Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-03 / 27. szám
Balogh Edina: „O+tet, nagyvonalúság, fantázia kell a színpadi tánchoz!" így a darabhoz? A szereplők egy ponton abbahagyják a játékot, aztán jövünk mi, újabb »snitt«, jönnek vissza a többiek, folytatják, ahol abbahagyták. Persze, a beilleszkedéshez tanulnunk kell, hogy alkalomadtán a tánc mellett prózai vagy énekes szerepfeladatokat is meg tudjunk oldani. Viszont operettgárdánknak sem szabad elhanyagolni a tánctanulást. — Hiányosságot lát e téren? — Vannak, akik makacsul ragaszkodnak megszokott tánclépéseikhez, így saját skatulyájukba rakják magukat. Nem arról van szó, hogy az egyéniségüket feladják. Az operetthez és a revütánchoz is egyéniség kell, de ez valahonnan belülről sugárzik. Feleky Kamill charme-ja minden táncmozdulatát varázslatossá teszi. — Mi a jó revü műhelytitka? — A szívósság, a teljes odaadás. A habzó könynyedséget, a frisseséget, a zökkenőmentes összmunkát hetekig tartó sok vesződség és fáradság teremti meg. Mindig keresni kell, s találni egy pontot, ahol a közönség felsziszszenjen. Olykor a véletlen jön segítségünkre. A »Csintalan csillagok■» kalózjelenetében leengedtek felülről egy halászhálót. Akkor támadt az ötlet, fel lehetne használni valami hatásos táncmozzanatra. Ha például engem a partnereim szépen ráemelnének. Végül ugrás lett belőle. Nem könnyű és nem veszélytelen... El is szakadt egyszer a háló... De a közönség minden este felszisszen. — Ilyesmi kell az úgynevezett világvárosi színvonalhoz? — Elsősorban tehetség. És hozzáértés, meg fantázia, mint már mondtam. Nagyvonalúság. Mindehhez persze pénz is kell. Sok nincs nekünk, de a kisstílűség azért nem kötelező. Olykor bántó ellentmondásokat okoz. Nem azért, mert személyes sérelmem is, de elmondom: nálunk néhány évvel ezelőtt megszüntették a szólótáncosi státuszt. Az én besorolásom: kartáncos, szólótáncosi kötelezettséggel. A gázsi így minimális. Lokálban nem lépek fel, nem is akarok, a színházban szeretnék érvényesülni. A tv meghív olykor szerepelni Az egyik gyártásvezető a múltkor azon vitatkozott velem, ha duettet táncolok, az már kartáncnak minősül. Költségvetési szempontok dönthetik el, hol végződik a szóló, hol kezdődik a kartánc? Hogyan szülessen ilyen kicsinyességekből világvárosi nívó? — Mi a revü jövője? — Ha egyelőre nincs önálló otthona, az operettben keressük meg a helyét. A tánc nemcsak művészet, tömegszórakozás is, persze elsősorban a fiataloké. Az operett most nem a fiatalság műfaja, ezt látni lehet a nézőtéren. Pedig a fiatalok modern tánc- és élményigényét mi is jobban szolgálhatnánk. Most a nézőtér felől árad fel a tánc a színpadra. A revü többnyire a kommersztánc figuráit dolgozza fel. Mi lenne, ha fordítva tennénk, ha mi mutatnánk meg, mi diktálnánk a tánc újszerűségeit, szépségeit, artisztikumát? Ezzel nevelhetnénk is. — Személyes tervei? — Táncolni. Aztán majd később tanítani, koreografálni, az elmondott elvek jegyében. Sas György NAPSÜTÉSBEN. Balogh Edina Játékos pihenője Leányfalun (Kotnyek Antal felvétele) REFLEKTORFÉNYBEN. Balogh Edina a »Csintalan csillagok» — revü csillaga (Szijjártó Pál felvétele)