Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-05 / 1. szám
ÚJ SZEREPLŐKKEL Puccini fiatalkori remekművének új sikere az Operaházban egyaránt fűződik mindkét szereposztáshoz: most igazán nem beszélhetünk „első” és „második” szereplőgárdáról, hiszen a másodikban is kiemelkedő alakításokat találunk. Hadd szóljunk elsősorban Ilosfalvy Róbertról, Des Grieux megszemélyesítőjéről, aki igazi tenor-élménnyel ajándékozza meg a közönséget. Ilosfalvy gyönyörű hangja ebben a csupadallam és csupa szenvedély Puccinimuzsikában kivirul, teljes virágzását éli. S ami a legfontosabb: azt a fiatal Puccinit tudja megszólaltatni, aki a Manon Lescaut-t írta. Alak-ábrázolása is azért meggyőző, mert az ifjúsági primér életárama, heve fűti. Úgy érez- t zük, Ilosfalvyra hatott a legközvetlenebb módon Lamberto Gardellinek, a felújítás sugalló szellemének izzóan drámai sodrása. Ha egy kicsit olaszosabb stílusban formálná az áriákat kiváló tenoristánk, azzal még forróbbá tehetné az élményt. A címszereplő, Moldován Stefánia, Szegeden már énekelte Manónt, a budapesti lapok is foglalkoztak akkor érdemeivel. Drámai jelenségű szopránjának súlya van, színező ereje kifejező, és játékában is a sötétebb tónusok ,uralkodnak. Marion Lescaut lényegének kacér vonásai kevésbé csillognak megjelenítésében. Radnay György Lescaut-ja a szerencselovag ingatag jellemének csöppet sem rokonszenves vonásait emeli ki, igen jól. Hámory Imre mint Geronte elsőrangú színészi teljesítményt nyújt, kitűnő figurát mintáz, s ez feledteti fakó énekét. A kisebb szerepekben Kozma Lajos (Edmund diák), Petri Miklós (fogadós), Külkey László (táncmester), Szabó Anita (zenész), Kelen Tibor (lámpagyújtogató), Mészáros Sándor (hajóskapitány), Máhr Ottó (tiszt) ad hozzá egy-egy megfelelően körvonalazott karakteralakot a jó színvonalú együttes teljesítményhez. Szenthegyi István , Hámory Imre, Moldován Stefánia és Radnay György Mosfalvy Róbert és Moldován Stefánia 9