Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-05-17 / 1. szám
— Hatvan évvel ezelőtt szerkesztettem életem első színházi újságját, a „Magyar Figaro“-t. Akkoriban az volt a legfőbb törekvésünk, hogy miközben mulattatjuk az olvasót, népszerűsítsük a színházat. Azóta rájöttem arra, hogy a színházi újságnak más fontos feladata is van. Például az, hogy a fiatal színpadi íróval is törődjön. A kezdő drámaíró csak úgy fejlődik, ha darabját nem a fiókjának írja, hanem a színpadon látja megelevenedni. A tehetséget a bukás joga is megilleti, a balsikerből is okul. A kritikusnak pedig nem az a dolga, hogy a fiatal írót, ha nem ír rögtön remekművet, fensőségesen ledorongolja, hanem, ha tehetséget lát felcsillanni benne, pártfogolja, oktassa és felvilágosítsa, kedvét és önbizalmát serkentse. A színházi újságnak legyen szíve ahhoz, hogy új tehetségeket fedezzen fel és egyengesse út / v jukat. Sikerük akkor a lap sikere is lesz.— örülök, hogy végre itt az új színházi lap, mert ha jól szerkesztik és jól írják, akkor a színészek és a közönség kapcsolatát nagyon elmélyíthetik. A színház minden új bemutatóval kapcsolatban új művészi kérdésekkel kerül szembe, s ha jó és változatos a műsora, akkor a színészek is az új szereppel, új és új megoldatlan feladatokkal vívnak élet-halálharcot. Azt hiszem, ha a közönség belepillant ennek a harcnak valóban művészi kulisszatitkaiba, akkor bensőségesebben együtt érez a színésszel. A színész régi vágya, hogy ilyen nemes módon, feladataik és nehézségeik megismer fí ' / / tetésével váljon népszerűvé. (/ / ' - - ' — Mint tapasztalt, régi énekes —és színházi publikum is! — tisztelem a termékeny tradíciót, a haladó hagyományt, de most arra szeretném kérni az új szerkesztőket, hogy szakítsanak a színházi lapok egyik terméketlen és egyáltalában nem haladó hagyományával. Ne higgyék, hogy csupán az éber hírszolgálat, az egyébként nagyon szükséges riportázs és a kedves, olykor bohó intimpistáskodás érdekli az olvasót. Vessék rá magukat arra, ami lapjainkból teljesen hiányzik: a jóakaratú kritikára. Nem kívánom én, hogy hétről hétre bírálatokkal töltsék meg az újságot! De akad minden héten egy-egy izgalmasan érdekes „beállás“, amikor valaki hirtelen átvesz és először alakít egy szerepet. Írjanak erről, méltassák a művész testet-lelket // ,/ emésztő munkáját és segítsék ezzel a közönséget is, es !//) ' hogy ítélőképessége fejlődjék! íj ( — Hogy mit várunk, mi muzsikusok, az új színházi laptól? Először is, hogy ablakot nyisson olvasói számára az egész világ művészi életére. Másodszor pedig, hogy amolyan kegyes csalással hitesse el az olvasóval, hogy szórakozás, játék és mulatság az, ami valójában a legkomolyabb dolog a világon: a színház és a zene. — Szívből kívánom, hogy ezt a kettős feladatot teljes sikerrel oldják meg. Ha ez így lesz, akkor a lap mindnyájunk örömére nagy és fontos missziót teljesít a magyar közönség nevelésében. A nyilvánosságot oly nagyon megérdemlő mai zenénk, talán a „Film, Színház, Muzsika” révén közelebb kerül ahhoz a nagyközönséghez, amelyet annyira keres és amelyet máig sem tudott még er , teljességgel meghódítani. ”