Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-22 / 38. szám
gyaláztatást és a kétségbeesést. Az angyali Rocco mégis feláldozza magát ördögi bátyjáért. Semmivel sem gyengébb Simonénál, de nem mer boldog lenni annak boldogtalansága árán. Visconti nem áll be az effajta jóság apostolának, nem hisz az ilyen megváltásban. Mit ér a világ az olyan kegyes áldozattal és lemondással, amely szabad boldogulást enged a gonosznak? Ennek az ártatlanok vére adja meg az árát. Nadia megöletéséért Rocco is felelős. Egy úton botorkál Krisztus és Antikriszgyalát. A színjátszás legnemesebb realista eszközeivel jár meg szinte jelképes érvényű utat ez a lány, aki tizenhároméves korában adta oda magát egy jogásznak, hogy éjszakánként kinyújtózhassék az ágyban. Itt fából ki előttünk a mocsárból, s itt süllyed vissza ismét. És elbukása mégis a tisztaságvágy megdicsőülése. A többi színész is , kiváló: Max Cartier (Ciro), Spiros Focas (Vincenzo), Suzy Delair (Luisa), Katina Paxinon (Rosario) valamennyien. Giuseppe Rotunno fénykép Színiépz remeklések Amit Visconti a film felépítésében nem tudott hiánytalanul valóra váltani, mesterien keresztülvitte a színészi játékvezetésben. A főszereplők szinte minden jelenetben szereplelkük teljességét adják. S habár oly végletes is a szerepük, mint Simone alakjában Renato Salvatorinak és Roccoéban Alain Delonnak, differenciált indulati skálán játszanak. Kivételesen nagy színészi mű Annie Girardoté, aki Nadiát játssza, a romlás és a tisztaság e két arcú nnpezése szintén mestermunka, és Nino Rota dallammotívumai távolabbi visszacsengést is adnak a jelenetek hangulatának. A magyar szinkronművészek nagy feladatot oldottak meg változékony színvonalon, tus... Hóra, JÖVŐ. . . Hazug és megbékító illúziók ködébe ront be Visconti e művével. Van azért illúzió, amellyel szemben felenged, mutatja az a megértő mozzanat, amikor a Rocco-fiúk úgy ébrednek a hajnali s úgy készülnek anyjuk vezérletével a nagy napra, mintha valami csodás birodalom meghódítására indulnának Visconti eszméje a haladásé, ha itt-ott rá is veti árnyékát az egzisztencializmus, túlhajtott reménytelenségével és időtlen gyötrődéseivel. De hiszen ez is az adott világ sajátja. Egészében ez a film egy nagy művész kifelé mutató manifesztuma és jeladása a társadalmi igaztalanságok sötétjéből és útvesztőiből. Miután Simone megölte Hadiát és a két testvér összeborulva zokog semmibehullt életük felett, Visconti elfordítja róluk tekintetét és a fiatalabb Ciro szavaira figyel: - Dolgozni, tenni kell. Nem beletörődni! S amikor a kis Lucát, a legkisebb fivért Simone magához akarja vonni, mert utolsó mentsvárat érez benne, Ciro elhúzza a gyereket Simone öleléséből. És Luca végülis Ciro józan életcéljára és szavára hallgat. Visconti segít felperzselni a múltat és a józan jövőt választani. A. Sas György Rocco azt bizonygatja Cirónak, hogy Simone-ban bízni kell (Max Cartier és Alain Delon) Simone a szakadék mélyén (Renato Salvatori és Roger Hannn) 11