Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1964-07-03 / 27. szám

Balogh Edina: „O+tet­, nagyvonalúság, fantázia kell a színpadi tánchoz!" így a darabhoz? A szerep­lők egy ponton abbahagy­ják a játékot, aztán jö­vünk mi, újabb »snitt«, jönnek vissza a többiek, folytatják, ahol abbahagy­ták. Persze, a beilleszke­déshez tanulnunk kell, hogy alkalomadtán a tánc mellett prózai vagy énekes szerepfeladatokat is meg tudjunk oldani. Viszont operettgárdánknak sem szabad elhanyagolni a tánctanulást. — Hiányosságot lát e té­ren? — Vannak, akik maka­csul ragaszkodnak megszo­kott tánclépéseikhez, így saját skatulyájukba rakják magukat. Nem arról van szó, hogy az egyéniségüket feladják. Az operetthez és a revütánchoz is egyéniség kell, de ez valahonnan be­lülről sugárzik. Feleky Kamill charme-ja minden táncmozdulatát varázsla­tossá teszi. — Mi a jó revü műhely­titka? — A szívósság, a teljes odaadás. A habzó köny­­nyedséget, a frisseséget, a zökkenőmentes összmun­kát hetekig tartó sok ve­­sződség és fáradság terem­ti meg. Mindig keresni kell, s találni egy pontot, ahol a közönség felszisz­­szenjen. Olykor a véletlen jön segítségünkre. A »Csin­talan csillagok■» kalózjele­netében leengedtek felül­ről egy halászhálót. Akkor támadt az ötlet, fel lehet­ne használni valami hatá­sos táncmozzanatra. Ha például engem a partne­reim szépen ráemelnének. Végül ugrás lett belőle. Nem könnyű és nem ve­szélytelen... El is szakadt egyszer a háló... De a kö­zönség minden este fel­szisszen. — Ilyesmi kell az úgy­nevezett világvárosi szín­vonalhoz? — Elsősorban tehetség. És hozzáértés, meg fantá­zia, mint már mondtam. Nagyvonalúság. Mindehhez persze pénz is kell. Sok nincs nekünk, de a kisstí­lűség azért nem kötelező. Olykor bántó ellentmon­dásokat okoz. Nem azért, mert személyes sérelmem is, de elmondom: nálunk néhány évvel ezelőtt meg­szüntették a szólótáncosi státuszt. Az én besorolá­som: kartáncos, szólótán­cosi kötelezettséggel. A gá­zsi így minimális. Lokál­ban nem lépek fel, nem is akarok, a színházban sze­retnék érvényesülni. A tv meghív olykor szerepelni Az egyik gyártásvezető a múltkor azon vitatkozott velem, ha duettet tánco­lok, az már kartáncnak minősül. Költségvetési szempontok dönthetik el, hol végződik a szóló, hol kezdődik a kartánc? Ho­gyan szülessen ilyen kicsi­nyességekből világvárosi nívó? — Mi a revü jövője? — Ha egyelőre nincs önálló otthona, az operett­ben keressük meg a he­lyét. A tánc nemcsak mű­vészet, tömegszórakozás­ is, persze elsősorban a fiata­loké. Az operett most nem a fiatalság műfaja, ezt lát­ni lehet a nézőtéren. Pe­dig a fiatalok modern tánc- és élményigényét mi is jobban szolgálhatnánk. Most a nézőtér felől árad fel a tánc a színpadra. A revü többnyire a kom­­mersztánc figuráit dolgozza fel. Mi lenne, ha fordítva tennénk, ha mi mutatnánk meg, mi diktálnánk a tánc újszerűségeit, szépségeit, artisztikumát? Ezzel nevel­hetnénk is. — Személyes tervei? — Táncolni. Aztán majd később tanítani, koreogra­­fálni, az elmondott elvek jegyében. Sas György NAPSÜTÉSBEN. Balogh Edina Játékos pihenője Leányfalun (Kotnyek Antal felvétele) REFLEKTORFÉNYBEN. Balogh Edina a »Csintalan csillagok» — revü csillaga (Szijjártó Pál felvétele)

Next