Film Színház Muzsika, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-13 / 15. szám
MIHÁLYFI IMRE Balázs Bála-díjas Immár hetedik esztendeje rendezője a Magyar Televíziónak. Művészi munkásságát most a Balázs Béla-díj II. fokozatával jutalmazták. Több televíziós filmet láttunk már Mihályfi Imre rendezésében; egyebek között ő rendezte a Menekülés a börtönbe című, Cannes-ban nagydíjat nyert tv-filmet, s az első magyar televíziós játékot, a Hotel Germániát, amelyet 1958-ban élő adásban közvetítettek, majd nemrégiben figyelemre méltó sikerrel játszott televíziós film készült belőle. — A főiskola elvégzése után a Hunnia Filmgyárba kerültem — mondja Mihályfi Imre. — Bán Frigyes, Gertler Viktor és Várkonyi Zoltán mellett voltam segédrendező — És a televízióban? — A televíziós játék nagyon közel áll a filmhez és mégis más. Jobban „szereti” a koncentrált belső lélektani cselekményt, bár ez a megállapítás a szokványos játékfilmekre is vonatkozik. Rendkívül vonzó és fejlődő műfaj és a lehetőségei is sokkal nagyobbak. Évente átlag három-négy televíziós filmet készítünk, — a témák sokrétűek. Most rendezem Illés Béla „Honfoglalás” című regényének háromrészes televíziós fimváltozatát, amely alkalmas a nagy mozikban való vetítésre is. — Melyik filmjét tartja a legsikerültebbnek? — A „Menekülés a börtönbe” című filmemet vallom leginkább a magaménak, az áll hozzám a legközelebb , nemcsak a tavalyi cannes-i nagydíj miatt... P. J. BARTHA LÁSZLÓ Munkácsy-díjas Bartha László az elmúlt években kiállításokon és a színpadi díszletekben vallott igényes festői törekvéseiről. Legutóbb a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon és a Párizsban bemutatott gyűjteményével aratott sikert. Ezek az izgalmas festői mondanivalókat hordozó művek bebizonyították, hogy a mi tájainkról — Tihanyból és az ajkai Alumínium Kohó adta témákkal — is eljuthatunk Európa reprezentatív fórumaira. Kiállításának témáit a Balaton adta, az évszakok váltakozása, a világ, a táj és az ember kapcsolata, az ajkai alumíniumüzemmel való találkozásból született képei pedig azt bizonyították, hogy a gyárat, mint témát festőién, a konstrukció tudatosságával és érzelmi feszültséggel tudja megjeleníteni. A Munkácsy-díj ezt a tudatos, elmélyült munkát jutalmazta. Bartha László ebből a biztatásból is inspirációt merít, munkakedvét fokozza az elismerés. Ezt mondja: — Nagy vállalkozásokba kezdek. Ahogy az Alumínium című képemen összefoglaltam mindazt, amit az üzem életével való megismerkedés, mondhatni bensőséges találkozás jelentett, nagy képekben szeretném megfogalmazni Tihannyal kapcsolatos eddigi élményeimet, festői tanulmányaimat. Arra is gondolok, hogy az évszakok váltakozását fogalmazom meg négy nagy kompozícióban, de olyan terveket is ápolgatok magamban, hogy egy nagy kompozícióban megfestem Tihany öszszes nevezetes embereit: Illyés Gyulától Baranyai Zsigáig, az öreg halászig sok szereplő lenne ezen a képen, összefoglalás lenne ez is. Nem az olasz futuristák festői megoldásait követném, annak örülnék, ha figurálisan és ritmusában, a színek kompozíciós rendjében a látványnak és a mondanivalónak az egységét meg tudnám valósítani . . . (is) Harmath Éva átveszi a díjat Ilku Pál minisztertől Róna Viktor, Palcsó Sándor, Békés András és Házy Erzsébet Csernus Tibor és Bartha László