Film Színház Muzsika, 1957. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)

1957-07-05 / 8. szám

SIMOR ERZSI és KOMLÓS JUCI a József Attila Szín­házhoz szerződött. Simor Er­zsi az elmúlt színházi évad­ban a debreceni Csokonai Színháznak, Komlós Juci a Néphadsereg Színházának volt a tagja. VÉGET ÉRT A TANÉV a színiakadémián és ebből az alkalomból emlékezzünk meg a félszázaddal ezelőtt — 1907-ben — végzett osztályról. Akkor vizsgázót!; Kosztolá­­nyiné Harmos Dona, Gellérrt Lajos, Herczeg Jenő, Abonyi Tivadar, Garamszeghy Sán­dor, Iványi Irén Gálosi Zol­tán, (később ismert kolozs­vári színész), valamint Ba­lassa Imre író és dramaturg, aki az első rendezői diplomát kapta. Diplomáikat Váradi Antal igazgató, továbbá a kö­vetkezők írták alá: Újházi Ede, Gál Gyula, Csillag Te­réz,­ Császár Imre, Hegedűs Gyula, Molnár László és Lip­­pich Elek műtörténész, mint miniszteri biztos. — A Jubi­láló osztály tagjai most az aranydiploma várományosai! * EZ ÉV ŐSZÉTŐL KEZDVE új színházterem áll a nagy­­közönség és az egyetemi if­júság szolgálatában. A Pesti Barnabás utca 1. szám alatt nyílik meg az Egyetem Szín­ház. A színház termének akusztikája kitűnő, külseje ünnepélyes, berendezése kor­szerű, ötszáztizenkét néző be­fogadására alkalmas. Az 1957—58-as évadban közösen használja a Budapesti Hang­­versenyiroda és az egyetemi ifjúság. BLANÁR GYÖRGY és For­­ray Gábor fiatal szcenikusok több új színpadképet tervez­tek a vidéki szabadtéri elő­adások céljaira. Blanár a kö­vetkezőket mondja: „Arra törekedtünk, hogy a díszle­tek technikailag variálhatók legyenek, a helyi színpadi adottságok (háttér) szerint is. E díszleteket széles színpad­ra­­ (tizennégy-húsz méter) terveztük”. SZÁZADSZOR JÁTSZOTTA a Faluszínház együttese Gombos Imre: „A csóknak próbája” című történelmi vígjátékot. A jubileumi elő­adást Albertirsán tartották. A HONVÉD MŰVÉSZ­­EGYÜTTES ÚJ MŰSORA. „Szerelem szárnyán” cím­mel új műsort mutatott be a Honvéd Művészegyüt­tes a Központi Tisztiház nyári helyiségében. Kö­ves Ernő Ízes, konferá­­lásában színvonalas összekö­tőszöveg fogta egybe a sze­rencsés kézzel kiválogatott ének-, zene-, versszámokból álló esztrádműsort. P­e 11 é­s Júlia Lehár-ár­iákban, D­é­­r­y Pál két opera-ária elő­adásában, Lakos Mária a „Csínom Palkó” kettősé­ben, Márkus Éva pedig hegedűszámokban mutatta meg, hogy az együttes szó­­lista­­járdájától sokat várha­tunk még. A basszista To­ro­c­z­k­ó­­ Tihamér szí­­nészileg is szépen formálta meg számait. Kevésbé szín­vonalas teljesítményt nyújtot­tak a szavalóművészek. A Császár — Groll pár­nál viszont aligha hallani ná­lunk ma virtuózabb, felké­szültebb harmoni­ka-kettest. * ZENEI OKTATÓ­FILMEK készülnek ! Ádám Jenő „A dallam vándorlása a zene­karban" című ismeretterjesz­tő előadását filmre vitték. A film tizenöt perces. Préda Ti­bor rendezte. * „RÉGI FILMEK ALBUMA’’ címmel színes műsorszám hangzott el a minap a rádió­ban. Lajta Andor és Sólymo­si Ottó állította össze. Mikor folytatják?* ROSTAND: „Sasfiók” című műve június 23-án került színre ötvenedszer a Petőfi Színházban, Vészi Endre: „Fekete bárány” című szín­darabját pedig 29-én játsz­­szák huszonötödször a Jókai Színházban. Ötszázadszor játszotta a Ma­gyar Játékszín Szigeti Jó­zsef: „A vén bakancsos és fia a huszár” című népszín­művét, amelynek ősbemuta­tója 100 évvel ezelőtt volt a Nemzeti Színházban. A ket­tős jubileum humoros párja: Bán Erzsi és Kiss László. Pálos István bonvivánt a Fővárosi Operett Színház tag­jai sorába szerződtette. Hhich­ ek - ÉRTÉKES szÁfL tmháf és Ferencsik János diri­gálása tette vonzóvá a Magyar Állami Hangver­senyzenekar hétfői hang­versenyét A műsort megnyitó C- dúr szimfónia Haydn érett, tartalom és forma egységében klasszikus mintájú párizsi szimfó­niái közül méltán vált hí­ressé. Nemcsak nevezetes „medvetáncoltató ’ utolsó tétele, hanem az egész mű kitisztult egyszerűsége, frissesége, összefogottsá­ga miatt is. Az előadás­ban az első és utolsó té­tel volt leginkább meg­győző. Mozart Esz-dur sinfonia concertante-jának lebegő, látszólag könnyed, szár­nyaló dallamai a lélek mélyéről fakadnak, egy sokat szenvedő ember szívének titkaiba en­gednek bepillantani. Tát­rai Vilmos daloló he­gedűje és Iványi Jó­zsef mélyhegedű-szólója e vallomás sok szépségét tárta föl előttünk — de adósunk is maradt. A hangversenyt lezáró Jupiter szimfónia, a mo­zarti hangszeres művészet „égbe nyúló csúcsa" vé­gül a tőlük megszokott magas művészi színvona­lon egyesítette a zenekar és a vezénylő Ferencsik János muzsikáló kedvét. (*•) Hírek

Next