Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-19 / 3. szám

HALÁSZ LÁSZLÓ, a New York City Center Opera első karmestere vezényelte a Turandotot január 10-én az Állami Operaháziban. Jó három évtizede idegenbe sza­kadt hazánkfia Prága, Bécs, Róma után az Egye­sült Államokban találta meg érvényesülését, az ő nevéhez fűződik a City Opera megalapítása. Ez az operaház a Metropoli­tan mellett, sőt bizonyos tekintetben a Metropoli­­tan-nel szemben, a mo­dern dalműveknek köte­lezte el magát, a zenei haladás szolgálatába áll­­­­va, s vállalva a kockáza­tokat is. Halász legna­gyobb érdeme, hogy haj­lékot adott a korszerű operának. Turandot­ vezénylése energikus, szabatosan fo­galmazó karmesterre val­lott. Sajnáljuk, hogy az egyetlen, rövid alkalom nem nyújtott rá elég le­hetőséget, hogy az Opera­ház együttesét a maga tempóihoz hangolja. Nem használ vezénylőpálcát s ez nálunk szokatlan; a bi­zonytalan belépéseket en­nek a terhére írjuk. Fő­ként az első felvonásban éreztük a kontaktus hiá­nyát Néhány szép rész­let, jól összefogott finálé azonban kárpótolt. (szt.)­ A FILHARMÓNIAI­­ TÁRSASÁG zenekara — B sokat ígérő évadkezdés­e után — elszomorítóan a középszerű koncerttel B lepte meg 15-én 2. bér­­ü­lett estjének közönségét. m A kellő kidolgozottság B hiánya s az unalom — — e kettős jegyben állt a hangverseny, melyet is­ B mert nevő cseh karmes­­­­ter: Karel Ancerl vezé­nyelt. B Bevezetésül Beethoven m­egmont-nyitányát hallot­tuk, fakó, pontatlan elő­■ adásban. Pedig milyen­­ megrázó drámai élményt jelentett néhány hónapja ■ e mű előadása a Buda­­mmn pesti Zenei Hetek „nem hivatalos” nyitókoncert­■ jén! Dvorzsák régebben m Il.-nak, újabban VH.-nek számozott d-moll szim­■ fóniája szólalt meg ez- H után. E ritkán hallott opusz teli van friss, meg­■ kapó ötletekkel, ugyan­­­akkor a zeneszerző ro­mantikus mintaképeire, ■ Mendelssohnra, Brahms-­­ ra, Wagnerre emlékeztető idézetszerű gondola­tok­­­kal. A mű sok mozzana­­t­ta már a szimfonikus re­mek, az „Új világ”-szim­­­fónia születését jósolja — a itt még amannak témái plaszticitása, tömörsége ■ nélkül. A d-moll szim­­­­fónia bőbeszédűségén azonban kétségkívül eny­hített volna a jobbár előkészített előadás — és talán egy temperam­en­­tumosabb dirigens, Brahms II. szimfóniá­jának tolmácsolása felü­letes hallgató számára „zökkenőmentes”-nek tűn­hetett. Ám egy-egy ele­gáns, sima megoldás sem terelhette el a figyelmet az együtthangzás „meg­oldatlan problémái”-ról Ha mást nem is, legalább a teljes precizitást elvár­juk, karmestertől, zene­kartól egyaránt. Halász László, a New York City Center Opera karmes­tere Bónis Ferenc Karel Ancerl a Filharmónia Társaság zenekarát vezényli Szabó Zsuzsa, a tehetséges fiatal zongoraművésznő nagy­sikerű hangversenyt adott az Országos Filharmónia ka­maratermében (Kertész felv.)

Next