Film Színház Muzsika, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-24 / 4. szám
A WOZZECK BEMUTATÓJA ELŐTT Beszélgetés Tóth Péter karmesterrel 1 Majdnem negyven éves" már, hogy Alban Berg osztrák zeneszerző azóta világsikert aratott operája, a Wozzeck először színre került. A komponista Georg Büchner remekművét, a maga korát messze megelőző, szuggesztív erejű drámáját vonta össze szövegkönyvében, meghagyva az író eredeti szövegét. Zenéje, meghökkentő újszerűségével, erős ellenkezést váltott ki a bemutató idején, Hitler pedig leparancsolta a színpadaikról. Mindez természetesen nem állhatott Berg ellenállhatatlan drámaisággal teli művének útjában; a Wozzeck azóta eljutott a világ minden jelentősebb operaszínpadára. A múlt év novemberében mint az év legjelentősebb színházi élményét ünnepelték az opera bemutatóját Párizsban is. A budapesti Operaház rendkívüli művészi és kulturális feladatra vállalkozott, amikor a század zenéjének ezt a kivételes értékű alkotását műsorára tűzte. Magyarországi bemutatójára februárban kerül sor Ferencsik János vezényletével, Mikó András rendezésében. A címszerepet Radnay György, a női főszerepet Mátyás Mária énekli. A betanítás rendkívül igényes zenei-művészi munkáját Tóth Péter végzi, aki az opera későbbi előadásait vezényli majd. Vele beszélgettünk a bemutató előkészületeiről. — A Wozzeck zenei stílusa új és szokatlan feladat volt minden közreműködő számára. Hiszen a »bécsi iskolánakk nevezett modern zenei irányzat előadási stílusa még a koncertpódiumon sem alakult ki nálunk. Még nehezebb ezt a szükségszerűen konzervatívabb műfajban, az operaszínpadon kialakítani. Én magam is most ismerkedtem meg egészen közelről ezzel az irányzattal. Berg szuggesztív erejű zenéje azonban hamarosan teljesen hatalmába kerített bennünket. A kezdetben szinte megoldhatatlannak látszó énekesszerepekről pedig kiderült, hogy logikusan következnek a drámai mondanivalóból. Így a darab minden szereplője rövid idő alatt otthon érezte magát ebben a zenei világban. Egy hónapi munka után már a kifejezési formák is kezdtek kialakulni. A Wozzeck betanulása tehát korántsem volt olyan megoldhatatlannak látszó feladat, mint sokan előre hirdették. — Igaz, hogy érzésem szerint sikerült ideális énekes gárdát kiválogatnunk. Minden közreműködőnek valamilyen köze már eddig is volt a modern zenéhez. A zenekarnak pedig a repertoáron szereplő Bartók-művek és a »Sucre du Printemps■» című Sztravinszkijtáncjáték után nem jelentett lényegesen új feladatot. — Fő törekvésünk az volt, hogy kialakítsuk a Bergre oly jellemző német »Sprechgesang■» megfelelő magyar változatát. Ez a magyar deklamáció részben az éneklés felé közelít, részben alkalmat ad a szinte beszédszerű drámai kifejezésmódra. A szereplő énekesek egyúttal kitűnő színészek is, így ez a képességük kiválóan érvényesülhet az operában. Hiszem, hogy a dráma szuggesztív ereje megfogja majd a konzervatívabb ízlésű operalátogatókat is. Ez a feszültség olyan ellenállhatatlan erővel ragadja meg a nézőt, hogy megérti: ehhez a drámához csak ilyen zenét lehetett írni, csak ilyen zenei eszközökkel lehetett a drámai légkört elhitető erővel megteremteni. S úgy gondolom, ez a Wozzeck közönségsikerének magyarázata külföldön is. Az Operaház legközelebbi bemutatója nemcsak sokat ígérő színházi esemény, hanem annál több: jelentős kulturális tett, egész zeneikulturális életünk kimagasló eseménye. Mint az opera egyik kiváló német méltatója írja,a Wozzeck sokkal több, mint féltékenységi dráma. Egy meggyőződéses forradalmár és szocialista hitvallása, aki féltékeny gyilkosból a politikai elnyomás áldozatává válik. Büchner 1837-ből származó drámatöredékét 1914—21 között első ízben megkomponálni valóban a legnagyobb fokú művészi aktualitás, a lelkiismeretesség tette volt. Hiszen Berg választása olyan történelmi pillanatra esett, amikor a tisztiszolga a bilincsbe vert emberiség bosszúangyalává vált e. — Alban Berg, a zeneszerző tiltakozott ellene, hogy az operaműfajt akarta volna megreformálni ezzel a művével. »De legyen szabad elárulnom, mi az, amit kizárólagos érdememnek tartok■» — olvashatjuk egyik írásában. — »Attól a pillanattól kezdve, ahogy a függöny felgördül, egészen addig, amíg az utoljára lehull, a közönség soraiban senki sem akad, akit más töltene el, mint az operának Wozzeck egyéni sorsán messze túlmutató alapeszméje:■» — Hisszük, hogy ez az alapeszme meggyőző erővel érvényesül majd az Operaház nagy érdeklődéssel várt előadásain. (fábián) PÁRIZS: a Nagyoperában néhány héttel ezelőtt mutatták be a Wozzeck-ot, óriási sikerrel. (A kép a próbán készült, az előadást Jean Louis Barrault rendezte, vezényelt Pierre Boulez) BUDAPEST: Egy jelenet a készülő budapesti Wozzeck-bemutató próbájáról. Az előtérben Szőnyi Ferenc, Radnay György és Külkey László (Kertész Gy. felv.) .