Film Színház Muzsika, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1960-10-14 / 42. szám
teljesítményével elégedettek lehettünk, a szólistákéval kevésbé. Szigorú mértékkel mérve, nem találtunk minden tekintetben kielégítő alakítást Leginkább még Tiszay Magda oldotta meg legjobban feladatát. Másik észrevételünk, hogy ehhez a maradandó, mély mondanivalóid muzsikához hovatovább méltatlan az ötletekben, játékban, díszletekben egyre szürkülő színpadi keret. A Székely fonó is megérett már a felújításra. Szombaton Horusitzky Zoltán háromfelvonásos történelmi tragédiája, a Báthory Zsigmond hangzott fel, Lukács Miklós vezényletével. E mű jelenleg a legfrissebb magyar opera-újdonság: az 1959/60-as évad végén került bemutatásra. E bemutató kettős jelentőségéről hadd mondjunk most annyit, hogy számos színpadi tapasztalattal tette gazdagabbá a szerzőt , és sok szép zeneszámmal ajándékozta meg a közönséget. Más kérdés, hogy e szélesen felvázolt, hatásos nagyjelenetek inkább külön-külön, mint dramaturgiai összefüggésükben ragadják magukkal a hallgatót. — Ezen az estén az előadói teljesítmények is meglehetősen egyenetleneknek bizonyultak. Hadd emeljük ki a szólisták sorából mindenekelőtt Orosz Júliát (Krisztiema), mellette még Faragó Andrást (Carillo), egyes helyeken Tiszay Magdát (Kendi Mária), Külkey Lászlót (féleszű koldus) és Radnay Györgyöt. (Székely Balázs). Az ünnepi ciklus záróelőadásán Komor Vilmos dirigálta Erkel Bánk bánját. Színvonalas előadás volt — talán nem mindenben kifogástalan, de sok szép, igazi művészi pillanattal. Melinda szerepét Osváth Júlia, a királynőét Délig Rózsi alakította. A címszerepben a betegnek látszó Joviczky József mégis megajándékozta néhány szép pillanattal a közönséget. Petur alakítója Fodor János, Tiborné Radnay György, n. Endréé Reményi Sándor volt. Befejezésül hadd mondjuk el: őszintén helyeseljük, hogy az Operaház olyan nagy feladatokat vállal, olyan nagy igényeket tűz maga elé, mint a Magyar Ünnepi Hetek rendezése volt. Hisszük, hogy a nagy igények — ott is, ahol eddig még nem került rá sor — előbb-utóbb megérlelik a nagy tetteket. Bónis Ferenc DELLY BÖZSI annak idején Santuzzával indult az operaszínpadon; visszatérése a verista opera egyik jellegzetes nőalakjához olyan alkalom volt, amely sokoldalúságára vetett fényt. Ezúttal a dráma, a drámai kicsengés fontossága volt itt az elsődleges tényező. Delly Santuzzáját egy heves délolasz életdráma sodrában követhettük végig, partnereivel Király Sándorral, Tóth Lajossal, Garancsy Mártával, Gombos Évával együtt. Komor Vámos nem csak erővel, dinamizmussal, hanem a részletek lírai árnyalatait is sejtető zenekari festéssel szólaltatta meg Mascagnit. Még inkább illik ez a megállapítás Leoncavallo-értelmezésére, a Bajazzókban. Ennek a másik, igen népszerű dalműnek főbb szerepeiben Birkás Liliánt, Laczó Istvánt, Radnay Györgyöt, Reményi Sándort és Kishegyi Árpádot hallottuk. (5. 1.) A MAGYAR MŰVEK Ünnepi Hetében Hajdú Mihály „Kádár Kata" című balladaoperája a magyar dalműirodalom legfrissebb terméséhez tartozó alkotások egyik reprezentánsa volt. A mű rövid idő alatt meggyökerezett a repertoárban, a közönség szívesen fogadta, és szívesen fogadja ma is. Értékes tulajdonságok jele ez, — nem érintve most a „műfaji tisztázatlanságot” —, s a szerzett tapasztalatok kétségkívül új művekre, esetleg újabb utak keresésére ösztönzik a komponistát. Operaházunk jó előadást biztosított a Hajdú-alkotásnak a főszereplők: Sándor Judit és Kövecses Béla mellett Tiszay Magda drámai anyafigurája és Katona Lajos figyelmet érdemlő öreg pásztora járult hozzá a sikerhez. Kórody András vezényelt. (sz) A Magyar Művek Ünnepi Hetén nagy sikert aratott Szabó Ferenc „Ludas Matyi” című tánckölteménye is. A képen: jelenet az I. felvonásból (Jármay felv.)