”. Azt, hogy tud írni, láttuk a versei­ből, de most kiderül, hogy tud mesélni is, ízesen, bőven fölényesen adagolva édest és keserűt, szerelmet és szép stílust, jellemeket és figurákat ! Micsoda sablonos giccset kanyarított volna kevésbbé tehetséges író Frédinek, a Rezeda Kázmér-szerű gavallérnak és Loncinak, a kis kóristalánynak furcsa szerelméből . Amb­rózy soha sem érzelgős, szeretettel és mégis fölényesen mozgatja alakjait és kitűnően mulat­tatja az olvasót. Ez az a könyv, amin a varró­lány is derül és a »Magyar csillag« olvasója is élvezi. Ambrózy következő regényéig biztosan kinövi egy-két krúdygyufás modorosságát. Kérve­ kérem, második könyvénél ne engedje majd meg, hogy a kiadó olyan agybafőbedícsérő, émelygős, »csizmadia és kéjgáz« reklámszöveget nyomtasson a könyv hajtókájára, mint erre. 3. Az utóbbi esztendők legbűbájosabb könyve fekszik előttem. »Miniverné nagyságos asszony« a címe, Jan Struther írta. (Világhírű is lett vele.) Svájci lapokban olvastam, hogy a könyv filmváltozata »Mrs. Minivers címmel és Great Garson­nal a főszerepben olyan siker volt, mint annak idején az »Út a boldogság felé«. Hát ha csak tizedolyan jó volt, mint a könyv, megérdemelte ! Egy negyvenéves jómódú angol asszony életét rakosgatja össze apró mozaikokból egy halkszavú, de nagy írónő. A legegyszerűbb dolgokról beszél: meghívásról és lemondásról, új naptár vásárlásáról, arról, hogy nyaralni mennek, vagy arról, hogy a konyhában valami igen büdös — és közben olyan megfigyelései, olyan hasonlatai vannak, hogy az ember bele­­borzong és Kosztolányi legszebb sorai jutnak eszébe. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul Heltai Jenő csodálatos fordítása is. Az a gyanúm, hogy Miniverné nagyságos asszonynak magyarul szebb a stílusa, mint angolul... Az ember végigmosolyogja a könyvet, s amikor leteszi nem csak vidámabb lett, de bölcsebb is. K­ERESZTREJTVEMY VÍZSZINTESI 1. Ország 14. Egyforma betűk 15. Keresztnév I0. Fordított görög törzs 17.­­ A 18. Simson körül bor­bélyt teendőt vég­zett II. Uralma «Athénné tette Firenzét« 21. Abc része 22. ... éta­i hülye 23. A régi Anglia helytartóinak ilyen méltóságuk volt 24. A Monte Christo tette híressé 25. Ris kacsa álmo­dik itt 26. Tiszta — németül 28. A Baleári szigetek egyike 31. Medve — latinul 32. Hires német hadi­kikötő 33. A háború fontos fém­e 34. Madár 36. Kisbéka 38. Pálya is lehet 40. Latinul űzök 41. Évszak végei 42. Sokat emlegetik szelencéjét 45. Fordított lánynév 47. Tenger — angolul 46. Elfut 52. A repülőgép hangja 54. Visszasántikál 55. Folyadék 57. Fontos­­!Ta­vágy 58. Énekesek 59. Íme 60. Tol társa 61. Hordókészitő 63. Posta része 65. Imádkozzatok — latinul 67. Szántóeszközöm 69. Becslés 7. Metszővonala 73. Fél ruha 74. Az ittlevő 75. Huszonöt pengő 76. Megnyugszanak a végzetben 81. Lent 33. Karok jelzője 84. össze­kószál­tan 87. Paripa 88. Zenemű röv. FÜGGŐLEGES: 1. Jogi személy. Ez felelős az autóbusz­­balesetekért 2. Francia utca 8. Udvari szellemű 4. Tó Hollandiában 5. Az ókor egyik leg­nagyobb alakja 6. Zeus kedvese 7. Isten mohamedán neve 8. Orosz fejedelem 9. Angol gróf 10. Tissza: kettőzött betű 11. Zsolnay-féle edény­máz­­ 12. Fürdőhely 13. Leporoszkál 20. Veder — németül 23. Híres mocsár 27. S­U 29. Kezemhez tenni 30. Vissza: a szabó 32. Lóramfigura 35. Szigetfény 37. Tér 39. Trója utolsó királya (fon.) 43. X­L 44. Ami-Ami 46. Eks 48. Bt. — németül 50. Fordított tó 51. Szeme elé kerülő 53. Kosztümöt neveztek el róla 56. Némely kés 60. Lel 62. D 64. Most 66. Beája 68. Aladárka 69. Nagyenőrü erotikus madár 70. Kétfelé 7. Elek —­falun 72. Kisbornya 73. Básáti puskáját 77. Alatta levő helyre 78. Háromszor — lati­nul 79. (A) mén 80. Négyzete a száz 81. Hanem része 82. Csen 85. L S 86. Nem egész agg Jan Struther ebben a legszebb angol irodalmi hagyományokat követi, Dickens és Thackeray nyomdokain jár. Thackeragnak most jelent meg Vas István új, élvezetes fordításában híres könyve a »Hiúság vására*. Ez az a mű, amelyről a gimnázium nyolcadik osztályában azt tanultuk, hogy ki világ legjobb reginge*. Ettől a legtöbb ember visszariad és soha életé­ben kezébe sem veszi. Pedig nincsen a klasszi­kusok között még egy, amely ennyire mai, merész, derűs is gunyoros volna ! Úgy elszóra­koztat, hogy az ember észre sem veszi, hogy remekművet olvas. 5. Napernyős kínai hölgy ül a tó partján és lábvizet vesz: ez a címlapja Margaret Mackay: »Virágzik a lótusz” c. regényének. A továbbiak­ban azután se lótuszról, se lábtisztálkodásról nincsen szó, hanem egy félvér leány és egy angol úr szerelméről. A könyv irodalomtörténeti nevezetesség: a szerelmi regények összes köz­helyei fellelhetők benne. A történet egyébként becsületes bátorsággal érint egy komoly prob­lémát és helyenkint érdekes is. Boldizsár Iván

Next