Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-27 / 43. szám
János rendező „fedezte fel” a nyáron. Új hangot keresett Girardot számára, új, még ismeretlen hangot, hogy a néző ne kényszerüljön valaki másra, valamelyik közismert magyar színésznőre gondolni. Egy új hang a Pannóniában legalább annyit jelent, mint egy új arc a Hunniában ... De én inkább az előbbi kijelentésébe kapaszkodom bele. — Mit köszönhet Girardot-nak? — Az egyszerűséget. De nem is sejtené, hogy mi van emögött az egyszerűség mögött, mennyi energia! Együttélve Girardot játékával, éreztem először igazán, hogy milyen nagy színészi erőfeszítés eredménye az egyszerűség. Megérintett Visconti rendező zsenialitása is, hiszen Girardot mozdulatai, szavai mögött a rendezői elgondolást kerestem. Engedelmes anyagként bánhatott Visconti Girardot-val, felfedezhető volt, hogy Visconti színpadon már több darabban rendezte a színésznőt. Én minden fiatal színész számára gondoskodnék egy ilyen szinkronszerepről, ez rávezetné őket is, mint engem, egy kimagasló alakítás nagyon figyelmes és odaadó elemzésére, felnyitná a gátakat még fel nem szabadított érzéseik előtt, s felgyújtana szívükben eddig alig tudott élményeket és emlékeket. És olyan partnerekkel együtt „játszani”, mint Alain Delon és Renato Salvatori, erre is ritkán van alkalom. Az ő közelségükben nem lehet semmit egyszerűen leutánozni, ott minden lelkiállapotot igaz módon és eredeti mélységében kell átélni. A film nagy jelenetében, amikor Simone Nadiát Riacco szeme láttára megbecstelenítette, nekem zokognom kellett. A puszta hangutánzás csak disszonanciát eredményezhetett. Én valóban zokogtam. Még órákkal a felvétel után is. — Küzdelmes eljutni ehhez az érzelmi feloldódáshoz? — Nagyon. Pedig azt gondolhatnák sokan, hogy könnyű felérni hanggal egy már megalkotott színészi teljesítményhez, hiszen támpontul szolgál a látható játék s az eredeti hang. S ehelyett mit éltem én át? Először az elfogódottság és a csodálat uralkodott a hangomon. Aztán a dac, ezt én is tudom úgy, mint ott, a vetítővásznon az a színésznő. Nem tudtam. Végül segített az alázat, a felelősség, a mindennapos szorongás, amellyel a felvételekről hazamentem: holnap megint találkozom vele, mi lesz, ha csak egy jottányit is lerontom ennek a nőnek a színészi nagyságát... Ezért legfeljebb csak a fele a valóságnak, hogy egy színésznő megtalálta a hangjának tökéletes „alteregóját”. Több kellett a sikerhez. Teljes odaadás, figyelem, átélés. És alázat. (Sas) Premierre készül az Ujúsági Színpad Az Irodalmi Színpad helyiségében márciusban mutatkozott be az Ifjúsági Kísérleti Színpad. Az együttes most újabb premierre készül. — Ez alkalommal is új szerzőt avatunk. Erdélyi Lukács személyében — mondja Petrik József, az előadás rendezője. — A darab címe: „Későn”. Ez a dráma is mai témájú, a még meglevő előítéletekkel, a cigánykérdéssel foglalkozik. Arról szól, hogy ezek az egykor sok megaláztatás közt élő emberek hogyan illeszkednek be korunk társadalmába. A próbákat éjszaka tartjuk, a népes szereplőgárdából Labancz Borbála, Avar István, Szénási Ernő, Daries János és Tándor Lajos nevét szeretném elsősorban megemlíteni. — Blankát, a cigánylányból lett tanítónőt alakítom — mondja Labancz Borbála. — Érdekes, izgalmas színészi feladatnak ígérkezik, nagy lelkesedéssel készülök rá. A bemutatóra november elején kerül sor. * Képünkön a „Későn” olvasópróbája az Ifjúsági Kísérleti Színpadon