Film Színház Muzsika, 1957. május-július (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-05-17 / 1. szám

— Hatvan évvel ezelőtt szerkesztettem életem első szín­házi újságját, a „Magyar Figaro“-t. Akkoriban az volt a leg­főbb törekvésünk, hogy miközben mulattatjuk az olvasót, nép­szerűsítsük a színházat. Azóta rájöttem arra, hogy a színházi újságnak más fontos feladata is van. Például az, hogy a fiatal színpadi íróval is törődjön. A kezdő drámaíró csak úgy fejlő­dik, ha darabját nem a fiókjának írja, hanem a színpadon látja megelevenedni. A tehetséget a bukás joga is megilleti, a balsikerből is okul. A kritikusnak pedig nem az a dolga, hogy a fiatal írót, ha nem ír rögtön remekművet, fensőségesen ledorongolja, hanem, ha tehetséget lát felcsillanni benne, pártfogolja, oktassa és felvilágosítsa, kedvét és önbizalmát serkentse. A színházi újságnak legyen szíve ahhoz, hogy új tehetségeket fedezzen fel és egyengesse út­ /­ v jukat. Sikerük akkor a lap sikere is lesz.­­— örülök, hogy végre itt az új színházi lap, mert ha jól szerkesztik és jól írják, akkor a színészek és a közönség kapcsolatát nagyon elmélyíthetik. A színház minden új bemu­tatóval kapcsolatban új művészi kérdésekkel kerül szembe, s ha jó és változatos a műsora, akkor a színészek is az új szereppel, új és új megoldatlan feladatokkal vívnak élet-halál­­harcot. Azt hiszem, ha a közönség belepillant ennek a harcnak valóban művészi kulisszatitkaiba, akkor bensőségesebben együtt érez a színésszel. A színész régi vágya, hogy ilyen nemes módon, feladataik és nehézségeik megismer­ fí ' / / tetésével váljon népszerűvé. (/ / ' - - ' — Mint tapasztalt, régi énekes —és színházi publikum is! — tisztelem a termékeny tradíciót, a haladó hagyományt­, de most arra szeretném kérni az új szerkesztőket, hogy szakítsanak a színházi lapok egyik terméketlen és egyáltalában nem haladó hagyományával. Ne higgyék, hogy csupán az éber hírszolgálat, az egyébként nagyon szükséges riportázs és a kedves, olykor bohó intimpistáskodás érdekli az olvasót. Vessék rá magukat arra, ami lapjaink­ból teljesen hiányzik: a jóakaratú kritikára. Nem kívánom én, hogy hétről hétre bí­rálatokkal töltsék meg az újságot! De akad minden héten egy-egy izgalmasan érdekes „beállás“, amikor valaki hirtelen átvesz és először alakít egy szerepet. Írjanak erről, méltassák a művész testet-lelket // ,/ emésztő munkáját és segítsék ezzel a közönséget is, es !//) ' hogy ítélőképessége fejlődjék! íj ( — Hogy mit várunk, mi muzsikusok, az új színházi lap­tól? Először is, hogy ablakot nyisson olvasói számára az egész világ művészi életére. Másodszor pedig, hogy amolyan kegyes csalással hitesse el az olvasóval, hogy szórakozás, játék és mulatság az, ami valójában a legkomolyabb dolog a világon: a színház és a zene. — Szívből kívánom, hogy ezt a kettős feladatot teljes sikerrel oldják meg. Ha ez így lesz, akkor a lap mindnyájunk örömére nagy és fontos missziót teljesít a magyar közönség nevelésében. A nyilvánosságot oly nagyon megérdemlő mai zenénk, talán a „Film, Színház, Muzsika” révén közelebb kerül ahhoz a nagyközönséghez, amelyet annyira keres és amelyet máig sem tudott még er , teljességgel meghódítani. ”

Next