Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-05 / 40. szám

megteremti a swagneri sze­rep „Gesamtkunst”-ját. Azt akarom ezzel mondani, hogy megjelenítéseiben nem, „ugrott ki” külön sem az énekes, sem a színész, sem az eszme hordozója: min­den arányosan együtt volt. Gruber még a mostanában óhatatlanul jelentkező, eny­he Lohengrin-csömörünket is feledtetni tudta. (SZJ) Zágrábi Kamarazenekar Októberiben a Zeneakadé­mián hallhatjuk majd An­tonio Janigro vezetésével a világhírű Zágrábi Kamara­zenekart. Régi hangver­seny-látogatóik még bizo­nyára emlékeznek Jannigró­­ra, a kiváló gordonkamű­vészre és kamaramuzsikus­ra, aki jugoszláv szül­ők gyermekeként született Mi­lánóban, s már fiatalon el­ismert nevű művész volt. Kamaraegyüttesét 1954-ben alakította a zágrábi rádió szólistáiból. Műsorukon főként modern művek sze­repelnek. Pesti koncertjük programja igen gazdag, s a zenetörténet több nagy kor­szakát fogja át, az olasz ba­rokk muzsikától napjainkig. Verdi-bemutató Carlo Maria Giulini, a Budapesti Zenei Hetek egyik külföldi vendége egyike napjaink legismer­tebb, legtöbbet szereplő karmestereinek. Ismételten fellépett Edinburghban és a Bécsi Zenei Hetek koncert­jein. Nagy hangversenykör­­utakon aratott sikereket az Egyesült Államokban, Ja­pánban, valamint Izrael­ben. 1914-ben született. Rómá­ban tanult, de Milánóban fedezték fel, a Scalában koncerteket és operákat ve­zényelt, régi művek stílu­sos előadásával tűnt fel. Giulini a jövő idényre meghívást kapott Bayreuth­­ba. A Tannhäusert fogja vezényelni. Toscanini és De Sabata után ő a harmadik olasz karmester, aki bay­­reuthi meghívást kapott. A világ­hírű karnagy két koncertet ad Budapesten. Mindkettőt a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar élén. Október 24-én a Zene­­akadémián lép fel, 28-án az Erkel Színházban a Buda­pesti Kórus közreműködé­sével. A Verdi-évforduló alkalmából Verdi „Quattro pezzi sacri” című művét ve­zényli magyarországi be­mutatóként. Cserfalvy Eliz nevét jól ismeri a világhá­ború előtti művészgeneráció. Zathureczky Ede egyik leg­jobb növendéke volt, aki Genfben s hollandiai verse­nyeken elért sikerei után Hollandiában telepedett le. — Tizenöt éve — mondja Cserfalvy Eliz — vettem részt a scheveningeni zenei verse­nyen. Először Hollandiában turnéztam, majd Párizs, Lon­don és Svájc után hároméves ázsiai turnéra kaptam szer­ződést. Amikor visszatértem a turnéból, Lausanne mellett telepedtünk le férjemmel, Gé­­recz Árpáddal, akivel Genf­ben együtt versenyeztünk. Gérecz Árpád Hollandiában van Kempentől tanult. Lau­­sanneban a Conservatórium tanára, s a Lausanne-i ka­marazenekar karmestere lett. Arra a kérdésünkre, hogy mikor hallhatjuk a házaspárt Budapesten, Cserfalvi Eliz válaszol: — A koncertiroda jövő év őszére tervezi fellépésemet. Weiner Leó emlékezete Három éve, hogy a je­les magyar zenepedagógus, a híres kamaramuzsikus­­nevelő és finomtollú zene­szerző, Weiner Leó itt­hagyta híveit, közönségét, tanítványait. Emléke azon­ban ma is elevenen él és hat. Erről tanúskodnak az idei nemzetközi kamaraze­nei versenyek és ezt bizo­nyítja a „Weiner Leó Ba­ráti Társaság” léte is, mely a nagy muzsikus emlékeze­tének ápolására alakult. A társaság a minap Weiner Leó egykori Majakovszkij utcai otthonában hangver­senyt rendezett. Itt került sor a Weiner-vonósnégyes (Szász József, Várkonyi Ist­ván, Székács János, Szász Árpád) hangversenyére. A műsoron Mozart B-dúr vo­nósnégyese, Bartók VI. és Weiner fisz-moll kvartett­je szerepelt. A Weiner-vo­­nósnégyestársaság végtelen alázattal, példás felkészült­séggel és elmélyültséggel idézte fel Weiner alkotói és pedagógusi nagyságát, (bt.) hogy megnézze azt a helyet, amelyet annyira szeretek. Ebben az évadban megint nagy európai turnéra indu­lok. A Salomét és Aidát mindenütt éneklem, ezen­kívül néhány helyen a Toscát, Desdemonát és a Macbethet is. Két új sze­repre is készülök: a Figaro házassága grófnőjére és a Végzet hatalma Leonórájá­ra. Amerikában tizenhat városban szerepelek, min­denütt dalestjeim lesznek. (g. m.) Margaret Tynes, (Vámos László felv.) Tynes elbúcsúzott Margaret Tynes elutazott Budapestről. Elutazása előtt ezeket mondta munkatár­sunknak: — Valósággal megrendít az a sok szeretet, amely Budapesten felém árad. Ezt csak úgy tudom viszonoz­ni — talán tapasztalták —, hogy minden szenvedélye­met, erőmet és tehetsége­met belevetem éneklésem­be. Egyébként Milánóban élek, februárban férjhez mentem. Férjem mérnök. Egyszer eljött három nap­ra, ide a Duna Szállóba, @ieluzlówík osterafoni RUSZALKA Ruszalka tragikus sorsú vízisellő, aki szerelme, a királyfi kedvéért ember­ré vált. De tragédiája épp abban áll, hogy ettől kezd­ve sem tündér, sem em­ber nem tud lenni igazán, s így kedvesét is a halálba taszítja. A tündér sorsa most Antonin Dvorasák operájának imiegtfilmesítőit is utólérte, amit megvaló­sítottak, sem mint film, sem mint opera nem tud vonzó tenni. Az operafilmek méltán lettek az elmúlt években népszerűek. De két felté­tellel lettek csak azok: megragadó erejű zene és film-átültetésre alkalmas operatéma kellett hozzá. A Ruszalka mint operaté­ma sem alkalmas a meg­filmesítésre, s zenéje sem annyira magával ragadó, hogy áttörje ezeket a mű­faji korlátokat. Vaclav Kaslik, a rendező néhány látványos, sőt költői meg­oldás ellenére sem tudott megbirkózni a filmszerűt­­lennek tűnő anyaggal. A víziszellem ilyenfajta film­beli életrekeltése meg már a komikum határán jár. Dekoratív felvételek, szép színek ellenére ez a széles­vásznú, színes csehszlovák film nem gazdagítja az ed­dig indokoltan sikeres operafilmek sorát. A zenei megvalósítás sem jobb az átlagosnál, annak ellenére, hogy az énekes­­szerepekben a prágai Nemzeti Színház szólistáit halljuk. A színészi alakítá­sok közül Java Andrsová Ruszalkája és Vladimir Ráz királyfija érdemel elisme­rést. (fábián) 15

Next