Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-19 / 3. szám
HALÁSZ LÁSZLÓ, a New York City Center Opera első karmestere vezényelte a Turandotot január 10-én az Állami Operaháziban. Jó három évtizede idegenbe szakadt hazánkfia Prága, Bécs, Róma után az Egyesült Államokban találta meg érvényesülését, az ő nevéhez fűződik a City Opera megalapítása. Ez az operaház a Metropolitan mellett, sőt bizonyos tekintetben a Metropolitan-nel szemben, a modern dalműveknek kötelezte el magát, a zenei haladás szolgálatába állva, s vállalva a kockázatokat is. Halász legnagyobb érdeme, hogy hajlékot adott a korszerű operának. Turandot vezénylése energikus, szabatosan fogalmazó karmesterre vallott. Sajnáljuk, hogy az egyetlen, rövid alkalom nem nyújtott rá elég lehetőséget, hogy az Operaház együttesét a maga tempóihoz hangolja. Nem használ vezénylőpálcát s ez nálunk szokatlan; a bizonytalan belépéseket ennek a terhére írjuk. Főként az első felvonásban éreztük a kontaktus hiányát Néhány szép részlet, jól összefogott finálé azonban kárpótolt. (szt.) A FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG zenekara — B sokat ígérő évadkezdése után — elszomorítóan a középszerű koncerttel B lepte meg 15-én 2. bérülett estjének közönségét. m A kellő kidolgozottság B hiánya s az unalom — — e kettős jegyben állt a hangverseny, melyet is B mert nevő cseh karmester: Karel Ancerl vezényelt. B Bevezetésül Beethoven megmont-nyitányát hallottuk, fakó, pontatlan elő■ adásban. Pedig milyen megrázó drámai élményt jelentett néhány hónapja ■ e mű előadása a Budammn pesti Zenei Hetek „nem hivatalos” nyitókoncert■ jén! Dvorzsák régebben m Il.-nak, újabban VH.-nek számozott d-moll szim■ fóniája szólalt meg ez- H után. E ritkán hallott opusz teli van friss, meg■ kapó ötletekkel, ugyanakkor a zeneszerző romantikus mintaképeire, ■ Mendelssohnra, Brahms- ra, Wagnerre emlékeztető idézetszerű gondolatokkal. A mű sok mozzanatta már a szimfonikus remek, az „Új világ”-szimfónia születését jósolja — a itt még amannak témái plaszticitása, tömörsége ■ nélkül. A d-moll szimfónia bőbeszédűségén azonban kétségkívül enyhített volna a jobbár előkészített előadás — és talán egy temperamentumosabb dirigens, Brahms II. szimfóniájának tolmácsolása felületes hallgató számára „zökkenőmentes”-nek tűnhetett. Ám egy-egy elegáns, sima megoldás sem terelhette el a figyelmet az együtthangzás „megoldatlan problémái”-ról Ha mást nem is, legalább a teljes precizitást elvárjuk, karmestertől, zenekartól egyaránt. Halász László, a New York City Center Opera karmestere Bónis Ferenc Karel Ancerl a Filharmónia Társaság zenekarát vezényli Szabó Zsuzsa, a tehetséges fiatal zongoraművésznő nagysikerű hangversenyt adott az Országos Filharmónia kamaratermében (Kertész felv.)