Film Színház Muzsika, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 3. szám

férfikéz, melyet Cabiria átszellemült mosollyal az arcához szorít, nem sokkal később gyilkosságra görcsö­­södik. A férfi, aki boldogságot és tisztaságot hazudott a megtaposott olasz utcalánynak, nemsokára rabolni és ölni készül. Nézzük a képet: a férfi arca olyan, mint bármelyik más férfié, a lány lehunyja szemét s íme, lehunyt szemmel is moso­lyog. Mosolyog, mert életet és tisztaságot álmodik. De az álmából hamarosan felébreszti valami. Bűn. Bűnözés? Egy gazember me­rénylete? Nemcsak az. Cabiria nem mondja ki, de a film elmondja: egy elvadult tár­sadalmi morál gyilkolja meg újra és újra­­az utcalány álmait. A fám pereg, a gyilkolásra felemelkedő kéz valahogy mégis visszahullik s vem el, csak rabol. Pénzt? Azt is, s az álmokat is. Cabiria egyedül indul el. Éjszaka van, megverve, s élve ugyan, de mégis meg­ölve, megy kifelé az erdőn keresztül, vi­dám dalt énekelnek fiúk és lányok, körül­táncolják Cabiriát s lassan-lassan azt érez­zük: a lány arcára újra visszatér az élet. Kezdi elölről. S újra elbukik, bizonyára. De erről már nem beszél Fellini csodálatos filmje, a Cabiria éjszakái. A nézőtéren kigyúlnak a lények, a pesti mozi közönsége egy pillanatra még me­redten néz a filmvászonra, aztán elindul kifelé. Nyomasztó lidérc maradt utána a széksorok között. A néző kilép a pesti utcára, a Semmelweis utcából elindul a villamos vagy az autóbusz felé. Tél van, hideg csikorog. Zajlik a nagyvárosi forga­tag. Beszél az élet. A néző gondolatai kava­rognak, most még nem fogalmaz ponto­san, de azért érzi a művészet erejét, mely egy sivár és reménytelen életformát tár fel a film vásznán, nemcsak szánalmat érez a kis utcalány iránt, hanem amikor fellép a villamos lépcsőjére, vagy gyalog megy tovább a Kossuth Lajos utcában, nem szavakkal s tán nem is pontos gon­dolatokkal, csak érzésekkel érzi: jól esik a nagyvárosi zaj, jól esik hallani az élet zúgását, jó tudni, hogy nálunk az álmok reálisan megvalósulhatnak s csalódások után, gondok közepette is jó­l élni. (d.­­ )

Next