Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-08-31 / 35. szám

gy beszélnek, ahogy mi ” A „Legenda” a Balatonnál Magasan jár már a hold, álmosak a fiúk. Ko­rán kezdődött a nap, hol­nap is korán lesz reggel, a munka és a fürdés ha­mar elnyomja az embert. Le-leragadó szemmel vár­ják a szabadtéri vetítést. Van, aki a szalmazsákját is kihozza maga alá a fű­be. Egy kicsit bizalmatla­nok is. Tegnap este egy másik új magyar filmet láttak, „idegesítő, megol­datlan mű” — mondják erről. S ma ismét egy új magyar film ... na néz­zük, mit tud ... Ilyen, semmi jót nem váró hangulatban kezdik meg egy nappal a pesti bemutató előtt a „ Legen­da a vonaton” vetítését a balatonkiliti egyetemista táborban. (Az Ifjúsági Filmbizottság rendezi a vetítéseket, s kérdőívek­kel kutatja az ifjúság íz­lését, igényeit.) S már az első jeleneteknél élénkül a hangulat, cigarettapara­­zsak villannak az érdek­lődés és öröm kis jelző­­tüzeiként. S az előbbi zord diák-stészek már „belül” vannak a történetben, a szerelőbrigád­­ életének valóságízű levegőjében. S míg a vetítés végén a vendégek fölpakoljá­k a hordozható vetítőgépeket — a sátrakban megindul a vita. — A legfőbb pozitívu­ma, hogy nem akar „po­zitív” lenni — nyurga szemüveges bölcsész sum­mázza így véleményét: Grünwalszky Ferenc. — Végre egy film, amely a munkát póz és pátosz nél­kül mutatja. Ezeknek az embereknek természetes létformája a munka, az együttdolgozás az életkedv forrása, nem pedig „hősi tett". És végre egy film, amely erkölcsi problémá­kat vet föl, sőt old meg anélkül, hogy moralizál­na. És a dialógok! Úgy be­szélnek, ahogy, mondjuk mi is, de látszik a film nyelvén, hogy alkotói is így beszélnek, nem note­szükbe gyűjtötték a „mun­kásosztály kifejezéseit"! Mindez új jelenség a ma­gyar filmben és büszke vagyok rá, hogy fiatal rendező, Rényi Tamás csi­nálta. Azt hiszem, ezen az úton tovább is lehet menni. Biró Gyula, ő is böl­csész, így folytatja a meg­kezdett gondolatot: — Igen, azért jó ez a film, mert alkotói ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amely már a szocializmus­ban nőtt fel, s egyszerűen az élet egyetlen elképzel-

Next