Film Színház Muzsika, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-15 / 3. szám
KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ Az író példája Nem érdemeit akarom itt előszámlálni, pályafutását méltatni, nem sorolom fel irodalmi, közéleti tetteit, sikereit, harcait, csupán egyetlen egy mozzanatra szeretném nagy hangsúllyal ráirányítani a közfigyelmet. Megvallom, számomra imponálóbb minden életrajzi adatnál Kruczkowski hallatlan küzdelme, szívóssága, következetessége, amellyel a lengyel társadalom egyik legnagyobb problémáját, amely a világ s a mai kor társadalmi történeti problémája is, a német kérdést, a fasizmus elleni harcot megpróbálja műveiben kifejezni. Másként de újra és újra ott izzik a probléma a felszabadulás után írt drámáiban. Első műve, a Bosszú, ezt közelítette már, a Németek című drámája 1949- ben közvetlenebbül tárgyalja ezt a kérdést, s nemzetközileg is nagy sikert aratott. Ebben a művében még az áll a középpontban, hogyan válhatott a nácik bűneinek részesévé a nagykultúráiú német nép. De mint e legutóbbi műve, A szabadság első napja is igazolja, erről a kérdésről legújabb drámájával is vall, olyan őszintén, mintha személyes ügyről szólna. Tudja, bár a fasizmust legyőzték, s a népek nem engedik feltámasztani, de imponáló és tiszteletreméltó írói erőfeszítés újra és újra szólni róla, mert az eszmélkedés, a fasizmus lényegének megértése a korunk parancsa, sok mindent jobban értünk, ha ebben a kérdésben tisztán látunk. Morál és kompozíció Leon Kruczkowski magasabbrendű, tisztult emberi morált hirdet ebben a darabjában. Mondanivalójának hordozója elsősorban Jan, a drótsövény mögül kiszabadult lengyel tiszt, ez a tiszta, vívódó ember, aki átélte a háborút, a lágeréletet, de aki ebben a szörnyű meghurcoltatásban csak emberibb emberré válik. Az első gondolata: tenni kell valamit, ami emberré tesz bennünket újra, amivel meg tudjuk érezni, mit is jelent számunkra ez a szó: szabadság. Emelkedett erkölcsű, mélyebben érző ember ő már, mint a többiek, akik ebben a drámai hierarchiában mellette helyezkednek el. Pawel csak élni akar, szeretni, Michael csak a nyugalmát keresi, Hieronim a láger élményét építgeti tovább. Mindegyik más módon éli át az első szabad órák mámoros pillanatait s ezzel tudja őket az író kitűnően egyéníteni. Igen, már az első napon vizsga elé kerül ez a társaság, találkoznak az idegein, kihalt városkában egy német családdal, a németekkel, s ez a találkozás újból vízválasztó lesz. Itt vallanak arról, kit vezet a primitív boszszú gondolata, kit az igazi, őszinte történelem előtti felelősség. A harmadik felvonás a mű legjobb, legdrámaibb, legérdekesebb része. Itt harsog legtisztábban Kruczkowski gondolata: a humanizmus parancsa kötelez, de a fasisztákkal szemben nincs és nem le- Anzelm megérkezése (Jan — Kálmán György, Michael — Szirtes Ádám, Anzelm — Suka Sándor)