Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-05 / 40. szám

­Hittőt ilyet a „fiatalember? ÚJPESTI FIATALOK FILM VITÁJÁN — Mitől ilyen tiszta ez a fiú? Az újpesti Szabó Ervin Könyvtár nagytermében hangzik el a kérdés. Alig­hanem ez az ország leg­­spontánabbul alakult film­klubja. Az olvasó-törzskö­zönség fiatal tag­jai meg­nézték a „Hogy állunk, fia­talember?” című új magyar filmet s most erről akar­nak hallani, vitatkozni. A filmet magam nagyon szeretem, egyszerűnek, őszintének, remek lélekta­ni megfigyeléseken alapuló, gazdagon motivált alkotás­nak tartom. Erről beszéltek. Közönségem a legideáli­sabb hallgatóság, amit elő­adó csak kívánhat. Gimna­zisták, egyetemistáik, ipari tanulók, ifjúmunkások, fia­tal tisztviselők — az átla­gos életkort huszonkét esz­tendőre becsülöm. Nagyon értelmesek és nagyon ér­deklődők. Ágai László be sem tartja a parlamentáris formát. —Szerintem a „Négy­száz csapás” és a „Gombhá­ború” mértékével mérve is jó film Révész új filmje. Főhőse a legtökéletesebb kamaszfigura, akit eddig magyar filmen láttam. Nemcsak színészileg, bár Kosztolányi Balázs valóban remek. Hanem lélektanilag is, mert ennek a srácnak a reagálásai az eseményekre mindenütt természetesek, őszinték. A hallgatóság helyesel. De rögtön jelentkezik az oppozíció is, egy elmélyül­­ten gondolkodó, kicsit spe­kulatív elvontságokba bo­csátkozó felszólaló, Szalai Pál személyében. Azt mondja: — Ennek a fiúnak az ap­ja elég ingatag jellemű ember. Az édesanyja még­­inkább. A tanára, Fáraó, akire felnéz a fiú, aki er­kölcsi példaképe lehetne, a magánéletben képtelen megvalósítani saját elveit. Akkor én azt kérdezem: mitől ilyen tiszta ez a fiú? Mitől vannak ilyen világos etikai parancsai? A kör­nyezettől? A szocialista vi­lágtól, amelyben felnőtt? Rendben van, mondjuk et­től. De akkor miért nem látom ezt a jóra nevelő, jel­­lemes embereket alakító környezetet a maga funk­­ciójában, amint formálja ezt a fiút, éppen ilyenné? Mitől ilyen tiszta ez az Andris? Hibáztatom, hogy ez nem derül ki a film­ből. .. Pár pillanatig csend van. Mindenki úgy érzi, most megfogták a lényeget. A tetszetős kérdésfeltevés már fél­ győzelem lenne? S a következő felszólaló­­már ebben az irányban lép to­vább. Réti János így fogalmaz: — A bevezetőben azt a kifejezést hallottam, hogy szocialista humanizmus. Nem ártana egy kicsit töb­bet foglalkozni ezzel a kér­déssel. Mit is jelent ez el­b­ben a filmben? Kicsit el kellene gondolkozni azon, hogy vannak-e ennek a filmnek sajátosan szocia­lista vonásai, vagy nincse­nek. Azaz, lejátszódhatna-e ez a történet lényegében azonos cselekménnyel mai angol, vagy francia, vagy olasz környezetben is? Én azt hiszem, igen... Amikor Réti befejezi, fia­­tal lány, Ácsfalvi Zsuzsa kér szót. Azt hisszük, „fél­recsúszik” a vita s hogy a kislány másról beszél. — Ha már szocialista hu­manizmusról van szó, kifo­gásolom a módot, ahogy az apa megpofozza a fiát. Mi­ért veri meg annyira? Hi­szen világos, hogy jót akar! És folyik a vita, szenve­délyesen és izgatottan, okos és naiv vélemények válta­koznak — együtt hámozzuk ki a problémák sokaságá­ból a valóban lényegeseket. Közben újra meg újra Ács­falvi Zsuzsa felháborodott arcára téved a szemem: még mindig dühös a film­béli papára, aki megverte a fiát pedig annak igaza volt! És megpróbálok vála­szolni S­zalai Pál többször is feltett, konokul ismételt kérdésére, hogy „mitől ilyen tiszta ez a fiú?” Hát attól, amitől Ácsfalvi Zsu­zsa ma pontosan azonosan reagál a kérdésre, meg a többiek mind­, akiktől már mélységesen idegen a pusz­ta lehetősége is annak, hogy félni kell az igazság vállalásától... S amikor végül válaszo­lok a felgyülemlett kérdé­sekre, gondolatokra azt kérdezem: mi a környezet? Az emelet, amelyen valaki lakik? Az a környezet? Vagy az egész ház? Vagy a kerület? Vagy a pestinek Pest, a budainak Buda? Hát az irodalom, amit elol­vasunk, a színház, ahol ál­­mélkodunk, a film, amin el­gondolkozunk, az nem kör­nyezet? Hát a rádió, a tele­vízió, s a többi ember, mind­ akikkel találkozunk, s az egész ország, az egész légkör, amiben élünk, az nem „környezet”? De bi­zony, az. Nyugodtan felel­hettem: a mi társadalmunk a környezet, „amitől ilyen tiszta ez a fiú”... Geszti Pál 16 RÁDIÓ Jtridler, az ötmárkás A pokol mindig olyan, ami­lyennek elképzeljük: minden korban más és más. Kari Witttinger elképzelése pél­dául csak annyiban hasonlít Dante poklához, hogy Itt is, „ki miben vétkezett”, oly mó­don bűnhődik. Az emberek leggyakoribb szenvedélye a pénz? Hát akkor bankjegy vagy érme formájában kezd­hetik meg a síron túli éle­tet . .. Az ötlet kitűnő. Száz és száz új ötletre ad alkalmat, groteszk helyzetek egész so­rozatára. A bizarr és fantasz­tikus komédiának éppen a valósem­űtlensége teremt le­hetőséget a kíméletlen és racionális kritikához. Müller Egon törvényszéki bíró és frissen sajtolt ötmárkás előtt néhány perc alatt lelepleződik a körülötte élők világa , il­letve lelepleződne ... A bíró azonban ötmárkás korában is megmarad annak, aki a földi életben volt, korlátolt hivatal­noknak, az előítéletek rabjá­nak. Így aztán még fonákab­bá válik a helyzet, számtalan lehetőséget teremtve a kímé­letlen őszinteségű leleplezésre. Az író azonban, könnyed eleganciával megmarad a fel­színen. Villódzóan szellemes darabja így is nagyszerű szó­rakozást szerez a hallgatók­nak, de az ötlet­e még ennél is többet ígért. Witttinger "műve igazi rádió­­komédia, és Solymosi Ottó rendezése tökéletesen kiak­názza a darabban rejlő lehető­ségeket. Gábor Miklós reme­kelt Müller Egon az „ötmár­kás” szerepében, és meg kell említenünk Várkonyi Zoltán kitűnő epizód-alakítását is (Csik) 1s tör Székely Júlia „A tör" című televízió-játéka érdekes ötlet­ből született. Egy nagynevű orvosprofesszor vitrinjében egy tőr díszeleg hivalkodó természetellenességgel. A fiúk egy napon megkérdezi, mit jelent az a tőr. A szülök ek­kor hebegve, zavartan, a múlt nagyságáról beszélnek, az ősók tiszteletéről, de a fiút ez a válasz most nem elégíti ki. Nem nyugszik meg, keresi a tőr titkát, s ekkor belép éle­tébe a véletlen, a hajdani dajka képében és új titokkal teszi az eddigi talányt még terhesebbé. A fiú megtudja, hogy testvére volt, s ezt ed­dig eltitkolták előle. Detektívregényszerűen iz­galmas cselekménysor indul el, amelynek a végén kiderül, hogy a fiú — ártatlan játék közben — ezzel a tőrrel ölte meg testvérét. Az izgalmas, felfedező játék sokat sejtet és a befejezéssel egyszerre ha­lomra dönti az összes létező lehetőségeket, ám — sajnos — magát a játék értelmét is megsemmisíti. Ez a felfedezés nem szembenézés a múlttal, nincs semmiféle nemes célja, nem több, inkább kevesebb, mint szokványos bűnügyi já­ték. A végső titok ugyanis olyannyira furcsa, abszurd, hogy nem értjük, miért kel­lett ezért ilyen óriási appará­tussal, sok jó dialógussal, vé­gül is ilyen semmitmondóét produkálni. A rendező Mi­­hályfi Imre az emberi titkok kutatását a jellemzés és a Já­ték premier plánjaival tette érdekessé. Szemere Vera, Szakáts Mik­lós, Ráday Imre, Tordy Géza alakítása nemes szándékkal, igényes ábrázoló eszközökkel szolgált egy valójában jelen­téktelen ügyet. A­­ CSEHSZLOVÁKIAI TURNÉRA Indul a héten a Pécsi Balett-együt­tes; két-két előadást tartanak Prágában, Pozsonyban és Brnoban. Az együtteshez szerződött egyébként a budapesti Operaházból Gombkötő Erzsébet, aki Maros Rudolf „Bányászballada” című kompozíciójában lép fel először Prágában. Képünkön: Gombkötő Erzsébet (MTI Fotó: Kácsor László felv.) TV

Next