Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-05 / 40. szám
Hittőt ilyet a „fiatalember? ÚJPESTI FIATALOK FILM VITÁJÁN — Mitől ilyen tiszta ez a fiú? Az újpesti Szabó Ervin Könyvtár nagytermében hangzik el a kérdés. Alighanem ez az ország legspontánabbul alakult filmklubja. Az olvasó-törzsközönség fiatal tagjai megnézték a „Hogy állunk, fiatalember?” című új magyar filmet s most erről akarnak hallani, vitatkozni. A filmet magam nagyon szeretem, egyszerűnek, őszintének, remek lélektani megfigyeléseken alapuló, gazdagon motivált alkotásnak tartom. Erről beszéltek. Közönségem a legideálisabb hallgatóság, amit előadó csak kívánhat. Gimnazisták, egyetemistáik, ipari tanulók, ifjúmunkások, fiatal tisztviselők — az átlagos életkort huszonkét esztendőre becsülöm. Nagyon értelmesek és nagyon érdeklődők. Ágai László be sem tartja a parlamentáris formát. —Szerintem a „Négyszáz csapás” és a „Gombháború” mértékével mérve is jó film Révész új filmje. Főhőse a legtökéletesebb kamaszfigura, akit eddig magyar filmen láttam. Nemcsak színészileg, bár Kosztolányi Balázs valóban remek. Hanem lélektanilag is, mert ennek a srácnak a reagálásai az eseményekre mindenütt természetesek, őszinték. A hallgatóság helyesel. De rögtön jelentkezik az oppozíció is, egy elmélyülten gondolkodó, kicsit spekulatív elvontságokba bocsátkozó felszólaló, Szalai Pál személyében. Azt mondja: — Ennek a fiúnak az apja elég ingatag jellemű ember. Az édesanyja méginkább. A tanára, Fáraó, akire felnéz a fiú, aki erkölcsi példaképe lehetne, a magánéletben képtelen megvalósítani saját elveit. Akkor én azt kérdezem: mitől ilyen tiszta ez a fiú? Mitől vannak ilyen világos etikai parancsai? A környezettől? A szocialista világtól, amelyben felnőtt? Rendben van, mondjuk ettől. De akkor miért nem látom ezt a jóra nevelő, jellemes embereket alakító környezetet a maga funkciójában, amint formálja ezt a fiút, éppen ilyenné? Mitől ilyen tiszta ez az Andris? Hibáztatom, hogy ez nem derül ki a filmből. .. Pár pillanatig csend van. Mindenki úgy érzi, most megfogták a lényeget. A tetszetős kérdésfeltevés már fél győzelem lenne? S a következő felszólalómár ebben az irányban lép tovább. Réti János így fogalmaz: — A bevezetőben azt a kifejezést hallottam, hogy szocialista humanizmus. Nem ártana egy kicsit többet foglalkozni ezzel a kérdéssel. Mit is jelent ez elbben a filmben? Kicsit el kellene gondolkozni azon, hogy vannak-e ennek a filmnek sajátosan szocialista vonásai, vagy nincsenek. Azaz, lejátszódhatna-e ez a történet lényegében azonos cselekménnyel mai angol, vagy francia, vagy olasz környezetben is? Én azt hiszem, igen... Amikor Réti befejezi, fiatal lány, Ácsfalvi Zsuzsa kér szót. Azt hisszük, „félrecsúszik” a vita s hogy a kislány másról beszél. — Ha már szocialista humanizmusról van szó, kifogásolom a módot, ahogy az apa megpofozza a fiát. Miért veri meg annyira? Hiszen világos, hogy jót akar! És folyik a vita, szenvedélyesen és izgatottan, okos és naiv vélemények váltakoznak — együtt hámozzuk ki a problémák sokaságából a valóban lényegeseket. Közben újra meg újra Ácsfalvi Zsuzsa felháborodott arcára téved a szemem: még mindig dühös a filmbéli papára, aki megverte a fiát pedig annak igaza volt! És megpróbálok válaszolni Szalai Pál többször is feltett, konokul ismételt kérdésére, hogy „mitől ilyen tiszta ez a fiú?” Hát attól, amitől Ácsfalvi Zsuzsa ma pontosan azonosan reagál a kérdésre, meg a többiek mind, akiktől már mélységesen idegen a puszta lehetősége is annak, hogy félni kell az igazság vállalásától... S amikor végül válaszolok a felgyülemlett kérdésekre, gondolatokra azt kérdezem: mi a környezet? Az emelet, amelyen valaki lakik? Az a környezet? Vagy az egész ház? Vagy a kerület? Vagy a pestinek Pest, a budainak Buda? Hát az irodalom, amit elolvasunk, a színház, ahol álmélkodunk, a film, amin elgondolkozunk, az nem környezet? Hát a rádió, a televízió, s a többi ember, mind akikkel találkozunk, s az egész ország, az egész légkör, amiben élünk, az nem „környezet”? De bizony, az. Nyugodtan felelhettem: a mi társadalmunk a környezet, „amitől ilyen tiszta ez a fiú”... Geszti Pál 16 RÁDIÓ Jtridler, az ötmárkás A pokol mindig olyan, amilyennek elképzeljük: minden korban más és más. Kari Witttinger elképzelése például csak annyiban hasonlít Dante poklához, hogy Itt is, „ki miben vétkezett”, oly módon bűnhődik. Az emberek leggyakoribb szenvedélye a pénz? Hát akkor bankjegy vagy érme formájában kezdhetik meg a síron túli életet . .. Az ötlet kitűnő. Száz és száz új ötletre ad alkalmat, groteszk helyzetek egész sorozatára. A bizarr és fantasztikus komédiának éppen a valóseműtlensége teremt lehetőséget a kíméletlen és racionális kritikához. Müller Egon törvényszéki bíró és frissen sajtolt ötmárkás előtt néhány perc alatt lelepleződik a körülötte élők világa , illetve lelepleződne ... A bíró azonban ötmárkás korában is megmarad annak, aki a földi életben volt, korlátolt hivatalnoknak, az előítéletek rabjának. Így aztán még fonákabbá válik a helyzet, számtalan lehetőséget teremtve a kíméletlen őszinteségű leleplezésre. Az író azonban, könnyed eleganciával megmarad a felszínen. Villódzóan szellemes darabja így is nagyszerű szórakozást szerez a hallgatóknak, de az ötlete még ennél is többet ígért. Witttinger "műve igazi rádiókomédia, és Solymosi Ottó rendezése tökéletesen kiaknázza a darabban rejlő lehetőségeket. Gábor Miklós remekelt Müller Egon az „ötmárkás” szerepében, és meg kell említenünk Várkonyi Zoltán kitűnő epizód-alakítását is (Csik) 1s tör Székely Júlia „A tör" című televízió-játéka érdekes ötletből született. Egy nagynevű orvosprofesszor vitrinjében egy tőr díszeleg hivalkodó természetellenességgel. A fiúk egy napon megkérdezi, mit jelent az a tőr. A szülök ekkor hebegve, zavartan, a múlt nagyságáról beszélnek, az ősók tiszteletéről, de a fiút ez a válasz most nem elégíti ki. Nem nyugszik meg, keresi a tőr titkát, s ekkor belép életébe a véletlen, a hajdani dajka képében és új titokkal teszi az eddigi talányt még terhesebbé. A fiú megtudja, hogy testvére volt, s ezt eddig eltitkolták előle. Detektívregényszerűen izgalmas cselekménysor indul el, amelynek a végén kiderül, hogy a fiú — ártatlan játék közben — ezzel a tőrrel ölte meg testvérét. Az izgalmas, felfedező játék sokat sejtet és a befejezéssel egyszerre halomra dönti az összes létező lehetőségeket, ám — sajnos — magát a játék értelmét is megsemmisíti. Ez a felfedezés nem szembenézés a múlttal, nincs semmiféle nemes célja, nem több, inkább kevesebb, mint szokványos bűnügyi játék. A végső titok ugyanis olyannyira furcsa, abszurd, hogy nem értjük, miért kellett ezért ilyen óriási apparátussal, sok jó dialógussal, végül is ilyen semmitmondóét produkálni. A rendező Mihályfi Imre az emberi titkok kutatását a jellemzés és a Játék premier plánjaival tette érdekessé. Szemere Vera, Szakáts Miklós, Ráday Imre, Tordy Géza alakítása nemes szándékkal, igényes ábrázoló eszközökkel szolgált egy valójában jelentéktelen ügyet. A CSEHSZLOVÁKIAI TURNÉRA Indul a héten a Pécsi Balett-együttes; két-két előadást tartanak Prágában, Pozsonyban és Brnoban. Az együtteshez szerződött egyébként a budapesti Operaházból Gombkötő Erzsébet, aki Maros Rudolf „Bányászballada” című kompozíciójában lép fel először Prágában. Képünkön: Gombkötő Erzsébet (MTI Fotó: Kácsor László felv.) TV